A felszabadulás nem elérhető. Laurine Frost: Maiden (lemezkritika)

Laurine Frost egyéni hangú, jazzből, dubból, elektronikus zenéből táplálkozó lemezsorozatának harmadik része azt mutatja be, ahogy "a virágkorában lévő nőt elnyomják az elvárások, és ahogy vágyik a felszabadulásra". Ez a kritika először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.

Laurine Frost 2020-ban kezdte Dosztojevszkij-ihlette sorozatát képzelt lányának élettörténetéről. A kislány (Lena, 2020) és a fiatal nő (Nimfa, 2021) után az érett nő következik. Továbbra is poliritmikus, hangszeres loopokat hallunk, jazzes ízekkel, dubos effektekkel; egyszerre hat nagyon élőnek és a legapróbb részletekig kidolgozottnak a zene.

A határozott, egyéni világon belül mégis komoly elmozdulások vannak. A téma az elvárások nyomása és vágy a szabadulásra – és ez benne is van a lemezben, de nem direkt, szájbarágós módon. Laurine Frost itt merít legtöbbet a tánczenéből (az Inside Variables például egy igazi felpörgetést rekontextualizál egy koszos groove-ba), olykor kifejezetten jazzes hangszerszólókat is alkalmaz – ezek jelzik a vágyat a felszabadulásra, akár extázisra, ami azonban nem éri el a célját: nem lehetséges a kilépés az ismétlődő körökből.

Bár mondanivalójában nyomasztó, lebilincselő kreativitásával mégis felemelő lemez a Maiden.

Előadó: Laurine Frost

Cím: Maiden

Kiadó: LYKA

Megjelenés: 2025. november 20.

Műfaj: elektro-jazz-dub

Kulcsdal: Barefoot Spinning

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.