
Zseniális metál Fugazi, Leonard Cohenbe hajló melankólia, 100%-os 4-Skins-hangulat, és szörfös thrash-hardcore a 'Kémia-basszer '25-ös toplistáján, amin hamisítatlan Kalifornia-feelingben is lehet punkzenére üvölteni.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a San Diegóban élő Jancsics Dávidot, aki tavaly tért vissza a poszt-hardcore/punk hazai legendájával, a Leukémiával, és annyira a januári buli jól sikerült, hogy azóta több fejletépős koncertet is adtak – legutóbb a VHK-val a Dürerben –, ráadásul új számot is írtak 30 év után, ami pont annyira jó, mint amilyen régen volt a 'Kémia. Ha minden igaz, nemsokára jön a többi is.
Quicksand & Hot Water Music – Split
Az első, ami tavaly nagyon sokat pörgött nálam, az a Quicksand és a Hot Water Music Split EP-je. Kicsit csalok, mert ez 2024 végi anyag. A Quicksand Free Radio Gainesville-je a nagy kedvenc. Szikár, minimalista riffel indul, aztán leáll a gitár, és jön a bőgő-dob az énekkel. Zseniális metál Fugazi. De a nyitódal, a HWM Fazerje is brutáljó.
Drain – …Is Your Friend
Nyolc éve San Diegóban élek, és a Drain iránti lelkesedésemet a környezet tudatalatti befolyásának tudom be. Számomra a Drain a nyolcvanas évek west coast thrash-hardcore-jának az újraéledése. Igazából semmi egetrengető dolgot nem csinálnak, csak a klasszikus crossovert keverik némi szörfös feelinggel. Élőben nagyon nagyot zúznak. A kezdő dal, a Stealing Happiness From Tomorrow basszus-dob nyitása a kedvencem.
Turnstile – Never Enough
2025-ben végül én is felültem a Turnstile-vonatra, de azért nem ment könnyen. Nem követtem a banda korai punk-hc anyagait, szóval először a hype miatt hallgattam bele és az első benyomásom az volt, hogy fú, ez de szar. Aztán szép lassan belémlopózott az érdekes hangzás és a jellegzetes ének, és rájöttem, hogy klassz zene. A Sole szögelős kezdőriffje nagyon ott van.
Warhaus – Karaoke Moon
Ok, ez is 2024-es anyag, de nem tudtam kihagyni. A Warhaus régi nagy kedvencem. Melankolikus, néha már Leonard Cohenbe hajló euro-indie-pop. A korábbi lemezek is nagyon jók.
Bad Cop Bad Cop – Lighten Up
Dallamos punk, hamisítatlan California-feeling. Semmi különös, de a kocsiban a freeway-en pálmafák alatt csumára tekerve tökéletes. Lehet üvölteni.
The Growlers – Crisis
Ok, ez csak single cucc, de tök mindegy, mert nagyon örültem, hogy újra üzemel a zenekar, és van új anyaguk. A Crisis nagyon jó dal, a Bicska Maxi-feldolgozás pedig zseni. Egyébként tavaly kiadták a 2012-es, legendás demójuk remaszterelt verzióját is. Maguk által teremtett Beach Goth Southern Cali Surf Rock, némi 60s sötét pszichedelikus vibe-bal megspékelve. A korábbi, City Club és Casual Acquaintances lemezeket is rongyosra hallgattam. Egy 2020-as botrány után úgy tűnt, végleg feloszlanak, de szerencsére itt vannak.
Skinhead – It’s a Beautiful Day, What a Beautiful Day
Klasszikus street-punk oi. De amúgy hogy a picsába merték ezt a nevet választani? A műfaj nagyon közel áll a szívemhez. 100%-os 4-Skins-, Business-hangulat. Mivel már így is csaltam kicsit, és beraktam két 2024-es lemezt, a Cock Sparrer Hand on Heart-ját már nem mertem, de szerencsére itt a Skinhead. Az egész album állat, de a Jog Your Memory a kedvencem.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több zenész '25-ről:
Ambrus Bence (Psychedelic Source)
Makó Dávid (The Devil's Trade) és Oláh Annamari
Nemes András (Plutó, Biorobot)
Gerdesits Feri (Quimby, Marlboro Man)
Barkóczi Noémi és Szczuka Panka
Cataflamingo és Berriloom and the Doom
Jancsó Gábor és Szeifert Bálint Jason

