Űrhajósok akartunk lenni. Eril Fjord: Lost Tapes Of Interkosmos (lemezkritika)

Farkas Bertalan űrrepülése mellett a felnövés, a gyermeki lelkesedés és annak elvesztése a témája Eril Fjord űrelektronikát, ambientet felhasználó, több szinten működő lemezének. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Farkas Bertalan 1980-as űrrepülését „képzeli újra” Eril Fjord harmadik albuma, amiről azt írta: „szó szerint fel kellett nőnöm” hozzá. A gyerekkorát (ami Eril Fjord első, Mondoka című lemezének témája volt) meghatározta Farkas Bertalan: „űrhajósok akartuk lenni”. A lemez elején az űrelektronika optimista formái uralkodnak: kórusszerű, emelkedett nyitány, puttyogós ős-sci-fi (amibe én a Dr. Who legendás témáját is belehallom), nyugis ambient. Utóbbiban már apró csattanások, torzulások jelzik előre, hogy jön a fordulat: a Them hideglelős, magányos, zörgős drone. A következő számokban ebbe a sötétebb világba szüremkednek vissza a korábbi hangulatok. A záró Arrival hozza meg a világos és sötét elemek egyensúlyát.

Primer szinten, elektronikus zeneként is jó a lemez, de az igazi különlegessége az, hogy több szinten működik. Nemcsak az űrutazás története, hanem ezzel párhuzamosan a gyermeki lelkesedésé és a felnövéssel együtt járó csalódásé – ami után szerencsés esetben visszanyerhető valami a kezdeti naivitásból, de a tisztasága örökké elveszett. Kézzelfoghatóan tudja megjeleníteni az ambivalenciát is (főleg ahhoz képest, hogy instrumentális zene): a hallgatón múlik, hogy a végkicsengésnek, a nosztalgiának a pozitív vagy negatív oldalára helyezi a hangsúlyt.

Előadó: Eril Fjord

Cím: Lost Tapes Of Interkosmos

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2025. szeptember 29.

Műfaj: elektronikus

Kulcsdal: Arrival

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.