„Pont így szeretem a furaságot” – A Siketfajd kedvenc 2025-ös zenéi

2026.02.17. 17:50, soostamas

Ólomnehéz kísérleti riffek, csodás earcandy gitározás, dublini kis suttyó brigád, és a HC őrület, amiben Wahorn összeáll a Beastie Boysszal és Henry Rollinsszal.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Utolsóként a sűrű, sodró gitárzenés Siketfajdot, akik megújult felállásban hozták ki eddigi legjobb anyagukat, a dark technós pumpálással és posztpunkos szorongással is megszórt nincsen szél EP-t az év elején. Április 22-én a zajos, poszt-punkos gitárzenék egyik új kedvence, a DITZ előtt játszanak az A38 Hajón.

Fotó: Manhertz Gergő.

HORVÁTH ÁBEL
(gitár, ének)

Chuck Roth – watergh0st songs

Nagyon jó dalok, bátor és okos gitározás.

Casper Hejlesen, Carlo Dayyani – Langmod

Dán jazz, Casper Hejlesen csodálatos earcandy gitározást hoz, főleg a dinamika kezelését szeretem.

Ariel Posen & Ash Soan – Self Titled

Nagyon csupasz gitár-dob duó, Ash Soan szuper soundokat kever ki nagyon egyszerű megközelítésekkel, Ariel Posen a top bluesgitáros perpillanat.

Jü – Rudel

A kedvenc magyar zenekarom. A legfantáziadúsabb zenészek, akiket ismerek. No lacafaca, no kecmec, no alibi. Állításokban gazdag folyam. Lemezkritika. Dalról dalra.

Turnstile – Never Enough

Olyan, mintha nekem írták volna, aki utálom a pop-punkot, hogy felvonultassák ennek a műfajnak az erényeit. Egyszerre bájosan ósdi és valamiért mégis előremutató, széthallgattam.

Fotó: Manhertz Gergő.

SEBŐK GERGŐ
(ének)

Tropical Fuck Storm – Fairyland Codex

Pont így szeretem a furaságot – tőlük megszokott módon disszonáns, de talán én is öregszem és már nekem is kell ennyi harmónia bele.

Melvins – Thunderball

Már csak Buzz Osborne hajáért is imádnám a Melvinst, de ők mindig hozzák ezeket a kísérleti ólomnehéz riffeket, amire nem lehet mást, csak bólogatni.

Black Eyes – Hostile Design

HC őrület – Wahorn összeállt a Beastie Boysszal és Henry Rollinsszal.

Model/Arctiz – Pirouette

A láncfűrész és a rózsa esztétikája.

Hugo Kant – Can’t Be Done

Nagyon jól szól, és jó ízlésű elektronika a jellegzetes fuvolával. Ebben az albumban egy kis folkkal is!

Fotó: Manhertz Gergő.

SZILÁDI SZABOLCS
(dob)

Nehéz volt összeállítanom ezt a listát, mert ilyen szempontból durván nem vagyok tudatos zenehallgató. Kb. sosem várok lemezeket/év, hanem csak megtalálnak a zenék és van, hogy évekkel később értetlenül állok azelőtt, hogy ezt miért nem hallgattam eddig, már 4 éve megtehetném. Pedig abban meg viszonylag sznob vagyok, hogy egészben hallgatok végig lemezeket.

Turnstile – Never Enough

A Birds egyből beütött róla, az egész lemez pedig nem olyan rég. Érdekes dolog a Turnstile, hogy pontosan mit csinál a hardcore-ral, néha magam is tépelődök azon, hogy ez most akkor valami kurvulás vagy sem, de most én abban vagyok, hogy ez a lemez nagyon jó, és hogy hátha megint trendi lesz a punk miattuk. Közben meg Grammy-t is kaptak.

Iggy Pop – Live at Montreux Jazz Festival 2023

Kicsit csalás, mert a koncert és a turné 23-as, de nekem top volt tavaly és egyébként akkor is, mert hála istennek pont ezen a turnéján láthattam Veszprémben életemben másodszor Iggy Popot. Az biztos, hogy kihagyhatatlan. Kibaszott gátlástalan. Szarik bele a dolgokba, akkor is félmeztelenül nyomja és ugrál, ha már plöttyedt és ha már mozogni sem bír. Nekem ő a punk!

Peer Pleasure – Rooms

Dublini kis suttyó brigád. Négy hónapot voltam Dublinban és sikerült rájuk eljutnom egy kutyaütő klubba, de ők faszák voltak. Tetszett, hogy egy ekkora pocakra Guinnesst locsolva fetreng valaki a földön. Ez csak egy dal. Nem mondom, hogy kifosták a spanyolviaszt, de duzzad a vágytól, hogy megvalósítsák önmagukat és ezt én nagyon értékelem.

Hocuspony – Bumeráng Alakban Repkedő Halak

Hocuspony zenekar fasza új lemeze, aminek volt szerencsém vendégeskedni a lemezbemutatóján. Nem titok, hogy nagyon jó barátaimnak tartom őket, így nem is merném nem megemlíteni ezt a vaddisznó lemezt. Lemezkritika.

softbloom – parnasszus

Kicsit átlógok ezzel 2026-ba, mert az az igazság, hogy az egész lemezt szeretném behúzni ebbe a kis összeállításba és hála istennek egy 2025-ben kiadott single-jük segítségével be is adhatom ezt a kis trükköt. A softbloom kibaszott jó! A parnassus egy dal a ’26-ban megjelent softbloom címre hallgató lemezről, ami nekem elképesztően betalált. Nagyon örülök, hogy van egy ilyen finom magyar duó és remélem, hogy eljutok koncertjükre is.

Fotó: Manhertz Gergő.

GERDESITS MÁTÉ
(basszusgitár)

Van egy olyan bökkenő, hogy én az utóbbi pár évben nem tudok zenét hallgatni, ezért nehezen tartok lépést az újdonságokkal. Ha viszont hallok valami újat, ami nem a szokványos tömegeknek szánt trash, akkor az általában tetszik. A baráti társaságom kőkeményen dolgozik a saját zenéin, és ennek köszönhetően volt szerencsém eljutni lemezbemutatókra, vagy közvetlen közelről látni és hallani egy-egy lemez születését a stúdióban. Szóval részemről ez egy kifejezetten magyar zenekarokra fókuszáló ajánló lesz, azzal céllal, hogy hátha tudok szerválni egy-két új hallgatót a haveroknak.

Lawn Dogs – Eclectic Dreams

Főleg szállós, időnként zúzós, befele figyelős instrumentális jazz-prog-rock. Sokféle hangulatot találhatunk meg rajta, és ahogy a címe is sugallja, mindenféle álomszerű képeket ébreszt a hallgatóban. Remek hangszeres játék, modern ritmusok, és rengeteg belefektetett idő. Külön kiemelném a billentyűzést, ami nagyobb szerepet kapott ezúttal, mint a korábbi albumon. Eljutottam a lemezbemutatóra, ahol megízlelhettem közelről is ennek a lemeznek katartikus erejét.

<a href="https://lawndogs.bandcamp.com/album/eclectic-dreams">Eclectic Dreams by Lawn Dogs</a>

Tamás Jurisits Group – Playground

Nem vagyok egy fusion arc, a sok hang és mindenféle virtuóz zenei megoldások ellenére egy unalmas stílusnak tartom általában, de megvoltak és megvannak a kedvenc előadóim, lemezeim, dalaim a műfajon belül. Sikerült eljutnom ennek az EP-nek a lemezbemutatójára is, ahol kiderült számomra, hogy ez a csapat tudja, mi az a hagyományos értelemben vett fusion. Ez nem egy „wannabe” fusion zenekar. Pregnáns játék, érdekes témák, elképesztő szólózások. Izgalmas volt, jól éreztem magam.

Doggiven – Doggiven

„Behúzták az „Amerika plugint” a master sávra” – volt valami ilyen duma, amikor készült a lemez. :D Nyugati beütésű indie-s, bluesos rock- és popdalok, nyugati módon tálalva. Remek nóták, hangzás, és amerikás éneklés. Ez például pont egy olyan darab, aminek részben ott voltam a rögzítése alatt.

Third Planet – Love Enterprise

Precízen megírt és rögzített space rock. Ha valamivel sok munka volt, akkor az ez a lemez. Rengeteg layer, érzelem, mondanivaló, kiváló hangszeres játék és hangzás. Erre a lemezbemutatóra is sikerült eljutnom, ahol bizonyította a csapat, hogy élőben is tudják hozni ugyanazt az élményt, mint a lemezen.

SYL MOHAI – UNHAPPY és UPSIDE DOWN

Bár a Facebook szerint 40 éves, valójában még csak 17 éves Mohai Szilárd nem tud nyugton maradni és 2025-ben két lemezt is megjelentetett, egyik az UNHAPPY, másik az UPSIDE DOWN címet viseli. A dalok főleg a ’80-as évekbe repítenek minket vissza (de lehet, hogy ezt csak a chorus pedál teszi), ahol Szilárd őszinte gondolatait saját virtuóz gitározásával kíséri, amely néha pofátlan szólózásokba csap át. Ez a két lemez nyílt szerelmeslevél a világnak, amiben az áll: „Itt vagyok!”. Ha ilyen tempóban halad, sok mindent láthatunk és hallhatunk még tőle a jövőben.