A Hiperkarma albuma visszatérés ahhoz a hangzáshoz és lírai világhoz, amelyért annak idején megszerettük őket: ismerős, nyers, és fájdalmasan emberi. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.
A Napsütötte rész és a 2023-as angol nyelvű kitérő után ez a lemez visszahozza azt a hangulatot, amit a Délibáb óta hiányoltunk. Bérczesi Róbert még drogfüggősége utolsó évében, 2019-ben írta ezeket a zeneileg is a korai Hiperkarma finom melankóliáját és gitárközpontú lendületét idéző dalokat, nosztalgia nélkül, egy erős középutat megtalálva.
Bérczesi mindig is inkább költő volt, mint technikás zenész, és itt ez újra előny: a szövegek könyörtelenül őszinték, kedvesen kegyetlenek, húsba vágnak, de sosem hatásvadászok. A dalok akkor is empátiára késztetnek, ha a témáik – függőség, önpusztítás, szorongás – távol állnak tőlünk, mert a hiperkarma-világ most is könnyen körénk zárul. A Stoppos dinamikusan nyit, a Hazafelé a legérzelmesebb pillanat, a Feltámadás pedig az Amondó rokonának hat. Az Írd és mondd! azért szerethető, mert pontosan annyi, amennyi: hétköznapi és felemelő, robisan szürreális, mégis ismerősen emberi.
Előadó: Hiperkarma
Cím: Írd és mondd!
Kiadó: Interwurlitzer
Megjelenés: 2025. november 18.
Műfaj: alter
Kulcsdal: Garabonciás
8.5/10
Bárdos Kata Kincső
Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
