
Egy székely vicc, Bartók Béla és Szoboszlai Dominik bemegy a kocsmába.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal Agócs Mártont, aki tavaly már az aurevoir. 10. születésnapját ünnepelte a Parkban, és megpróbált szólókarrierbe kezdeni, de zenekar lett abból is (ráadásul supergroup, a Supernem, az Ivan & The Parazol vagy épp az Anna & the Barbies tagjaival), és év végén az Artúr Rambo debütáló lemezét is kihozták. Az aurevoir. január 31-én a Parno Graszttal játszik az Arénában.
1. Ivan & The Parazol – Belle Époque (LP)
Az album – egyik – különlegessége, hogy teljesen házon, mármint próbatermen belül készült. A lemez hangmérnöke és producere a zenekar gitárosa, Balla Máté volt, aki nemhogy helytállt, csillagos ötösre vizsgázott ezen a téren is. A budapesti éjszakában tett évtizedes kutatómunkám során arra jutottam, hogy a város legjobb helyei jó zenekarok próbatermei. Na, a Parazol-terem ezek közül is kiemelkedik. Nemcsak munkahely, hanem egy igazi alkotótér. Emellett fontos találkozások színtere, a zenekar második otthona, és esetenként egy nagyon jó kocsma. Benne van minden, ami a rockzenét azzá teszi, ami: dob, gitárok, analóg szintik, erősítők, hangerő, bárpult, mámor, egymás vállán sírás, kiszakadás, feledés, önmagunkra eszmélés, régi históriák és újító, világmegváltó gondolatok. Pontosan ezek hallhatók a Belle Époque című albumon is, ami ékes példája annak, hogy kisszobában is lehet stadionrockot csinálni.
2. HIPERKARMA – ÍRD ÉS MONDD! (LP)
Az ős-HIPERKARMA-rajongók számára – mint például én – igazi ajándék ez a lemez. Na, nem mintha az újabb dalokat és lemezeket ne imádnám, az ÍRD ÉS MONDD! mégis különleges polcra került nálam. Közvetlenül az első HIPERKARMA-lemez mellé. Már csak azért is, mert a szólás gerincét az első albumhoz hasonlóan Robi hangja, szövegei és egy (vagy több) gépdob adja. Az ÍRD ÉS MONDD! azonban jóval több, mint egy utánérzés, ez pedig – a szerző mellett – a lemez producerének és hangmérnökének, Somogyvári Dánielnek az érdeme. A magyar pop-pápa nagyon jó ízléssel nyúlt hozzá a HIPERKARMA-dalokhoz, ennek köszönhetően egy nagyon erős és friss magyaralter lemezt kaptunk, ami tele van baromi jó ötletekkel és jól is szól. A STOPPOS című dal pedig szerintem a tavalyi év legjobb magyar dala lett.
3. biankahaidu – Brave Enough (LP)
Bár nem látszik rajtam, de amikor nem Oasist, akkor általában ilyen zenéket hallgatok. Mármint kelta és angol népzenét és indie-folkot. Kis túlzással mindent és mindenkit hallottam már ebben a műfajban, a biankahaidu Brave Enough című bemutatkozó lemeze mégis meglepett. Csodálatos zenészek játszanak gyönyörűen és autentikusan. Jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy Magyarországon 2025-ben egy ilyen lemez tud-e több lenni, mint egy nagyon szép stílusgyakorlat, és a válasz – legnagyobb örömünkre – az, hogy NANÁHOGYTUD! Az angol és kelta zenei vázlatokat a zenekar nagyon jó ízléssel színezte ki magyar könnyűzenei és folklór elemekkel, így a végeredmény egy gyönyörű, autentikus, mégis egyedi és „magyaros” indiefolk-lemez. A műfaj rajongóinak kötelező darab, de a többieknek is erősen ajánlott. És a lényeget majdnem elfelejtettem: nagyon jók a dalok! Albumpremier.
4. Kacaj – Pécs City Folk Maffia (LP)
Ne tévesszen meg senkit a rengeteg külföldi szó a lemez címében, ez a zene nagyon magyar. És a nagyon magyart véletlenül se úgy értelmezzük, ahogy 6 sör után szoktuk egy Madách téri kocsmában, hajnali 2 körül. Hanem inkább úgy, mint egy székely viccet, Bartók Bélát vagy Szoboszlai Dominikot. Ha pedig egy székely vicc, Bartók Béla és Szoboszlai Dominik bemegy a kocsmába, az egyetlen lehetséges reakció a Kacaj. És azt gondolnád, hogy ez egy rossz vicc, de nem! Nagyon nagy stenk és humor van ezen a lemezen, gyönyörű magyar és délszláv népdalok és népzenei elemek olyan kontextusban, amilyenben még nem hallottuk őket, és helyenként akkora zenélés, ami már sportteljesítmény. A zenekar sok évnyi útkeresés után végre megérkezett, és egy olyan anyagot rakott le, amivel végleg bekerült a magyar folk és világzene nagykönyvébe.
5. Polytrip – Van. (EP)
Rövid ajánlóm utolsó darabja a magyar rock-metal szcéna – szerintem – egyik legjobb zenekarának új kislemeze. Lugosi Daninak nemcsak a hangjába vagyok szerelmes, ezért joggal gondolhatja bárki azt, hogy elfogult vagyok. És bár ez így is van, szeretnék megnyugtatni mindenkit: a Van. olyan erős lett, hogy azok is imádni fogják, akik nem akkora Lugosi-fanok, mint én. Már az albumborító is zseni, a dalok pedig leszakítják az arcodat. Negyed óra tömény prog-grunge-rock, fasza magyar dalszövegekkel, súlyos gitártémákkal, atomnagy refrénekkel és rengeteg érzelemmel. A Polytrip Van. EP-je műfajában szerintem világszinten is unikális, itthon pedig egészen egyedülálló gyöngyszem. A keményebb zenék rajongóinak kötelező, de mindenkinek erősen ajánlott.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több zenész '25-ről:
Ambrus Bence (Psychedelic Source)
Makó Dávid (The Devil's Trade) és Oláh Annamari
Nemes András (Plutó, Biorobot)
Gerdesits Feri (Quimby, Marlboro Man)
Barkóczi Noémi és Szczuka Panka
Cataflamingo és Berriloom and the Doom
Jancsó Gábor és Szeifert Bálint Jason
nyitókép: Fejér János

