
A Swans iszonyatos energiáival, Brian Eno misztikus ambientjével, ausztrál öregurak meditatív jazzlabirintusával, és a dark ambient/drone metal házaspár 20 év után is nyugtalanító örvénylésével jön az Entrópia Architektúra '25-ös playlistje, amin meglepő csavarként egy iráni zenész is énekel magyar karácsonyi dalt.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal az Entrópia Architektúrát, a rituális avantgárd metál hazai alapzenekarát, akik '25-ben, 25 év után adták ki első nagylemezüket, a Kaput, amit február 21-én élőben is bemutatnak az A38 Hajón a Hænesy és az Oaken társaságában.
Fotó: Bodnár Márton.
DANI
Brian Eno – Aurum
Brian Eno számomra az elektronikus zene atyja, és egyben egyik leghatásosabb képviselője. Egy hosszabb angliai tartózkodás alkalmával találkoztam először megnyugtató, ugyanakkor misztikus, és sokszor rendkívül elvont zenei szerkezeteivel. Valahol a szintén zseniális Coil alkotói mezsgyéjének közelében tudom elhelyezni Eno ambient zenei installációit, magával ragadó, egyszerű, letisztult megoldásait. Ez az újabb szólólemez üde színfoltja a jelenleg igencsak kiüresedett, alultáplált zeneművészeti szcénának.
Swans – Birthing
A Swans mint meghatározó zenei jelenség engem sajnos nagyon sokáig elkerült, bár nyilvánvalóan hallottam a zenekarról, hiszen rengeteg kiadványt felvonultató munkásságukkal szinte minden extrém, kísérleti zenét játszó formációra hatással voltak. Nálam úgy egy éve talált be ez a fantasztikus, iszonyatos energiával, ugyanakkor nagyon hangulatos elszállásokkal operáló banda, melynek inspiráló hatása tagadhatatlan. A Michael Gira által megírt és fantasztikus zenészekkel prezentált új album méltó lezárása a zenekar jelenlegi korszakának, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezek után milyen irányba halad tovább ez a minden zenei hatást és emberi érzelmet kirobbanó energiával közvetítő muzikális csoda.
The Mars Volta – Lucro Sucio; Los Ojos del Vacío
A Mars Volta nagyon nagy kedvenc a De-Loused in the Comatorium óta. A hosszú évek során Cedric és Omar kísérletezős hozzáállása és hangulata mit sem változott, jóllehet az új korong jóval kevésbé zabolátlan, és feleannyira sem koszos, mint az említett debüt, vagy akár a The Bedlam in Goliath. Mindezek mellett itt is fellelhetőek a megszokott stílusjegyek, talán itt egy kicsit space-esebb irányba fordultak a srácok, rengeteg finoman elhelyezett drone/ambient megoldás és réteg teszi színessé az egész kompozíciót. A mai napig ugyanúgy el tud varázsolni egy Mars Volta-album, mint a kezdetekkor.
Nine Inch Nails – Tron: Ares (Original Motion Picture Soundtrack)
Természetesen nem lehet teljes a listám filmzene nélkül, és tavaly a Nine Inch Nails Tronhoz írt soundtrackje nyerte el a tetszésemet, pedig a filmről és a háttérben húzódó történetről sem tudok semmit, és még csak NIN-rajongónak sem mondanám magamat. Ettől függetlenül Reznor és Ross megoldásai mindig is megbecsült helyet foglaltak el az ambient/noise/drone rajongásom közepette; Reznor a Quake című játékhoz írt mesterműve minden évben előkerül, ha igazi borzongásra vágyom. A Tron: Ares soundtrack nagyon tipikusan filmzene, és nagyon tipikusan Reznor és Atticus Ross. Mostanában kezdem elveszíteni a hitemet abban, hogy képesek még az előadók igazi és érdekes alkotásokat prezentálni, szerencsére néhányan ezt időről időre meg tudják cáfolni.
Nadja – cut
A Nadja duója jól ismert a dark ambient/drone metal kedvelői előtt, a házaspár zenei munkássága több mint száz kiadványból áll, hatásuk és jelenlétük 20 év elteltével sem fakult meg. Elborult, néhol zaklatott tételek sorjáznak a lemezen, melyek pillanatok alatt vissza tudnak rántani a Nadja sajátos világába, még akkor is, ha esetleg hosszú évek óta nem hallgattad őket. Elképesztőnek tartom a több évtized után is áramló kreatív energiákat, és bármikor szívesen elmerülök ebben a hanghullámok által keltett nyugtalanító örvénylésben.
Fotó: Bodnár Márton.
GASÓ
Farya Faraji YouTube-csatornája
Az iráni származású, Kanadában élő zeneszerző a tavalyi évben is aktív volt: sok érdekes zenét készített a zenekarával, amelyek önálló számokként jelentek meg a YouTube-csatornáján. A legizgalmasabb a perzsa, arámi, középkori olasz, japán, bizánci és antik görög hagyományos zenék újraértelmezése. Karácsony környékén meglepetést is kaptak a csatorna követői, többek közt örmény, svéd, magyar, római és bizánci antik karácsonyi dalok formájában.
Stereolab – Instant Holograms On Metal Film
A kilencvenes évek óta aktív zenekar hozza a szokásos formáját a 2020-as években is. Júniusban Budapesten is felléptek a lemezbemutató turnéjuk keretében. Lemezkritika.
The Necks – Disquiet
Több mint három óra bolyongás a lassan kibontakozó, meditatív ambient-jazz világ labirintusában. A három ausztrál öregúr most sem okoz csalódást, biztos kézzel vezetik a hallgatót ezen a zenei kalandon. Lemezkritika.
david shawty – HATCH, yungster jack – Feverbrekt
Sokat szoktam gondolkodni azon, hogy a mai fiataloknak mennyivel könnyebb zenét készíteni (és digitálisan kiadni) a sok jobbnál jobb ingyenes szoftver és olcsó elektronikus hangszer világában. Az amerikai David Shawty és yungster jack (akik közösen a nagy sikerű Pressure vagy a Kiss My Own Dick c. számokat is jegyzik) ontják magukból a számokat, lemezeket és klipeket. Minden tiszteletem ennek a társaságnak; bár a dalok kivitele változó minőségű, nekem mindig izgalmas utazás egy-egy új lemezük meghallgatása.
„MINTHA BALLADÁKAT ÍRT VOLNA A SAJÁT KUDARCAIMRÓL” – AZ ENTRÓPIA ARCHITEKTÚRA 2021-ES KEDVENCEI
Fotó: Bodnár Márton.
TOMI
Ando San – OH KAY
Egy kaliforniai srác csinálja, elképesztően energikus és technikás, mégis könnyen befogadható. Kimérten ötvözi a hiphopot és a metált – kifejezetten ízlésesen keveri a távolabbi stílusok elemeit, mégis képes önazonos maradni anélkül, hogy bármiféle izzadságszag lenne benne. Rengeteget pörgött tavaly nálam, azóta is aktívan készít zenét, voltak single-ök, és tartja a színvonalat. Az EP-t és persze magát az előadót is részemről csak ajánlani tudom.
Paleface Swiss – CURSED
Kicsit úgy érzem, mintha „guilty pleasure” lenne és meg kéne védenem a rajongásom és ízlésem – a hatások egyértelműek, mégis úgy csinálja a deathcore/nu-metal/modern metált ez a svájci banda, hogy az izgalmas és véletlenül sem elcsépelt. Szintén a tavalyi évem toplistás hallgatási idejével, ami egyértelműen azt jelzi, hogy (nálam legalábbis) nagyon eltalált valamit ez a svájci csapat. Az album és a banda agresszivitása/lendülete magával ragadott és rajta is maradtam.
Deftones – private music
Egyik örök kedvenc bandám (a sok közül) – ugyan voltak időről időre általam kevésbé hallgatott lemezeik, a private music albummal 100%-ban megvettek. Rengetegszer visszatértem végighallgatni az albumot újra és újra – ennyire konzisztensen minőségi anyagot szerintem régen adtak ki. Mindezek mellett az infinte source egyértelmű kedvenccé nőtte ki magát, úgy gondolom, évtizedek múlva is hallgatni fogom, mint régebbről a Minervát.
Oaken – From The Bonfire
Semmiképp sem akartam hazai ajánlás nélkül maradni és könnyű is olyat mondani, ami nálam a fentiekhez hasonlóan sokat szólt itthon a hangszórókon. Még jó pár éve fedeztem fel őket Fekete Zajon (mint sok mindent), és már akkor is nagyon bejött az, amit csinálnak. A kevésbé hagyományos hangszerrepertoár már eleve vonz alapból, de úgy még inkább, hogy azzal egy kellően súlyos és monumentális zenét csinál az együttes. Mindenképp az év egyik gyöngyszeme, melegen ajánlom mindenki másnak!
„OLYAN KEGYETLEN, MINT EMBERNEK LENNI” – AZ ENTRÓPIA ARCHITEKTÚRA 2022-ES KEDVENCEI
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több zenész 2025-ről:
Ambrus Bence (Psychedelic Source)
Makó Dávid (The Devil's Trade) és Oláh Annamari
Nemes András (Plutó, Biorobot)
Gerdesits Feri (Quimby, Marlboro Man)
Barkóczi Noémi és Szczuka Panka
Cataflamingo és Berriloom and the Doom
Jancsó Gábor és Szeifert Bálint Jason
Agócs Márton (aurevoir., Artúr Rambo)
boebeck és kisbetűs ünnepnapok
nyitókép: Mesterházy Győző

