
Tolófájásokból inspirálódott zene, a korhangulatot telibe találó magyar punk, és kibaszott dühös D-beat is akad a csicskakoporsó és a Kultivátor kedvencei között. Meg szétmosott witchhouse, és a magyar noise-ban is ritka hipnotikus mocsárzene, ami valami történelem előtti, elárasztott tájban ver cölöpöket.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a csicskakoporsót, amiben a magyar underground ismert arcai játszanak avantgárd doomos, zajos-imprós temetőmetált, és egy remek debütlemezt is kiadtak; valamint a zajos, dühös punkot játszó szegedi Kultivátort, akik pedig felülmúlták magukat tavaly: „Már a Hasadás is egyéni hangot hozott a punk(közeli) undergroundba, ez az EP pedig még tovább megy” – írtuk második lemezükről (Torzító hegekkel gyógyul), ami a csicskakoporsóval együtt felfért a Recorder évvégi listájára.
CSICSKAKOPORSÓ
Fotó: Nemerov Gábor.
CZITROM ÁDÁM
Denevér: Economía Doméstica
Az év során azon találtam magam, hogy újra és újra a Denevér duó Economía Doméstica lemeze pörgött nálam, főleg futáskor és vezetéskor. Régóta vágytam egy meggyőző, nyers new wave albumra, és ez a lemez teljesen betalált. A leírásban elmondják, hogy a „háztartás” mint metafora azokra a belső túlélési mechanizmusokra vonatkozik, amivel ki-ki egyben tartani próbálja a személyes, folyton felbomlani látszó „otthon” fogalmát. Ezzel a gondolattal is eléggé tudok rezonálni. Újévi fogadalmam, hogy megtanulok társalgási szinten spanyolul, ezt a kövi lemezükig jó lenne összehozni. Lemezkritika.
Aya: Hexed!
YHWH Nailgun: 45 Pounds
Mindkét album egyszerre lenyűgöző és ijesztő. Legjobb őket közvetlenül fogorvosi kezelés előtt/után hallgatni, vagy ha már egy ideje inkább állatok és tárgyak társaságát választanád.

BÍRÓ MARCI
Mephitic Corpse – Sickness Attracts Sickness
Sulfuric Cautery – Consumate Extirpation
Meatus / Chopped Off Dick – split
Fotó: iambarnie.com
NÁDHÁZI LAJOS
Torn Hawk – Oh Yeah (Cop Collab)
Jitus – Karma
Fotó: Szombaty András.
MAKAY ANNA
Suzan Peeters – Casotto
Borez – Borez
Cosmic Ear – Traces
Fotó: Baróti Dávid.
KULTIVÁTOR
Fotó: Oravecz Zsolt.
IBOLYA
(basszus)
2025 legjobb külföldi lemezei:
Ditz – Never Exhale
Endless Joy – Endless Joy
Reds – The Truth of Impermanence
Abism – 7” – 2025
Citric Dummies – Split with Turnstile
Dre Perish – Twist of Fate
ÿdeg – elme
2025 legjobb magyar lemezei:
Gyáva – Új objektivitás
Csicskakoporsó – Csicskakoporsó
W.A. Bohner – S/T
Messer – Messer
Láz – Lassan átjáró zavar
Palánta – Növények országa
Kibaszott Emberek – Fényes férgek
Fotó: Gera Ibolya.
LILLA
(ének)
Patriarchy – Manual For Dying
Nekem kevésbé volt instant szerethető ez az album, mint a korábbi anyagok (főleg a 2022-es The Unself), de legalább annyira érdekes. Eklektikus, helyenként egészen furán „trendi” (a Your Place trapes alapjai!), a duót meg is vádolták, hogy AI-t használtak, de inkább arról lehet szó, hogy a bevallott Bowie-fan Actually nyilván nem lesz önismétlő. A keverés sokrétű, túlzás nélkül maga is szerkezeti/dramaturgiai eszköz, de illeszkedik a stiláris kísérletekhez is – az indusztriál és az úgynevezett snuff pop/metál mellett/helyett gyakrabban hallunk valamiféle kevésbé szétmosott witchhouse-t, a hangulat pedig néha egészen oroszos (Like Me). Meghatározó maradt a testiség, nemcsak a katartikus élő performansz vagy a pornós manírok formájában, de van itt még tolófájásokból való zenei inspirálódás is (Pain Is Power), ami azért nem annyira tipikus. Egyszóval továbbra is érdemes őket figyelemmel kísérni.
Még a (szűk, de végre létező) magyar noise-ban sem játszik senki ilyen zaklatott és egyszersmind hipnotikus mocsárzenét. A jó értelemben vett monotónia az album teljes léptékében egybefogja a számokat, a dob ösztönrévülten húz, a basszus valami történelem előtti, elárasztott tájban ver cölöpöket, a gitár és az ének pedig ádáz elszántsággal önti nyakon az egészet. Élőben is garantált a bevonódás.
Sistema Bestiál – Első pusztulat
Annyira kívül esik a komfortzónámon, hogy azt sem tudom, műfajilag micsoda (aszongya noisegrind), de valósággal letarolt engem nyáron, a mezőtúri gördeszkapályán, porban és kánikulában. Apokaliptikus hangzás, az agyban szinesztéziásan megképződő gödrök, rothadástól behorpadt, konkáv struktúrák. A felvétel nagyon tömör, de visszaadja az élmény mocskosságát, ironikusan megválasztott filmhangsáv-részletekkel fűszerezve.
Blawan – SickElixir
Blawant a Why They Hide Their Bodies Under My Garage-zsal ismertem meg, és azonnal megfogott a nyomasztó kattogás meg a debilen abuzált vokálminta (utóbbiról csak guglizva tudom, hogy eredetileg Fugees). Ez a benyomás most csak hatványozódott a varacskos és kaleidoszkópszerű SickElixirrel, ami a legfurábban stimuláló zenei élményeim egyike volt az évben, pedig valószínűleg még nem is fedeztem fel az összes kis titkát és bugyrát. Ha pedig a 2025-ös év lemezdizájnjaiból kéne választani, magasan ez a borító lenne az első.
Fotó: Fakan Csaba.
SZATI
(gitár, dobgép)
Das Lator – Feszültség
Talán ez a hazai megjelenés áll a legközelebb a szívemhez, és nemcsak azért, mert valamennyire ismerem is őket, hanem mert tényleg egy tömör, kompakt, fasza lemezt csináltak tavaly. Szerettem a régebbi lemezeiket is, sokszor pörgött a Kádár Koponyája a lejátszómban. Nem túlbonyolított, mégis ötletes, könnyen megjegyezhető punkzene ez, frappáns, kántálható szövegekkel, amik még dallamtapadást is előidézhetnek! Nincs ez másként a Feszültséggel sem, pl. néha random azon kapom magam, hogy az utcán sétálva dúdolom: „Omlás, idegösszeomlás / Válás, kettéválás!”
Az Idegösszeomlás számomra az utóbbi idők legjobb punk száma, totálisan eltalált korhangulat. A hangzás kicsit sötétebb, darkosabb irányban változott, ez főleg a szinti megjelenésének köszönhető, de azért megmaradt a ’80-as magyar punkot idéző jelleg. Nagyon tetszik még a lemezről a Tragédia, zaklatott meg-megállásaival, fojtogató, feszült atmoszférájával fasza lezárószám, és koncerteken is jól működik utolsónak. Ja és nem mellesleg a borító is telitalálat (artworkje, gondolom, nem szánt szándékkal, de emlékeztet egyik kedvenc zenekaromra, a Big Blackre), tökéletes összhangban áll a zenével.
Pszichózis – Demo (Blastbeat Worship Tapes)
Erről a lemezről talán nem is kellene írnom, mert nem vagyok egy „d-beat szakértő”, élőben jól tud esni, de az otthoni hallgatásom e téren kimerül a „nagy klasszikusban”, a Discharge Hear Nothing, See Nothing, Say Nothingjében. Mégis, amikor kíváncsiságból meghallgattam ezt a lemezt, arcul csapott az az úthengerként ledaráló hangzás, a fájdalmasan nihilista és kibaszottul dühös, minimál szövegvilággal operáló vokál, amely árasztja magából ennek az országnak a jelenlegi hangulatát, például a nyitó Idegenekben: „Semmi, semmit, semmivel / Senki, senkit, senkivel / Értelmetlen, mert nincs kivel / Értelmetlen, már nincs miért"/ Dögök közt fuldokló végtelen / Fojtogató szögesdrót kényelem / Értelmetlen, mert mindenki idegen / Egyedül bámulok a semmibe”. Kiemelném a fasza borítót is, mely vizuálisan támogatja a hanganyagot. Élőben talán még királyabb az egész, a totálisan ökölrázós, behergelő hangulat garantált!!
„A LÁNYOKÉ (ÉS AZ EMPATIKUS FIÚKÉ) A GITÁRZENE JÖVŐJE” – A KULTIVÁTOR KEDVENCEI 2023-BÓL
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több zenész 2025-ről:
Ambrus Bence (Psychedelic Source)
Makó Dávid (The Devil's Trade) és Oláh Annamari
Nemes András (Plutó, Biorobot)
Gerdesits Feri (Quimby, Marlboro Man)
Barkóczi Noémi és Szczuka Panka
Cataflamingo és Berriloom and the Doom
Jancsó Gábor és Szeifert Bálint Jason
Agócs Márton (aurevoir., Artúr Rambo)
boebeck és kisbetűs ünnepnapok
Henri Gonzo és Konsiczky Dávid
nyitómontázs: Baróti Dávid, Nemerov Gábor, Szombaty András

