Megelevenedik a kilencvenes évek posztrockja. Pullman: III (lemezkritika)

Az amerikai posztrock- és indie-színtér szupergrupja 25 év kihagyás utáni jelentette meg kísérletező, életigenlő lemezét. Ez a kritika először a Recorder magazin 131. számában jelent meg.

A Pullman az amerikai posztrock- és indie-színtér nagyon alkalmi szupergrupja. Első két lemezük (1998, 2001) főként John Fahey előtt tisztelgő, folkos gitárzene volt. Aztán 2021-ben, 54 éves korában Tim Barnes dobost (Silver Jews, Jim O’Rourke satöbbi) Alzheimerrel diagnosztizálták; ezután kezdett újra együtt zenélni Ken „Bundy K.” Brownnal (ex-Tortoise), majd jöttek a többiek is.

A III egészen más, mint a korábbi lemezek: a dallamok mellett erős „a gitár mint a hangtextúrák kialakításának eszköze” megközelítés. A kilencvenes évek posztrockja elevenedik meg, nosztalgia nélkül. Tele van a lemez izgalmas hangzásokkal; zengő-bongó, egymásba kapaszkodó gitárszólamokkal; apró elektronikus trükkökkel. Torzulással indul, de alig hallható úszkálások is vannak. A pszichedelikus beütésű, 13 perces, de a monumentalitást kerülő October ennek a fajta posztrocknak egyik csúcsműve.

A kontextus ismeretében meglepő lehet, de nagyon is életigenlő zene ez, amit a felszabadult folk-rockos (+ambientes) zárás végképp megerősít.

Előadó: Pullman

Cím: III

Kiadó: Western Vinyl

Megjelenés: 2026.

Műfaj: posztrock

Kulcsdal: October

8/10

Rónai András