„Nem azt csinálod, ami méltó hozzád” – itt a Siketfajd eddigi legjobb lemeze, a nincsen szél

Dark technós pumpálás, Talking Heads-es panaszkönyv, és posztpunkos szorongás is bőven akad a Siketfajd új EP-jén, amit megújult felállással vettek fel, és pénteken a Kibaszott Emberekkel mutatnak be a Turbinában. Premier + interjú!

A Siketfajd rappelős, kiabálós funkpunkkal indult, aztán idővel és tagcserékkel ez átalakult sűrű, sodró, poszt-punkos gitárzenévé. Ezt lehetett hallani első igazán jó lemezükön, a Hol van Pelikán?-on, amin Czitrom Ádám (Jazzékiel, csicskakoporsó, ex-Mordái) basszusgitározott, és ezt fejlesztették tovább eddigi legjobb anyagukon, a most megjelenő nincsen szél EP-n, amin meg Gerdesits Máté debütál basszerosként.

A nincsen szélen egyszerűbb dalok kaptak helyet letisztultabb hangszereléssel, a tisztább hangzásért (felvétel + keverés) pedig Fodor Dávid felelt. „Nem tartom magam kimunkált szerzőnek, de nem tudok egybites punkszöveget írni. Amúgy is nevetségessé válik, ha a pokol harsonái szólnak, és arról a pokolról énekel valaki. Sokkal jobban szeretem, amikor olyan a zene, mint a Mulholland Drive-ban a csöves jump scare” – mondja a gitáros-énekes Horváth Ábel, aki erre az ötszámos EP-re leszedett minden sallangot a zenéjükről, és a Sebők Gergővel közösen írt, szürreálisba hajló szövegekben jól megfogták azt a szerencsétlen, szorongós lelkiállapotot, amiben élünk.

A nincsen szélt február 6-án a Turbinában mutatják be a Kibaszott Emberek társaságában. Jegyvásárlás, Facebook-esemény. Ábellel és a dobos Sziládi Szabolccsal átbeszéltük, hogyan ért be a zenéjük erre az új anyagra, hogyan tanultakk meg punkzenéért pénzt kérni, miért nem pálya már az elhülyülés, és miért nem lenne Siketfajd a hangulatfelelős bohóc/frontemberük, Sebi nélkül.

Már a Hol van Pelikán? is tök jó volt, de igazán az új EP-re forrt ki a zenétek.

Horváth Ábel: Ezek most egyszerűbb dalok, egy szólamérthetőbb lemezen, a korábbinál tisztább hangképpel. Az volt a cél, hogy ne legyen útban semmi, ne legyen felesleges zenészi magamutogatás, se intellektuális gesztus a zenében.

Sziládi Szabolcs: Kikerült a freak a Siketfajdból.

Horváth Ábel: Részemről inkább a gondolkodás. Azt írtam, ami tetszett, és nem csavartam rajta még egyet. Minek kirakni még egy underground albumot, ami hallgathatatlan? Régebben dagályos hülyeségeket írtunk. Még a Hol van Pelikán?-on is előfordult, hogy ha egy téma nem lett elég karakteres, akkor raktunk hozzá még egyet.

Sziládi Szabi: Nem kellett volna elsütni például egy prózát a Kút közepén, mert volt két tök jó téma, ami megoldotta a dalt, de mi csináltunk belőle egy hatperces számot, amiben aztán elkezdtünk alibizgetni. A Pink Floydtól még meghallgatok egy 28 perces dalt, de ha hallok egy zenét, ami tele van tömve témákkal, azt izzadságszagúnak érzem. Mintha nem tudnák, hogy mit akarnak.

Horváth Ábel: Vállalni kell a zenénket olyannak, amilyen, és akkor megközelíthetőbb lesz. Most azt az egyszerűséget kerestük, ami még jól áll nekünk. Több levegőt hagytunk a hangszerelésben, hogy jobban érvényesüljenek a szövegek is.

Siketfajd 2026 (b-j): Sebők Gergő (ének), Horváth Ábel (gitár, ének), Sziládi Szabolcs (dob), Gerdesits Máté (basszgitár). Fotó: Császár Vera.

Tök jók a szövegek: bár a zene punk, a düh nem kifelé, hanem magatok ellen irányul. Sötét, gomolygó feszültség, önszabotázs, szégyen van bennük.

Horváth Ábel: Apám szerkesztő-korrektor egy kis kiadónál, így könyvek között nőttünk fel, összetett szövegekben. Nem tartom magam kimunkált szerzőnek, de nem tudok egybites punkszöveget írni. Amúgy is nevetségessé válik, ha a pokol harsonái szólnak, és arról a pokolról énekel valaki. Sokkal jobban szeretem, amikor olyan a zene, mint a Mulholland Drive-ban a csöves jump scare: mennek, mennek, és egyszer csak megjelenik az a fura alak egy fal mögül, ami sokkal hátborzongatóbb, mintha fel lenne szopva előre hatvan riffel, hogy itt valami sötét dolog következik.

Másrészt, ha ezzel a kecskehanggal keménykednénk, az olyan lenne, mintha felajzott tinédzserek ordítoznának. Szóval marad az önreflexió, ami már a Pelikánon is jelentkezett. Sebivel mindketten önkritikusak vagyunk, szorongó alkatok: befelé nézünk, ha valami baj van – talán túlságosan is. Erről szólnak a szövegek. Régebben voltak víziók a dalokban arról, hogy milyen a világ, de most ott tartok, hogy örülök, ha magamról tudok állítani valamit – azt, hogy kibaszottul szorongok ebben a világban, mert ijesztőek a dolgok, és nem annyira szeretem benne magamat. Még önvizsgálóbb szövegek kellenének még erőszakosabb zenére.

DALRÓL DALRA A NINCSEN SZÉL EP

Vállalat

Horváth Ábel: A végén van egy riff, abból fejlődött visszafelé. Annyira jó az a tempó – már-már drum ’n’ basses a húzása –, hogy arra gondoltam, kéne egy feszes, rövid szám, ami nem feltétlen talpas-lábdobos őrület, hanem egy jó grúvkiosztás. A metafora abból jött, hogy valami fesztiválon voltunk már megint Sebivel, és rosszul éreztük magunkat. Nem ezt írja le a szöveg, hanem általánosabban szól arról, hogy elég volt ebből a szarból. Én egy futást, rohanást érzek a trekkben. „A vállalatnál megint elárultam mindenkit, mindent leszartam, kutya alázatom elpusztít” – ez az pont, amikor felismered, hogy túlságosan magad alá mentél, és nem azt csinálod, ami méltó hozzád.

Ajtó

Horváth Ábel: Szabival volt egy közös színdarabunk, amiben szemétből készült hangszereken játszottunk. Nekem egy szekrényből készített nagybőgőm volt, amivel elkezdtem hozni ezt a basszustémát, Szabi pedig pumpált rá egy technós alapot. Ez a szám abból a basszustémából fordult ki. Örülök, hogy lett egy dark technós Siketfajd-számunk.

A szöveget a temetőben írtuk Sebivel. Arról akart írni, hogy még akkor is szerencsétlen, amikor belép egy boltba – egy teljesen neutrális helyzetben, ahol semmi feladata nincs. „Mi a faszért hagyod nyitva az ajtót? Nem tudsz bemenni egy boltba és venni valamit?” Ebből hergeli föl magát az ember, és észreveszi, hogy nem tud továbbjutni: „fal van az ajtóban.” Megy egy nagyon húzós, pumpálós zene, de közben nem jutsz sehova, ahogy a szám is egyetlen basszustéma körül forog.

Tisztelet

Horváth Ábel: Amikor ezt írtam, sok Talking Headset hallgattam. Hangzásban nem olyan lett, de tetszett, hogy magasan énekel David Byrne, és én is akartam valamit, amit el kell énekelni rendesen, finom, elbaszott hangon. Ez egy gátlástalanul kesergés; egy panaszkönyv. Ebben születik meg az album címadó sora: „elátkozom Magellánt, nincsen szél, de úgysem hoztam vitorlát”. Ez a dolgok statikusságában való szenvedés. Harmóniáját tekintve a legegyszerűbb Siketfajd-számok egyike.

Mentsd magadat

Horváth Ábel: Szabi szerint nyomasztó szám. Vannak drop D-s számaink, amikben nem nagyon kell semmit csinálnom, csak reszelnem. Akartam még egy ilyet, meg hogy Szabi is hozzon egy tamozós, húzós grúvot. Ez egy rokktrekk.

„Valaki lép az árnyékomban, valaki lakik a szemgödrömben” Néha úgy érzed, nem te csinálod, amit csinálsz, és elkezded kiszervezni egy másik valakivé. És ott van azoknak az elátkozása is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen lettél. „Meggyalázom édesapádat, együtt elátkozunk / meglátogatom a kurva anyádat / csendbe teázgatunk.”

Állat

Horváth Ábel: Van egy Kutyák című számunk, amit nem vettünk fel, és ott is arról van szó, hogy két lény marja egymást, de annyira össze vannak fonódva, hogy nem világos, valami mással birkózol, vagy saját magaddal. Az Állat viszonylag kedvesebb trekk: itt nem feltétlenül ellenség a belső én. Van benne valami megbékélés, hogy a másik éned úgyis jön, és az is lehet, hogy ki tud vezetni ezekből a helyzetekből.

Az Identitást Nem Találók Gittegyletében még azt kiabáltátok, hogy „Legyél hülye!” Az idiotizmus mint megküzdési stratégia 30 fele már nem működik?

Horváth Ábel: Kurvára nem. Bármivel próbálkozol, nem tudod agyonütni magadban, aki gondolkozik. Nem tudsz elhülyülni – és aki megpróbálja, az hazudik magának. Csak az önreflexió segít megküzdeni a problémáiddal, meg az indulatok valamifajta levezetése. A Siketfajd mintha ezt a kettőt összpontosítaná.

Pár évig a Jazzékiel és a csicskakoporsó gitárosa, Czitrom Ádám basszusgitározott a Siketfajdban. Az egy érdekes felállás volt, bár sejteni lehetett, hogy nem lesz örökéletű. Ő hogy került képbe?

Sziládi Szabi: Ádám elkóricált egy koncertünkre, és másnap pont kilépett Birta, a basszusgitárosunk, ő pedig épp a Mordáit hagyta ott, ezért próba-szerencse ráírtunk, és bevállalta. Ádám hozott egy profibb mentalitást a zenekarba. Előtte semmi pénzt nem kaptunk a fellépésekért, de evidens volt, hogy vele kell gázsit kérnünk.

Előtte nem akartatok?

Horváth Ábel: Nem arról van szó, hogy nem becsültük magunkat annyira, hanem alámentünk, hogy de jó, hogy játszhatjuk a zenénket és jönnek rá az emberek. De aki ebből él, annak ez nem fér bele. Nekem kicsit ellentmondásos érzés punkzenéért pénzt kérni, meg pályázatokat írni, de a zenekar önfenntartására össze kell szedni a pénzt. Én gitárosként is rengeteget fejlődtem mellette, mert egy csomó mindenre rákérdezett. „Miért ezt játszod ott? Ez ízléstelen. Itt miért nincs egy kis csönd inkább?” Hangszerelés, dalstruktúrák terén alapvető dolgokat tett helyre bennem, és a perfekcionizmust is megtanultam elengedni. Nem lehet öt órát ülni azon, hogy helyrekerüljön egy pergőgrúv, vagy egy delay a gitáron, mert nem az számít, hanem a statement, hogy mit állít egy dal.

A Siketfajd a Hol van Pelikán? idején Czitrom Ádámmal (bal szélen). Fotó: Fórizs Dániel.

Sziládi Szabi: Vele dalt írnunk is másképp kellett. Előtte minden héten lementünk próbálni, de Ádám nem ért rá annyira, úgyhogy bele kellett tennünk a km-t külön-külön is a dolgokba, és emiatt biztos jobb zenészek lettünk. Azóta Ábel feldemózik dalokat, amiket aztán együtt összegyúrunk. Gyorsabb, praktikusabb, és a végeredményt nézve jobb megoldás, hogy egy kidolgozott ötletet dolgozunk ki eleve.

Horváth Ábel: Előtte kicsit amatőr óra volt: hoztam egy ötletet, azt jövő hétre mindenki elfelejtette, meghallgattuk újra próbán, és tökölődtünk. Ádám karaktere, játékmódja kihúzta a jamzsáneres rockzenekar-hangulatból ezt a produkciót. Aztán négy év után azt mondta, hogy kijátszotta ezt a zenekart. Ő alapvetően másfajta – jazz/improvizatív – zenékben mozog. Ezekre a témákra amúgy is kicsit pazarlás volt a Czitrom. Gerdesits Máté is az, de ő basszusgitáros basszusgitáros. Olyan gyönyörűen begurul a témák alá, hogy váó. Czitrommal kicsit olyan volt, mintha ketten gitároznánk. Máté a legjobb basszusgitárosunk eddig. Ha mondok neki valamit, kapásból eljátssza hiba nélkül. És nagyon nyugodt a természete, ami jól jön, mert Szabival mi Káosz Kapitányok tudunk lenni.

Az első két lemezeteken (Dürgés, Mi ez a tánc?) még Makovecz Dani volt a billentyűs-énekes. Hogy élted meg, amikor ő kilépett és te lettél az énekes? A nincsen szél EP-n már kifejezetten (együtt)éneklős részek is vannak.

Horváth Ábel: Régen utáltam az éneket. „Mit dumálsz, nem hallom a gitárt!” Úgy voltam vele, hogy ami kell a ’fajdba, azt simán tudom hozni, jó lesz az. Hát nem volt jó. Kifejezetten utáltam, a hangomat se szerettem, de azt se akartam, hogy egy énekessel kelljen küzdeni, aki olyasmiket ír, amivel nem tudok azonosulni.

Ezért nem vettetek be énekest, miután Makó kilépett?

Horváth Ábel: Énekest keresni értelmetlen. Akinek van mondanivalója, az keressen hozzá zenészeket, de az, hogy én gitárosként megmondom valakinek, hogy mit énekeljen, ebben a műfajban nem működik. Ezért én kezdtem énekelni, és akkor lett világos, hogy ez nem megy, basszameg. 14 éves koromig úgy intonáltam, mint egy angyal, de idővel koptam, és újra meg kell tanulni. Eddig egyhangos témákat épphogy el tudtam énekelni, most már többhangos témákat rosszul, de foglalkozom vele aktívan. Magyarországon amúgy is mindenkit csak az érdekel, hogy „mit énekel a csávó?” És hogy énekli el. Régen ezt megvetettem, aztán rájöttem, mi mással törődnél? Kit érdekel, hogy gitározol? Inkább az az érdekes, hogy mit mondasz.

Gerdesits Máté. Fotó: Kazimierz Ździebło.

A frontembereteknek, Sebinek első látásra zavarba ejtő a szerepe a zenekarban: vokálozik, néha énekel, de alapvetően olyan, mintha a legnagyobb rajongótok felszabadult volna a színpadra, hogy csinálja a hangulatot.

Sziládi Szabi: Sebi a dilibogyónk. Ő úgy került képbe, hogy az első koncertünkre eljöttek a barátaink, de a másodikra már nem, és az nagyon rosszul sikerült. Nem akartuk, hogy ez megismétlődjön, ezért kerestünk valakit, aki csinálja a hangulatot, miközben mi zenélünk. Sebivel együtt fociztam Diósdon, és amikor egy falunapon hosszú idő után újra összefutottunk, azt éreztem, hogy megtaláltam a világ leghülyébb emberét. Másnap elhívtuk a zenekarba. Azóta tényleg nem volt olyan koncertünk, ahol rossz lett volna a hangulat, mert legalább nekünk jó attól, hogy valaki ott szórakozik, meg sutyiban elhangolja a gitárt. Olyannyira része lett a csapatnak, hogy a Siketfajd bárki nélkül elfut, de ha ő kiszáll, akkor ennek vége.

Horváth Ábel: Zseniális karakter. Az a zseniális benne, hogy ő nem akarja ezt. Van egy része, ami szereti, de ő nem az a fajta showman, aki jókedvében őrjöng egy Bohemian Betyars-koncerten, hanem olyan, aki hülyét csinál magából – rossz értelemben. Megosztó jelenség, mert sokszor a feszültségeit látni, hogy keresi a helyzeteket, mert délután 4 van Bánkitón, és tűz ránk a nap, mit csináljon? Magas térdemelésben fut egy egész koncerten át, és ez átmászik valami szürreálisba.

Fotó: Kazimierz Ździebło.

Sziládi Szabi: Ha ő nem lenne, a Siketfajd egy sokkal unalmasabb trió lenne. Zsigerien jó előadóművész, pedig nem született színpadra. Mi koncerten nem nagyon szeretünk beszélni számok között, de néha muszáj megállni, szusszanni, hangolni, és mindig mondjuk neki, hogy itt mondjon valamit – de képtelen rá. Nem tud frontemberként kiállni, hogy „sziasztok, hogy vagytok.”

Horváth Ábel: Zsigerileg nem megy neki az, amit mindenki más csinál: a maníros alányalás a közönségnek. Ő egy antifrontember. Mindenki azt hiszi, hogy egy krézi arc, pedig egy kicsit szomorú, nagyon kedves, furcsa ember.

Sziládi Szabi: Annyiszor volt fesztiválokon, hogy állunk sorba, és jönnek oda arcok, hogy „hú, te annyira őrült vagy! Mit toltál?” „Semmit.” Mindig azt hiszik, hogy be van drogozva – sosincs.

Horváth Ábel: A zenekarban is egyre jobban megtaláljuk a helyét. A Pelikánon még voltak olyan Sebi-szövegek, amiket én írtam, de ez nem volt jó ötlet. Egy Deák Billnek lehet szöveget írni, mert ő tud énekelni, de Sebi csak önmagát tudja előadni. Ezért sokat dolgoztunk, hogy amit Sebi énekel, az belőle jöjjön. A nincsen szél szövegeit együtt írtuk, miközben ültünk a város különböző terein – a Fiumei úti sírkertben, Sebi lakásán, a Duna-parton, a Bambi sörözőben. Mivel nem vagyunk képzett irodalmárok, kicsit fájdalmas volt kiküzdeni a sorokat, de úgy érzem, sikerült meghaladni a saját manírjainkat. Még több Sebit a Siketfajdba!

Sebi. Fotó: Kazimierz Ździebło.

Február 6-án lesz a lemezbemutató a Turbinában a posztposztpunkos Kibaszott Emberekkel, akik minden szempontból tök jól passzolnak hozzátok. Mi várható?

Sziládi Szabi: Egy jó koncert, ami hosszabb lesz, mint az eddigiek, mert van öt új dalunk. Lesz új merch, amit a Kamay Ko divatmárkával csináltunk, és meg lehet venni az EP-t CD-n. Nem olyan a zeneipari helyzet – meg a miénk se –, hogy nagyon sokat fogunk játszani, szóval nem érdemes kihagyni.

Horváth Ábel: Az új daloktól egészen más hangulatú lett a szettünk. Nagy most bennünk a drive, a Kibaszott Emberekkel ez egy kurva jó este lesz.

szöveg: Soós Tamás
nyitókép: Császár Vera