„Tündéri, törékeny, de izgalmas és határozott” – laurie. és Indigo kedvenc 2025-ös zenéi

2026.02.03. 14:56, soostamas

Sóvárgó balladák, önironikus szövegek, magyar nujazz, és a tökéletes elektronikus-minimál-poplemez buliba induláshoz.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal laurie.-t, aki tavaly hozta ki első EP-jét (Szobapop), szerepelt a Dalfutárban, és júliusban első magyarként lett a Spotify EQUAL Global nagykövete, valamint Indigót, aki a Blaize-zel írt Nárcisz után sosehollal készítette el második lemezét, a még jobban sikerült Tegnaprólt, amit 2025 legjobb hazai albumai közé is beválogattunk.

Fotó: Déri Bálint.

LAURIE.

Role Model – Kansas Anymore (The Longest Goodbye)

Abszolút no skip album számomra a 2024-es Kansas Anymore deluxe verziója. Nagyon szeretem a sóvárgó balladákat, és ez a lemez biztosan az egyik csúcsa ennek a zsánernek.

Audrey Hobert – Who’s the Clown?

Rengetegszer hallgattam ezt az albumot tavaly, és nagyon örülök, hogy kezdenek visszatérni az analizáló, önironikus, narratív dalszövegek.

Addison Rae – Addison

A tökéletes elektronikus-minimál-poplemez, bulik előtti készülődéshez nálam mindig ez pörög.

Indigo, sosehol – Üveggyöngy

Még csak készült a lemez, amikor Feri (Illés Ferenc, sosehol) demókat mutogatott róla az egyik sessionünkön, és már akkor lehengerlő volt számomra az atmoszféra, amit Emesével teremtettek. Aztán a kész anyagot hallgatva még nagyobb kedvenc lett az egész album, de ez a szám különösen közel áll hozzám.

RAYE – Where Is My Husband!

Az első nagylemeze óta követem Raye-t, és hihetetlenül izgalmasnak találom a grandiózus zenei világát és a szövegeit, amikben személyes élmények mellett társadalmi problémákat is rendszeresen tematizál.

Nell Mescal – See You Again

Amikor kiutaztam Olaszországba tanulni, suliba menet minden reggel ez pörgött.

„VICCES, IRONIKUS, SZERETHETŐ ÉS KÖZBEN FÁJDALMAS IS” – LAURIE. 2024-ES KEDVENCEI

Fotó: Szabó R. János.

INDIGO

Rosalía – LUX

Nem hallgattam nagyon Rosalíát a LUX előtt, de ez annyira durván betalált nálam, hogy arra szavak nincsenek. Nagyon sokfajta hangulatot jár be az album, és jólesik egyes trekkeket a saját hangulatomhoz igazítani. Mindenre van valami. Lemezkritika.

Nagy Emma Quintet – Altered States

Az egyik kedvenc itthoni megjelenésem tavalyról. Ebben az évben valamiért kifejezetten albumokat vagy EP-ket hallgattam és kevesebb volt a „random playlist” hallgatás. Ezt az albumot repeaten hallgattam főleg otthon, amikor kicsit kikapcsoltam a fejem pl. főzés vagy pakolgatás közben. Mindent szeretek ebben. Lemezkritika.

Saya Gray – SAYA

Egyből belopta magát a szívembe ez a nő, nagyon inspiráló, amit csinál. Van benne valami tündéri, törékeny, de izgalmas és határozott energia, amit ilyen hangzásban még nem tapasztaltam. Odavagyok ezért. Lemezkritika.

Olivia Dean – The Art of Loving

Tavaly szerintem ezt hallgattam a legtöbbet Bad Bunny DTMF albuma mellett (amit bár ide nem írtam ki külön, életem egyik legjobb élménye). Sírva, nevetve, énekelve, táncikálva, buszon, melóban, egyetemen, bárhol! Nagyon frissnek érzem magam Olivia hangjától, a dalok szövegestül-dallamostul a csontomig mennek újra és újra. Tökéletes kiegészítője volt a 2025-ös évemnek és egy ideig maradni is fog biztosan!

New Fossils – WHERE WE END

Csak hogy megtörjem a „csak albumokat hallgattam idén” kijelentést, ezt a dalt rongyosra hallgattam. Vannak azok a dalok, amiket ha egyszer meghallgatsz, sajnos/nemsajnos újra meg újra meg kell őket hallgatnod repeaten, mert valahogy a lehető legtöbb szituációhoz passzolnak, amin épp keresztülmész. Nos, volt egy nap, amikor csak ezt a dalt hallgattam all day. Szóval bejött. Lemezkritika. Interjú.