„A végtelen utak csak elvezetnek valahova” – Jancsó Gábor és Szeifert Bálint Jason kedvenc 2025-ös zenéi

2026.01.25. 15:04, soostamas

Joni Mitchell találkozik a midwest emóval, a nyugat-afrikai népzene a lüktető funkkal, Flea pedig kimaxolja az emberi létezést Jancsó és Jason '25-ös toplistáján.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal két basszusgitáros-dalszerzőt: a Blahalouisiana zenei motorját, Jancsó Gábort, aki '25 elején Fekete Giorgio olasz estjét hangszerelte, zenei rendezője volt a gyerekkórusos Superar projektnek, és egész évben potyogtatta az erős kislemezeket a Blahával (a Recorderen pl. a zorános (!) Gyönyörű rendetlenség debütált), valamint Szeifert Bálint Jasont, aki újra koncertezett a Mörkkel, játszott A Bence kalandjai krusovszkys bluegrass lemezén (Zsurlók), valamint épp most rakja össze Jason & The Funkmaschine nevű szólózenekarát, amellyel a korai Mörk világát viszi majd tovább.

A Blahalouisiana február 7-án a girlhooddal tart farsangi álarcosbált a Dürerben és június 11-én adja szokásos nagykoncertjét a Parkban, a Mörköt pedig május 8-án a Magyar Zene Házában lehet majd megnézni idén.

Fotó: Chiara Ricciotti.

JANCSÓ GÁBOR
(Blahalouisiana)

Miley Cyrus – Golden Burning Sun

Ez a dal egyszerűen csak arra emlékeztet, amikor kint voltam Los Angelesben. Ennek már 7,5 éve. Olyan távolinak tűnik 2018, mintha álmodtam volna, és valahogy ebben a dalban benne van egy megfogalmazhatatlan érzés számomra: valami olyasmi, hogy ha mégis megpróbálom, a végtelen utak valahova csak elvezetnek és értelmet nyernek az úton való eltévedések. Persze tudom, ez egy szerelmes dal, nekem valamiért mégis mást jelent.

Tame Impala – My Old Ways & Loser

Ezt a két dalt rengeteget hallgattam az ősszel, elég magas polc zeneileg. Itt is a hangulat, ami teljesen magával ragadott azonnal.

Miles Kane – Walk on the Ocean

Ennek a dalnak a drámaisága fogott meg, és az, hogy a 70-es évek rockzenéjét tökéletesen idézik meg.

Carson Coma – Rengeteg rossz közül a legjobb

Hogy legyen magyar dal is: ezt sokat hallgattam, egyszerű a történet, nagyon elkapott a szövege.

„AZ A CSODA, HOGY A MÖRKÖT TÍZ ÉVIG ÍGY TUDTUK CSINÁLNI” – ZENTAI MÁRK ÉS JASON A KONCERTSZTORIK PODCASTBAN

Fotó: sinco.

SZEIFERT BÁLINT JASON
(Mörk, A Bence kalandjai, Moods Ambient, Antonia Vai, Jason & The Funkmaschine)

Emma Harner – Taking My Side (Live From Meg’s House)

Emma Harner számomra 2025 felfedezése. Gyakorlatilag bármit megoszthatnék tőle ebben a listában, de azért választottam ezt a live EP-t, mert ebben a koncepcióban érvényesül leginkább az ő zsenialitása. A Joni Mitchell-féle folkhagyományokat számomra teljesen frissnek hatóan ötvözi a midwest emo dallamaival, hangolásaival, érzésvilágával.

Nate Smith – Live-Action

Korunk egyik legnagyobb zenei géniusza 2025-ben is jelentkezett egy új lemezzel. Érzékeny érzelmi világ, gyönyörű dallamok, és olyan közreműködők, mint Michael League, Lionel Loueke, Kiefer, Cartoons vagy Lala Hathaway. Nate Smith dobolása önmagában is élmény, de ezekkel a fantasztikus zenészekkel kiegészülve elképesztően szólalnak meg ezek a csodálatos szerzemények.

Pino Palladino & Blake Mills – That Wasn’t a Dream

Pino Palladino számomra egy félisten, a legtöbben a nemrég sajnálatos módon elhunyt D’Angelo lemezeiről ismerhetik. Én személyesen igyekszem mindent meghallgatni, amin valaha Pino közreműködött, bár ez szinte lehetetlen kihívás, tekintve, hogy megszámlálhatatlan lemezen basszusgitározott a lassan 50 éve tartó karrierje során.

Blake Millsszel közösen ez a második nagylemezük, az első 2021-ben jelent meg. Zenei koncepciójukban a nyugat-afrikai népzene és az afro-cuban zenét fuzionálták a funk lüktetésével. Mindezt egy nagyon sajátos, melankolikus, törékeny megszólalásban. Elképesztő hangzásbeli élményt nyújt ez az album. Mindenkinek ajánlom, aki úgy szeretne nagyon autentikus zenét hallgatni, hogy közben egy teljesen újszerű élményben szeretne részesülni.

Flea – A Plea

Flea kimaxolja mindazt, amit az emberi létezés tud nyújtani, mind spirituálisan, mind materiálisan: multimilliárdos rocksztár, nonprofit alapon működtet egy iskolát fiatal zenészeknek, 63 évesen lefutja a maratont, és tavaly művészként is produkált egy next-level dolgot új videoklipjével.

Annyira lelkes vagyok emiatt a klip miatt, hogy egy külön könyvet tudnék írni arról, hogy mennyire tetszik. Ehelyett inkább idézem a Mestertől a mű fő üzenetét:

„You wanna be brave, you wanna be tough?
Peace and love is the toughest, hardest thing you can do”

JUCIHUNOR DUO – Zsák, mák, rák

Juci és Hunor duója a kedvenc magyar formációm, mindig igyekszem ott lenni a koncertjeiken, amikor csak tudok. Lenyűgöz, hogyan tud a zenéjük ennyire izgalmas lenni technikailag, miközben ennyire letisztult és ösztönös az előadásmódjuk.

Ez a felvétel egy Csoóri Sándor-versmegzenésítés, szerintem zseniálisan bánt Juci és Hunor a szöveggel. Nagyon szeretem, ahogy együtt énekelnek.