
Mit hallgass, ha buliztál már eleget az életedben? Ki a magyar Mclusky? Hogyan jön a Mayberian Sanskülotts a Type O Negative-hoz? Melyik az a gyönyörű hómarcis szám, amire rá lehet énekelni a Disordert? Szalai Annáék angyali dallamokban és idióta szintikben gazdag kedvencei.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal az L.A. Suzit, akik '25-ben is csináltak egy remek seggrázós diszkólemezt (Itt a nyár!), meg a tesózenekar Káltes Ekwát, akik pedig idén fogják kihozni új albumukat, amivel továbbviszik az Átváltozások sötét szintipopját.
Fotó: Szombat Éva.
SZALAI ANNA
(L.A. Suzi, Csillagrablók)
Kifejezetten nehéz szülés volt ez a 2025-ös lista: nem ájultam el a nemzetközi porond termésétől – Rosalíától pl. agyfaszt kaptam –, cserébe gimi óta nem hallgattam ennyi magyar zenét.
Egyértelmű nyertes:
Káltes Ekwa – Bengáli tűz
Bundának tűnhet, hogy édes drága kuzinzenekaromtól hoztam az év dalát. DE NEM ÉRDEKEL!!! Ez a szám tartott életben a 75-ös trolin és a MÁV-on egyaránt. Angyali dallamok, álomszerű dalszövegek, és micsoda vokálok! Ahhw.
Hudson Freeman – If You Know Me
Öregasszony lelkű Gen Z-ként mesterien pörgetem a Tik-Tokot. Erre a srácra is itt bukkantam rá, és bár egész évben ezzel az egy számmal promózta magát, kifejezetten szép dal.
Denevér – Operación Siglo XX
Végre megjelent egy teljes albumnyi Denevér-alkotás. 😍 Az egész lemezt imádom, még vinylen is megvettem.
Újabb bundagyanús jelölt:
CSNK – Rómeó mindig meghal
Nagyon büszke vagyok a srácokra, és tök jó látni, hogy mennyire összeszokott a csapat. Izgi témák, isteni hangszerelés, na meg gyönyörű dalszövegek. Rocksztárok lettek fiainkból. 😍
Amiket még szerettem:
Anika – Abyss
Kids don’t smoke – Headlights
DARAGE – X-akták (amúgy az egész 2045 albumot imádtam)
Lady Gaga – Abracadabra (halandzsázásra gyúrni? ahw yeah)
Mollywood – Bounch (mi ez a refrén? 😍) + Egyedül a raven
„Három sor, ami elég az örökkévalósághoz” – Az L.A. Suzi és a Káltes Ekwa kedvenc 2024-es zenéi

DOROZSMAI GERGŐ
(L.A. Suzi, Csaknekedkislány)
Sajnos a szokásosnál is kevesebb idei zenét hallgattam, tavaly is inkább az alkotásról szólt az év (új lemez az L.A. Suzival, a CSNK-val, és lassan a Káltes Ekwa is teljes pompájában áll majd), ígérem, majd idén bepótolom, és több kurrens zenéből fogok dolgokat összecsipegetni a saját alkotásaimhoz.
Ami még megmaradt jobban, de sok elemzést nem tudok róla adni, az a Stereolab: Instant Holograms on Metal Film, amit azért hallgattam meg, mert majdnem eljutottam a koncertre, de aztán sajnos nem sikerült. Mindegy, a lemez nagyon tetszett! Isteni volt a Denevér lemeze, az Economía Doméstica is, azt már viszonylag sokat is hallgattam. Lassan nálam ez a fajta poszt-punk följön az instrumentális szörfhöz: amikor nincs ötletem mit hallgatni, akkor ha elkezdem ezt, végig is kell hallgatnom a lemezt, meg kis életkedvet is csihol belém. Kívánhatnánk-e többet műalkotásoktól?
Két kiemelt idei megjelenésem pedig:
DARĀGE: 2045
Jó, nálam nagyon könnyű az X-akták surf-rock-(rockopera)-szerűség feldolgozással a szívembe találni, szóval elsőre nem tűnik fairnek a küzdelem. De az első élményem ezzel a lemezzel a Semmibe, ami autoplayen indult el, de természetesen rögtön magával ragadott. Azért sejtettem nagyjából, hogy mi lehet, de nem is fontos, mert úsztam vele együtt az egyre támadó gitármészárlásban. Nem is imádtam ennyire a hosszúformát a 2006-os Yo La Tengo nyitószáma óta. Annál mondjuk azért ez kompaktabb, na de lemezinditó számnak ugyanakkora 10/10. Kiemelném még a Robotzsaru ragyogó szövegét! Ésésés, az akváriumos koncertjük az elmúlt évem magasan legjobb koncertélménye volt számomra. <3
Viagra Boys: viagr aboys
Ebben nekem a Man Made Of Meat videoklipje volt a horog, amin megakadtam. Történelmietlen gondolat, de valószínűleg a klip nélkül elengedtem volna a fülem mellett a számot, így viszont pár hétig magához láncolt ez is, meg az Uno is. Amúgy én soha nem voltam egy Bloodhound Gang-rajongó (jó, az Along Comes Mary az nagyon tetszett annak idején), de íme, egy hipszterebb verziója a húszas években!
Na de visszatérve a Man Made Of Meatre, ennyire telitalálat refrénszöveget 2025-re mutasson már valaki!! Hadd fordítsam le a hetvenes évek rockkönyveinek modorában:
Nem akarok semmiért se fizetni
Ruha, kaja meg drogok, mind ingyen
Ha 1970 lenne, egy gyárban dolgoznék
Én ember vagyok, húsból
Te meg a neten lábakat nézel
Gyűlölök mindent, amit látok
És el akarok tűnni
Amúgy viccen kívül mondom, szerintem egyfajta luddita Zeitgeist nyilvánul meg ebben (mármint az eredetiben).
Az alkotás mellett munkám kedvenc része, amikor érdemes művészekkel tudok dolgozni, hangmérnökként, producerként. Ebből a körből mindenképp ajánlanám a video romeo mixtape of me lemezét, ami a teljes értékvesztésbe zuhanó létünk szinte érzéki kísérőzenéjét valósítja meg.
Ennek szöges ellentéte a Swim Swim Naked: sepiida c. lemeze cuki elektro vonalon, amin a connoiseurök isteni szintihangokból csemegézhetnek, de élőben meg nagyot lehet rá bulizni, persze én ott is inkább a szintihangokat meg az elbűvölő éneklést csipegettem fel, de már úgyis buliztam eleget az életemben.
Barkóczi Noémi: Mindig kések, de hozzád jókor indultam – ezt majdnem lefelejtettem, mert nekem úgy van meg, mint tavalyelőtti lemez (ugyanis ‘24-ben vettük fel). Erről egy apró párbeszéd: felvételnél az alternatív hangolású gitárokról megjegyeztem Noéminek, hogy nekem is volt ilyen shoegaze-es hangolgatós korszakom, mire ő: „nekem meg sose múlt el”. Örülök, hogy lelki társakkal csinálhatok lemezeket.
Negyediknek pedig a Mayberian Sanskülotts: Nem álmodom semmiről lemezét ajánlanám, nagy szívfájdalmam, hogy már nem vagyok a zenekarban, amikor pedig az eddigi legjobb lemezüket csinálták meg (na jó, a Rekult 2 azért erősen versenyben van). Rendezőként viszont nagyon élveztem, hogy igazán szigorú lehetek, ott irtottam a dobfilleket meg a fölösleges hangokat, ahol csak értem. Szerintem megérte!

SZABÓ SZ. CSABA
(Káltes Ekwa)
Egy új Káltes Ekwa-lemezt csináltunk (illetve hát ez még jelenleg is történik), ilyenkor pedig valahogy mindig beszűkül a tudatállapotom, vagy mit tudom én, úgyhogy sajnos elég kevés új zenét hallgattam 2025-ben, és azokat sem túl elmélyülten – azért ha valakit érdekel, itt van a Spotify-listám. Könyvekből is csak azokat szedtem elő, amikből a dalszövegeket szoktam lopkodni vagy intertextualizálni, hát ez van, idén másként lesz!
Az év slágere természetesen Addison Rae: Fame Is a Gun volt, ezen kívül pedig csak magyar zenéket fogok most a kedves olvasók figyelmébe ajánlani (és főként – de nem kizárólag! – haverokat vagy a haverok haverjait, ami kicsit azért szomorú).
Badsniff: Kerek erdő
Badsniff egy 18 éves fiatalember Nyíregyházáról, aki önmeghatározása szerint szintipopot/posztpunkot játszik, de – legalábbis szerintem – az ilyen újvonalas hiphop-közeli zenéktől jutott el a minimál szintikig meg a posztszocialista esztétikáig, vagy legalábbis én valami ilyesmit is hallok benne, ám ettől csak érdekesebb! Most novemberben jött ki az első lemeze, az a címe, hogy Szürkület: kicsit romantikus, kicsit dekadens, az énekhagja pedig kifejezetten lemondó, ami különösen tetszik. Jó lenne vele koncertezni, mielőtt nagyon befut! Amúgy a Panel meg az Ablakzár a kedvenc számaim tőle, de most a Kerek erdőt választottam, mert talán az a legfülbemászóbb, de tényleg hallgassátok meg a többit is.
DARĀGE: Hív a dzsungel
Talán ez a kedvenc magyar rocklemezem tavalyról, és igazából nincs is rajta mit magyarázni: tök változatos, királyul szól, emlékezetesek a refrének és van benne valami nagyon rokonszenves retardáltság is. Talán az eggpunkos Hív a dzsungel a csúcs, mert az idióta szintik a gyengéim, de a többi számba se tudok belekötni, élőben meg még jobb (a retardált és az idióta jelzőket mély áhítattal és rajongással írom, remélem, nem érti félre senki).
Mayberian Sanskülotts: Fák közt
A kedvenc szinti-hookom és az egyik kedvenc refrénem tavaly! Talán meglepő, de nekem valahogy a Type O Negative jut róla eszembe; mármint nyilván nincs túl sok hasonlóság a két zenekar között, azt leszámítva, hogy mindkettőben nagyon vonzó emberek játszottak/játszanak, de ilyen selymes-balzsamos, kicsit vicces és teljesen direkt dalokat kb. ők tudtak még írni a halálról, sőt a H A L Á L R Ó L.
L.A. Suzi: Ellentétes Trianon
Rég fájt ennyire Trianon, de persze mindig fáj, sajog.
NANANA: Neon Glasses
A zenekar nevét még mindig nem értem, de nem is kell mindent érteni. Amúgy természetesen perfekt (kábé azt tudom ismételni, amit tavalyelőtt is írtam), remélem, az új lemezen sok gyors, zaklatott, kiabálós szám lesz!
Denevér: Operación Siglo XX
Ez az egész produkció minden szempontból annyira letaglózóan COOOOL, hogy én azt már kicsit túlzásnak is érzem! Lehetne egy kicsit bénább, vagy nem tudom.
cappuccino project: nehezemre esik
Szerintem ez az év legszebb száma! Részben talán azért, mert van benne valami Hó Marcis is, nem tudom, mennyire szándékosan. Az pedig pláne nagy öröm, hogy a verzére rá lehet énekelni a Disordert. Igazi himnusz.
video romeo: psycho <3
A második kedvenc szinti-hookom és az egyik kedvenc refrénem: az év GIGA-MEGA SLÁGERE, amit még nem hallottál! Lemezpremier.
Barkóczi Noémi: Régi nők
Barkóczi Noémi csinálhatna több ilyen rockos számot, hát milyen kurva jó már ez.
+ Kibaszott Emberek: Fényes férgek
Az új Kibaszott Embereket még nem hallgattam meg, de biztos ez is kibaszott király lett. Egy haverom szerint ők a magyar Mclusky, amit először hülyeségnek tartottam, de amúgy lehet benne valami.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több zenész '25-ről:
Ambrus Bence (Psychedelic Source)
Makó Dávid (The Devil's Trade) és Oláh Annamari
Nemes András (Plutó, Biorobot)
Gerdesits Feri (Quimby, Marlboro Man)
Barkóczi Noémi és Szczuka Panka
Cataflamingo és Berriloom and the Doom
Jancsó Gábor és Szeifert Bálint Jason
nyitókép: Komróczki Diána

