Félórányi hibátlan grime csapatás – ilyen volt Flowdan az Akváriumban

Bő húsz évvel a műfaj születése után végre Budapesten is volt grime klubkoncert, ráadásul a műfaj egyik legfontosabb figurája, a drum 'n' basstől a dubstepig számos más stílusban is otthonosan mozgó Flowdan látogatott el hozzánk. A tökéletes koncert után mégis felemás utóíz maradt a közönségben.

A grime mindig is sajátos műfaj volt, mivel ellentétben más angol gyökerű klubzenei irányzatokkal, mint a drum 'n' bass, a jungle, vagy a kvázi testvérműfaj dubstep, a grime soha nem robbant be igazán a szigetország partjain túl, annak ellenére, hogy Angliában immár két évtizede meghatározó szerepet játszik. A hip-hop elektronikus zenékbe oltott angol mutációjaként is értelmezhető műfajnak persze azért akadnak olyan sztárjai, akik nemzetközi szinten is ismertté váltak, mint Dizzee Rascal, Skepta vagy Stormzy, de ez sem hozta meg a szélesebb körű áttörést. És próbálkozások persze voltak, a műfajt más nyelvre sem tudta igazán sikeresen átültetni senki – egyszerűen túl angol volt az egész.

Nálunk pedig pláne rossz volt a helyzet, mert míg máshova azért időnként elértek kisebb-nagyobb grime turnék, mi ezekből kimaradtunk, csak a Szigeten lehetett néha elcsípni egy-egy, a műfajban dolgozó MC-t, valamint a főszereplőnk, Flowdan járt itt 2023-ban a Bass Paradise fesztiválon az egyik DJ, Peekaboo vendégeként. (Plusz én határozottan emlékszek rá, hogy valamikor 2008-2009 magasságában láttam egy Popcorn vagy Bravo által szervezett tinipopgála plakátját, amin legnagyobb megdöbbenésemre szerepelt a grime-alapember Wiley neve is, aki feltételezhetően azért érkezett, hogy elhaknizza az éppen aktuális slágerét. De ezt a kellemetlen epizódot inkább felejtsük is el.) 2016-ban volt egy rövid életű bulisorozat is hazai DJ-kkel, de azon kívül klubszinten nem volt itthon gyakorlatilag semmi. Így érthető, hogy mekkora esemény volt, amikor a Bladerunnaz szervezőbrigád bejelentette, hogy a február közepi szülinapjukhoz időzítve elhozzák egy önálló klubbulira a műfaj egyik legfontosabb alakját, Flowdant. Igaz, valószínűleg ő sem a grime-legenda státusza, hanem inkább a drum 'n' bass kollabjai és a Skrillex-féle producerekkel közös számai miatt került ide, de ez mindegy is, a lényeg az volt, hogy 20 év várakozás után végre grime-buli lesz Budapesten!

Ami majdnem tökéletesen sikerült, de az a majdnem, az eléggé fájdalmas volt.

Az estét hazai részről Cadik nyitotta, aki most éppen a dubstep / grime / dub háromszögben kalandozva pakolt szenzációs zenéket (habár ebben a szettben a flow most mintha annyira nem lett volna meg, mint ahogy azt tőle amúgy megszokhattuk), majd másfél óra után átvette tőle a pultot Flowdan DJ-je. A buli előtt egyébként fel is merült kérdésként, hogy Flowdan (avagy Marc Veira) vajon kit hoz magával DJ-nek, és mint kiderült, az a DJ Karnage tartott vele, aki önmagában is húzónév a műfajon belül: 2002-től ő is tagja volt az egy évvel korábban indult Roll Deep crew-nak, ami a grime korai időszakának messze legfontosabb kollektívája volt, és ahonnan Wiley és maga Flowdan pályája is indult. Az első negyedórában még csak ő volt a színpadon, és olyan hajmeresztően feszes grime-szettet tolt, amihez hasonlót itthon szerintem még nem nagyon hallottunk. Majd az egyik track közben becsatlakozott az este sztárja is, és onnantól beindult a daráló.

Sorra jöttek a Flowdan nevéhez kötődő bass music alapdarabok, mint a két Skrillex-kollab, a Badders és a Rumble (plusz utóbbinak a teljesen agyeldobós, kiadásra váró Chase & Status-remixe), és a klasszikusabb grime-trackek, mint a Kahn-féle Badman City mellé volt drum 'n' bass (Run The Show) és UK garage (Welcome 2 LDN) kitérő is. Flowdan uralta a színpadot az extramély hangjával, patois szövegelésével és abszolút karizmatikus jelenlétével, az Akva kisterem hangcucca pedig brutálisan jól szólt, tökéletesen átjöttek a lehengerlően súlyos basszusfutamok. A közönség is hibátlan volt, simán afelé közelítettünk, hogy én már ki is osszam a saját évbulija díjamat (igen, már így februárban), amikor Flowdan körbekérdezett, hogy na, mit szeretnétek következőnek? Jöttek a javaslatok, én bedobtam, hogy DIY, amire megkaptam tőle, hogy „you are too hardcore!”, más megkapta valami más javaslatra, hogy „and you are too old-school!”, és a vége persze az underground gigaklubsláger Baddadan lett. Ami persze óriásit ment, a közönség megőrült, végre úgy igazán beindult a buli és... ennyi volt.

Flowdan elköszönt és levonult a színpadról. Kb. percre pontosan fél órával azután, hogy felbukkant. Mindenki csak nézett, hogy mi van? De aztán beindult a „onemoresong” kórus, és bár úgy levonultak, hogy Flowdan még vissza is öltözött, Karnage meg vitte a pendrive-ot is, szóval valószínűleg tényeg nem terveztek ráadást, aztán csak visszajöttek és még kaptunk egy igazi klasszikust, a tizenpár éves, The Bug-féle The One-t, ami persze ütött megintcsak, de ezzel tényleg vége volt. Még beindult egy masszív „mi-a-fasz-van!?” kórus, ami azért valljuk be, eléggé valid reakció arra, hogy gyakorlatilag fél óráért fizettek az emberek olyan jegyárat, amiért máshol egy sor előadót megnéznek, de aztán felkapcsolódtak a fények és elkezdték kiterelni az embereket a teremből.

És tényleg az a legszomorúbb ebben az egészben, hogy ez simán az év bulija is lehetett volna, ehelyett kicsit lehúzós hakni-utóíz lett a vége. Meg persze a másik, hogy miután húsz évet vártunk arra, hogy legyen itthon is végre egy igazi grime klubbuli, ez kicsit olyan érzés volt, mintha csak az orrunk alá lett volna dörgölve, hogy „Na, látjátok? Ez az, amiből ti kimaradtok!”. De legalább az a fél óra, az tényleg 100%-os volt.

Fotók + szöveg: Frank Olivér (infinitebeat.hu)