„Puha szintik simogassanak” – glsch és a DDT kedvenc 2025-ös zenéi

2026.01.19. 18:05, soostamas

Fincsi grúvok és agymenés fúziók, pure funk és bomba hiphop, lélekkel teli trad jazz és önreflektív rapnoir.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a Slow Village-rapper glscht és a DDT triót, vagyis Varga Dánielt, Ocsovay Damjánt és Heilig Tomit, akik együtt rakták össze glsch első szólónagylemezét, a Demerungot, amit 2025 legjobb magyar lemezének választottunk a Recorderen. Dani és Damján keze az év egyik legjobb magyar jazzlemezében is benne volt (New Fossils: Ecosphere), Tomi Zsolaaval is hozott ki erős rapanyagot (Utazás a hölgy középpontja felé), glsch pedig a Slow Village 10. szülinapját ünnepelte, és hat év után most befutott az új nagylemezük, a Hat után is.

Fotó: Hozmann Szonja.

GLSCH
(Slow Village)

Mick Jenkins, EMIL – A MURDER OF CROWS

Önreflektív noir, storytelling indulatok, EMIL pedig tökéletesen ráérzett arra a hangzásra, ami miatt Mick Jenkins valószínűleg már mindig az egyik kedvenc előadóm lesz.

Earl Sweatshirt – Live Laugh Love

Earl úgy tud felnőni mellettünk és velünk, hogy közben továbbra is pontosan azt csinálja, amit csak az ég világon szeretne. Legnagyobb szerencsénk. Lemezkritikánk.

Alchemist, Larry June, 2 Chainz – Life is Beautiful

Két szélsőségesen egyedi flow és hangszín csak egy Alchemist-lemezen működhet együtt ennyire jól.

Clipse – Let God Sort Em Out

Zabolázhatatlan rokon-kémia, amit valamiért pont Pharell tudott anno is a leginkább zeneileg megfejteni. Legalább akkora visszatérés, mint megjelenés, minden tekintetben. Lemezkritikánk.

„A RAP VOLT AZ EGYETLEN, AMI NEM KERÜLT PÉNZBE” – GLSCH-INTERJÚNK

HEILIG TAMÁS
(punnany massif, DDT, Pénzes Máté és a Zseb)

Pino Palladino & Blake Mills – That Wasn’t A Dream

Ez Pino Palladino és Blake Mills második közös albuma, amit már az első single megjelenése óta vártam. Az első lemez 2021-ben (Notes With Attachments) teljesen beszippantott és azóta is a hatása alatt vagyok. Ez a második lemez egyenes ági folytatása az előzőnek. Első hallgatásra nem feltétlenül könnyű anyag, erősen kísérletező, néhol egészen furcsa, de végig mélyen lélekkel teli. Őszintén rég hallottam ennyire előremutató és egyben mégis tradíciók előtt tisztelgő zenét. Szívből ajánlom mindenkinek.

Charlie Hunter & Ella Feingold – Different Strokes For Different Folks

Charlie Hunter D’Angelo Voodoo lemeze kapcsán került képbe nálam először, amin (mint később megtudtam) pár dalban ő basszusol és gitározik, ráadásul mindezt egyszerre egy speckó hibrid gitáron a legkomolyabb ízléssel. Azóta figyelem és imádom bármit, amit csinál. Ella Feingoldra pedig Bognár Szabi barátom hívta fel a figyelmem és nem véletlenül… abszolút ismeri az ízlésemet. Többek között a Silk Sonicban és Erykah Badunál is gitározott. A kombójuk pedig egy olyan lemezt eredményezett, amit mintha direkt nekem csináltak volna. Pure, uncut FUNK!

Freddie Gibbs & The Alchemist – Alfredo 2

Úgy látszik a tavalyi év a kollabalbumoké volt nálam. Nincs sok hozzáfűznivalóm… dope shieet!

Kaytranada – Ain’t No Damn Way!

Az első lemeze óta nagyon bírom Kaytranadát, ez a lemez is abszolút bomba szerintem.

De La Soul – Cabin In The Sky

Az év egyik nagy meglepetése volt számomra. Ha valaki kételkedne, hogy 30+ hip-hopban eltöltött év után lehet e friss cuccot csinálni, annak ez egy jó cáfolat, az tuti.

MINDEN KÉTELY ÁTVÁLTOZIK TÉNNYÉ. KRITIKÁNK A DEMERUNGRÓL.

Fotó: Farkas Adél.

OCSOVAY DAMJÁN
(New Fossils, Mörk, Ocsovay Damján Trio)

A 2025-ös megjelenésekkel őszintén eléggé bajban voltam, még a Spotify is 75 évesnek saccolt. Inkább a korábbi évekből voltak találásaim tavaly, illetve sokat vinyleztem, és a számomra „új” korongok többségét is a várost járva fedeztem fel tök random helyeken, úgyhogy ezek alapján állt össze nálam a lista.

Sam Wilkes – iiyo iiyo iiyo

Sam Wilkest régóta követem, és emlékszem, tök váratlanul értek az első ambient jellegű szólócuccai a sok groove-basszusozás után. Az anyag nagyon meditatív, szép és nyugodt, ráadásul egy élő koncertfelvétel. A zene olyan, mint egy nagy közös szövet, amiből mindenki pont annyira lép elő, amennyire kell. Sam brutál jó zenészekkel játszik rajta, akiket külön is megéri lecsekkolni.

Kiefer Trio – Something For Real

Kiefer nagy favorit volt mindig is, és eddig bármit kihozott, az instant kedvenccé vált. Élő triózenélés az albumon! Nagyon bírom az ilyen felállást, Herbie Hancock 70-es évekbeli dolgaira emlékeztet, csak mostani köntösben, ami nálam komoly inspo. Szívből ajánlom.

Pino Palladino & Blake Mills – That Wasn’t A Dream

Pino és Blake első közös albuma 2021-ben jelent meg a covid közepén. Emlékszem, órákig telóztunk róla Heilig Tomival, annyira hatott ránk. Megérte a várakozást ez az anyag is. Nagyon izgi hangszínek, layerek, akusztikus és elektronikus egyvelegek, váratlan fordulatok vannak az albumon. Ez kísérleti zene és talán eggyel nehezebben emészthető a többség számára, de egyre ritkább, hogy valami ennyire friss és előremutató legyen mostanában.

The Qualitons – Club Eco Vol. II – The Nest

Vicces, mert ezt az albumot már a kiadása előtt is ismertem. Grafikusként dolgoztam a srácokkal a borítón és konkrétan a demók hallgatása közben készítettem az artworkot hozzá. Nagyon nagy hangulat végigpörgetni az anyagot, és kiemelném, hogy az album íve és a számok egymásutánisága teszi nekem még izgibbé az egészet. Az el Capitan az egyik személyes kedvencem róla.

The Singers Unlimited – Sentimental Journey

Na igen, ez lóg ki a leginkább a '25-ös megjelenések közül. Sokat pörgettem vinylről az ilyen jellegű trad jazz lemezeket, ezt pedig nem tudtam kihagyni a listáról. Sentimental journey, de tényleg… lélekkel teli zene, elképesztő hangszerelés. Nem emberi, amit csinálnak, viszont ahogy szól a hangjuk együtt, az nem is lehetne emberibb.

ITT MEG A VARGA DANI-INTERJÚNK DEMERUNGRÓL, NEW FOSSILSRÓL, KORSZAKVÁLTÁSRÓL

Fotó: Hencz Peti.

VARGA DÁNIEL
(DDT, Mordái, Co Lee Live Band)

Sok-sok albumot és zenét meghallgattam 2025-ben, úgyhogy most inkább azokat emelem ki, amik repeaten mentek nálam. Akár hetekig, vagy vissza-visszatértem rá.

Jon Bellion – Father Figure

Tudom, 2025-ben nagyot ment sok előadónál az apaság témakör, és sok-sok perspektívából megközelítette csomó jó arc. Annak ellenére, hogy Dijon Baby albuma is sokat pörgött, a Father Figure track ment nálam a legtöbbet.

Sampha – Cumulus / Memory

Bármikor, bármilyen mennyiségben. Ez az évem a sok-sok puha szintis arpeggióról szólt, az ambient, a textúra és a fincsi groove-ok keverve, mindefölött dallamos, izgi hookok és szövegek. Nincs egy loopérzetem. Folyik, mégis a megállások és váltások folyamat izgik. Layerezés egyszerűen bomba.

Tomcbumpz – the warmth of thousand flames

Az említett kerekített, ambientes, puha szintik simogassanak. Kicsit néha korai Tycho-hangulatok. Folyamat utazás és szívritmus-chilleztetés.

Medasin – Goofs

Amikor fúziós zenéről kell beszélni, szerintem Medasin az egyik legjobb példa, a Goofson pedig tökéletesen keverednek a jazzelemek, a hiphop, az rnb, afro, latin stb. zenék. Ez kicsit agymenés album, de nagyon kellett léteznie! A másik, hogy iszonyat pro arcok zenélnek rajta, és közben a prod is zseniál, és nem lett elhanyagolva.