
A Covid alatt az emberiség maradék épelméjű tagjainak is elment az esze? Zseniálisan kretén cumbia, disznóölős szaxofonozás, trópusi pszichedélia és designer poszt-hardcore a Jü- és Szodé-gitáros Mészáros Ádám csodás káoszt és folyamatos megújulást ünneplő kedvencei között.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a furapoptól a free jazzen át a különféle népzenékig lazán közlekedő Mészáros Ádámot, aki játszott az Erik Sumo 20 éves szülinapján, bitangjó lemezt hozott ki a megújult, free rockos Jüvel (Rudel), és megalapította az eddigi zenei kalandjait összefogó Szodét, amelynek első anyagán (Prím) magyar, kurd és örmény dallamokat hempergetett pszichedéliába.
Ádám kedden az etnojazzes Qiyannal a Jedermannban, csütörtökön az afrobeates Mabon Dawud Republickal a Kassa Hajón, pénteken a gnawa zenés Tariqával a Jedermannban, szombaton pedig a Jüvel a Kriptában játszik – és ez egy átlagos hete a gitárosnak, akivel novemberben erről az ezerfelé játszásról is beszélgettünk életútinterjúnkban.
Azon túl, hogy 2025 számomra maradéktalanul beteljesítette önmagát a Kígyó éveként, és jó néhány marást köszönhetek neki, nem állíthatom, hogy legalább zenehallgatóként elkényeztetett volna, így ez a lista is némileg megalkuvó lett. Bár tény, hogy nem fektetek már sok energiát abba, hogy up-to-date zenéket hallgassak. Utóbbi időben jobban érdekeltek adott korszakok zenéi vagy például bizonyos népzenék, ahol az időszerűség elhanyagolható szempont. Talán ez az én tudattalan reakcióm korunk információáradatának követhetetlenségére.
Ha már korszakok: szerintem legkésőbb a covid alatt az emberiség maradék épelméjű tagjainak is elment az esze. Ennek a kollektív elmebajnak a lenyomatai nemcsak a zenék, de olyan látszólagos nüanszok is, hogy például milyen formában linkeljem ide ezeket az albumokat, hogy elkerüljem azt, hogy közvetve mondjuk háborús eszközök fejlesztését támogassam vele.
Los Piranas: Una Oportunidad mas de triunfar en la vita
Zseniálisan kretén, unortodox cumbia Kolumbiából. Patikamérlegen kimért idiotizmus mint örök menekülőút. A gitárhangzásoktól teljesen odavagyok. Bogotá gyönyörét és vadságát amúgy sem tudom kiverni a fejemből, mióta ott jártam.
Ben Lamar Gay: Yowzers
Chicago megkerülhetetlen bölcsője a jazz máig élettel teli, folyamatos megújulást kereső ágazatának, Ben Lamar Gay pedig számomra egyik leghitelesebb megtestesítője ennek a kreatív expedíciónak. Eszköztára végtelenül sokszínű, megnyilvánulásai valahogy mégis egységet képviselnek.
Agriculture: The Spiritual Sound
San Francisco poszt-black metal üdvöskéi, akiknél az intimitás ugyanannyira dominál, mint a kirobbanó extremitás. Egyetlen negatívumot számomra itt a blues-rockos gitárszólók jelentik. Nehezen ugyan, de hajlandó vagyok szemet hunyni felettük.
Tsapiky! Modern Music From Southwest Madagascar
Punkos energiával elővezetett, csodálatosan kaotikus, tradicionális alapú tánczene Madagaszkárról. Amikor igazán nekilódulnak, olyan, mintha össze-vissza játszanának, aztán érkezik a felemelő pillanat, amikor rájössz, hogy egyáltalán nem.
أحمد [Ahmed]: Sama’a
Amellett, hogy az amerikai bőgős és oudjátékos Ahmed Abdul-Malik előtti főhajtás ez a lemez, az európai free jazz hagyományt is szépen viszi tovább. Intellektuális, ugyanakkor primitív energiákkal teli, és képes valamiféle furcsa táncba kényszeríteni a testet is. Apró személyes szál, hogy tavasszal nagyon szórakoztató koncertet adtunk az itt hallható Joel Grippel a Kriptában.
Chris Thile: Bach: Sonatas and Partitas, Vol. 2
Az amerikai bluegrass mandolinfenomén keze alatt új dimenzióba kerülnek Bach hegedűre írt szonátái és partitái. Valahogy közelivé és szinte fizikaivá válnak azáltal, hogy néhol szinte hallod a vakarászást a fán.
Natural Information Society & Bitchin Bajas: Totality
Ismét Chicago, de ezúttal teljesen más zenei matériához nyúlnak az ottani vibrálóan kreatív szcéna neves tagjai. Leginkább a marokkói gnawa zene áramlásához tudnám hasonlítani Joshua Abrams kollektívájának hangfolyamát. Nagy kedvencem a dobos Mikel Patrick Avery, aki igazi DIY maestroként gitárokat és effektpedálokat épít, punkzenekarban gitározik és filmeket is csinál.
Ouzo Bazooka: Kapaim
A Khruangbin útjára indította az instrumentális gitárzene reneszánszát. Bár számomra erősen one trick pony-nak tűnik ez a jelenség, és olyan zsákutcákhoz vezetett, mint például a bármiféle eredetiséget és zenei szellemességet nélkülöző Glass Beams, azért akad élvezhetőbb következménye is. Példa erre a közel-keleti hatásokkal operáló, kicsit kellemetlen nevű Ouzo Bazooka.
Los Thuthanaka: Los Thuthanaka
Ez a csodálatos szörnyszülött egy bolíviai-amerikai testvérpár műve. Andoki törzsek zenéi és kísérletező kedvű elektronika. Vérbeli trópusi pszichedélia. Ez itt már kérem nem klub maté, hanem egyenesen klub ayahuasca.
The Armed: The Future Is Here and Everything Needs to Be Destroyed
Purista hardcore-rajongó ismerőseimtől biztosan megkapom majd a magamét ezért az ügyesen brandingelt, designer poszt-hardcore lemezért, de nekem működik: rúg, csíp, harap. És már az első számban előkerül a disznóölős szaxofonozás.
„ANYÁM MINDIG MONDTA, HOGY NE LEGYEK SZODÉ” – MÉSZÁROS ÁDÁM-INTERJÚNK
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több zenész '25-ről:
Ambrus Bence (Psychedelic Source)
Makó Dávid (The Devil's Trade) és Oláh Annamari
Nemes András (Plutó, Biorobot)
Gerdesits Feri (Quimby, Marlboro Man)
Barkóczi Noémi és Szczuka Panka
Cataflamingo és Berriloom and the Doom
Jancsó Gábor és Szeifert Bálint Jason
nyitókép: Pandur-Balogh Norbert

