„Az öregek megmutatták, hogy kell visszatérni” – A Wall of Sleep kedvenc 2025-ös zenéi

2026.01.17. 12:18, soostamas

Baszó rock 'n' roll, régi vágású ikergitárok, tökéletes edzőtermi zenék, és a rock legfeketébb fehér hangja a Wall of Sleep tavalyi favoritjai között.

Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Ezúttal a kultikus doom metalos Wall of Sleepet, akik tavaly nagyot gurítottak a The Kingdom című, a hard rock felé is nyitó lemezükkel: „Tele van slágerekkel, de súlyokkal is: az a ritka eset ez, amikor egy zenekar majdnem két és fél évtizeddel a megalakulása után képes egy olyan lemezt szállítani, amit nemcsak úgy kötelességből hallgatnak meg a régi rajongók, hanem a kánon csúcsára kerül” – írtuk róla.

Fotó: Hunyás Katalin.

BÁTKY ZOLTÁN „BZ”
(Wall of Sleep, At Night I Fly, Wendigo)

1. A-Z: A2Z²

Ja, már nincs nekünk aktív Fates Warningunk, itt az ehhez legközelebb álló dolog, az alapzenekarból Ray Alder énekessel és Mark Zonder dobossal. Rockosabb, de az igényesség és az a lebegős, furcsa érzés itt is megvan.

2. Messa: The Spin

Az év igazi meglepetése számomra, az olasz csapat a semmiből érkezett és megvett kilóra. Dark, atmoszférikus, doom, pszichedelikus, prog, és ezeknek egy hihetetlenül hatásos elegye.

3. Glenn Hughes: Chosen

A Rock (és a Soul) legfeketébb fehér hangja, és talán az utolsó stúdiólemez a mindent túlélő mestertől. De persze soha ne mondd, hogy soha ugyebár.

4. Paradise Lost: Ascension

Így kell death-doomot játszani 2025-ben. Por- és kevertszag nélkül, néha tempósan, néha olyan vontatottan, mint az uszály a Néván. Közben pedig végig feelingesen és hitelesen.

5. Ghost: Skeletá

Tudom, tudom. Esztrádműsor, popzene, ABBA-gitárokkal. De baromi szórakoztató...

Fotó: Hunyás Katalin.

FÜLEKI SÁNDOR
(Wall of Sleep, AMD)

Komoly feladat friss lemezeket listáznom, mert rendre 2000 előtti albumok pörögnek nálam. Ugyanakkor a 2025-ös év a felfedezések kora volt, sok olyan banda került a térképre, amit korábban sosem hallgattam.

1. Candlemass: Black Star

Igen, ez „csak” egy EP, de nekem a 2025-ös év a Candlemassról szólt. Különösen a Johan Langquist énekessel készült albumokról.

2. Paradise Lost: Ascension

A Paradise Lost nálam sosem volt terítéken, de ez a lemez a bivaly hangzásával és kegyetlen riffjeivel ráirányította figyelmemet a korábbi munkáikra is.

3. Avatarium: Between You, God, The Devil and The Dead

Ha már Candlemass, akkor az oldalági rokonokat is elkezdtem felfedezni, és bár Leif Edling már nem tagja a zenekarnak, érdemes volt belekóstolni az Avatarium munkásságába... akikkel amúgy ugyanazon a napon léptünk fel a 2025-ös Rockmaratonon, szóval élőben is láthattam őket.

4. Diamond Head: Live And Electric

A klasszikus, régi vágású metal gitározás, a kedvemre való ikerdallamok, a kegyetlen énekes – nem maradhatott le az éves listámról a Diamond Head.

5. Daron Malakian and Scars On Broadway: Addicted to Violence

Lehet szentségtörés, de azt hiszem, egyetlen System of a Down-lemezt sem hallgattam még végig. Aztán valahogy ez beragadt. Zseni ez a faszi. Benne van az a punkosság, néha az a fura hardcore, vagy jazzbe hajló kísérletezés, amivel rokonságot érzek, hiszen a 90-es évek elején még jómagam is bolondoztam ezzel a Leukémiában. Azt hiszem, ha tudtunk volna zenélni, ilyesmit csináltunk volna akkor.

„TETSZETT NEKIK AZ A NYERS BALKÁNI ERŐ, AMIT KÉPVISELTÜNK” – AMD-INTERJÚNK FÜLEKIVEL ÉS KEMENCEI BALÁZZSAL

Fotó: Hunyás Katalin.

KEMENCEI BALÁZS
(Wall of Sleep, Stonedirt, Judas Best)

1. Coroner: Dissonance Theory

Az öregek megmutatták, hogy kell visszatérni, zseniális, az utóbbi 20 év egyik legjobb lemeze. Messze a legtöbbet hallgatott lemezem '25-ben, pedig októberben jött ki.

2. Biohazard: Divided We Fall

A tökéletes edzőtermi háttérzeném, ami rajtam nem látszik ugyan, de pont ezért, elég sokat pörög.

3. The Halo Effect: March Of The Unheard

Fogalmam sincs, miért kapott el, valószínűleg mert a kedvenc (és kb. az egyetlen, amit hallgatok) In Flames-lemezem, a Reroute to Remain hangulata jut eszembe róla

4. Dream Theater: Parasomnia

A Metropolis Pt. 2 óta nem köt le, de ez most a zene miatt szerintem nagyon rendben van, régóta nem voltak ilyen jó riffek náluk, meg valahogy végre más, mint szokott. Jobb.