„Egy kis szamba, egy kis metál, de semmi túl egyértelmű” – Új dal a Mock Surprise-tól

A Mock Surprise egy nagyváradi-budapesti zenekar, akik a posztpunk felől izgalmas irányokba, a poszthardcore, a jazz, a pop, a zajrock, mostanában pedig a szamba és a bossa nova felé indultak el. Lelkesedett értük Reisz Gábor, a VAN és a Magyarázat mindenre rendezője, első lemezükről, a Portmanteau-ról pedig mi is jókat írtunk. Új daluk, a Thumb a Recorderen debütál, egy magyarradaros bemutatkozással megspékelve.

Mikor indult: 2019, de igazából 2021.

Hol indult: Nagyváradon, a Dávid hálószobájában. Ott zajongtunk heti rendszerességgel. Egyre frusztrálóbbá vált, hogy nem voltak rendes hangszereink, szóval két hónapig egy Várad melletti mezőgazdasági cégnél diákmelóztunk, és abból a pénzből lett az első dob, az első erősítő, az első miksik.

Tagok, hangszerek: Jelenleg négyen vagyunk, Tóth-Fábián Tamás gitározik, énekel meg mindenféle billentyűs dolgokat nyomogat, szöveget ír és felvesz/kever, Molnár Dávid énekel és basszusgitározik, Rigó Laci gitározik meg néha ő is beledanol a mikrofonba, Rázmán Boti pedig dobol, perkázik, dalszövegír és szintén felvesz/kever.

Stílus: Újabban art rock-ként írnám le magunkat, de ez egy annyira nagyképű és hivalkodó címke, hogy általában inkább megelégszünk a post-punk/alternatív rock/poszt-hardcore/indie valamilyen kombinációjával.

Hatások: Mindenki mást hallgat, de az aktuális irányt leginkább a közös bossa nova szerelmünk határozza meg; nagyon szeretjük Chico Buarque-t, meg persze Jobimet, Gilbertót, Marcos Vallet stb. Ezen kívül van egy nagyon prevalens 90's post-hardcore/post-grunge vonal is, olyan zenekarokkal, mint az At The Drive-In, a Jawbox, a Failure vagy az Unwound. És persze ott a Windmill-scene, amit muszáj megemlítenünk; ha nem lenne (lett volna) a black midi, akkor valószínűleg mi sem lennénk, vagy ha igen, akkor teljesen más zenét játszanánk.

Kiadó: Mi volnánk. Azaz nincs. Egyelőre.

Történet: A Mock Surprise 2019-ben alakult, klasszikus középsulis csináljunkmárvalamit típusú cover bandként. Tame Impalát és Rage Against The Machine-t és Porcupine Tree-t és Crumbot és Toolt és Bent Knee-t játszottunk. Persze tudtuk, hogy egyiknek nem sok köze a másikhoz, de valahogy ez már akkor sem zavart bennünket. Aztán fokozatosan és észrevétlenül komolyodott meg az egész, megszülettek az első saját dalok, amiket ma már persze csak kénytelen-kelletlen vállalnánk fel, de a lényeg, hogy elkezdődtünk.

Megjelenések: A Sorry, Amoria… EP 2021-ben és a debütalbumunk, a Portmanteau 2025 májusában.

Küldetés: Valami újszerűt vagy valami szokatlant vagy valami furát kreálni, ami ennek ellenére lényegét tekintve popos és dallamos és kellemes és szórakoztató és mondanivalója van. És valahogy azt hirdetni ebben a kicsit megkényelmesedett szcénában, hogy van még mit kipróbálni és vannak még irányok, amikbe el lehet indulni.

Jövőkép: Koncertezés, külföldi koncertezés, és egy olyan album összerakása, amivel mondjuk meg vagyunk elégedve.

Mellékprojektek: Tamás szóló poprock projektje, illetve mindenféle jazz szessönzenélés, Dávid singer-songwriter EP-je, Laci alterkedései (Lovas Juci és a Frász, Temesi Blanka), és a Bottom Fader, Boti és Tamás közös producerduója. Nameg az egyetem.

Szexepil: miezazakkord.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Szerintem az, hogy romániai magyar zenekarként végre, öt év munka után, kezdenek a határ mindkét oldalán komolyan venni bennünket.

A most megjelenő Thumbról: Valamennyire új, de annyira nem. Jól mutatja az irányokat, amikbe elindulunk a következő nagylemezen, van benne egy kis szamba, van benne egy kis metál, de semmi túl egyértelmű. A dalszöveg az áldozathozatalról szól – néha meg kell válnunk valami fontostól vagy látszólag fontostól egy nagyobb jó érdekében, és be kell vállalnunk annak a kockázatát, hogy csak később derül ki a döntés valódi tétje. Van, amikor úgy tűnik, hogy semmi sem jó, nincsenek jó választások, nincs megoldása az aktuális helyzetnek – a várakozás vagy működik, vagy nem. A Thumb egy döntés, egy lépés egy bizonytalan irányba, egyszerre a nyomasztó veszteglés feszültsége és a megkönnyebbülés rituális öröme.

Mock Surprise a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Takács Anna. Kislemezborító: Kiosk Studio.

A Magyarradar és a Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.