Radioheadi magasságok, éteri tascam-slágerek, ambient techno szimfónia, Molotov-dobálós folkpunk, és a történetmesélős dalok abszolút királya a Galaxisok és a F10 sokat pörgetett tavalyi zenéi között.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. A Felső Tízezer tavaly lett tízéves, és ennek örömére újrajátszották kultikus első lemezüket, a Normális életet a Turbinában, kihozták a legfrissebb és legdühösebb albumukat, a Kicsi forradalmat vinylen, majd körbeturnézták az országot a Galaxisokkal, akik a ritkán játszott dalaikkal vitték el októberben a Müpába, január 23-án pedig gitározósabb számaikkal és másik tesózenekarukkal, a Mayberian Sanskülottsszal veszik be a Dürer Kertet.
Fotó: Komróczki Dia.
SZABÓ BENEDEK
(Galaxisok, Zombie Girlfriend)
Go Kurosawa – soft shakes
Semmi sincs ezen az albumon, amit ne írtak volna meg milliószor mások, de egyrészt minden hang jó helyen van, másrészt az otthonos, ismerős kényelem kifejezetten megnyugtató, főleg ebben a széteső világban. Interjúnk.
Lael Neale – Altogether Stranger
Egyre jobban szeretem, ha valaki mindig ugyanazt csinálja, mindig ugyanolyan szépen. Lael Neale még mindig nem fogyott ki az éteri tascam-slágerekből, amikre nagyon jól lehet jégen csúszkálni szikrázó téli reggeleken.
Luke Schneider – For Dancing in Quiet Light
Kristálytiszta tavak felett hajladozó zöld lombok, vadgesztenye gurul a zörgő avaron, gőzölgő tea a laptop mellett – 2025-ben főleg funkcionálisan hallgattam zenét, tanuláshoz, munkához vagy vezetés közben, és ez a lemez minden helyzetben ugyanolyan szép volt.
Jessica Risker – Calendar Year
A jó számok a középkori spanyol irodalom, a végtelen Excel-táblák és a bedugult M3-as mellett is jó számok, gyengéd határozottsággal előfénylenek a háttérből, és elintézik, hogy egy-két percig csak rájuk figyeljünk.
Cory Hanson – I Love People
A Wand-frontember szólólemezét minden előzetes várakozás nélkül indítottam el, és aztán magától értetődő természetességgel maradt a fülemben hosszú hetekig.
„MÁR NEM HARCOLUNK A KÖZÖNSÉGÜNKKEL ÉS NAGYON ÉLVEZZÜK” – GALAXISOK PODCAST
Fotó: Komróczki Dia.
BRADÁK SOMA
(Galaxisok)
Tényleg folyamatosan egyre kevesebb megjelenést hallgatok az adott évből, de azokat annál többet. A tavalyi év amúgy is inkább Skee Maskról és Biosphere korábbi albumairól szólt, valamint arról, hogy végre hallhattam élőben a Slowdive-ot. Azért álljon itt három-három külföldi és magyar lemez, amit kiemelkedőnek tartottam és amiket a Wire magazin tartalomjegyzékének tömör stílusában igyekeztem jellemezni.
Barker: Stochastic Drift
Ambient techno szimfónia.
bdrmm: Microtonic
Radioheadi magasságok.
Just Mustard: We Were Just Here
Zajos-repetitív és atmoszférikus-légies shoegaze.
Barkóczi Noémi: Mindig kések, de hozzád jókor indultam
Teljesen kiérlelt zenei és szövegvilág. Lemezkritika. Interjú.
Denevér: Economía Doméstica
Nincs megállás. Lemezkritika.
Mayberian Sanskülotts: Nem álmodom semmiről
Az elektronika és az álomszerűség határán. Lemezkritika.
Fotó: Komróczki Dia.
GÜNSBERGER ÁKOS
(Galaxisok, Günsberger Ákos Trió, A Bence kalandjai)
Nem mondom, hogy mi szűk még annyira, mint a listám, de álljon itt kommentár nélkül:
Brad Mehldau: Ride into the sun
Madison Cunningham: Ace
Chris Thile: Bach-Sonatas and partitas vol.2
Wolf Alice: The Clearing
Fotó: Komróczki Dia.
SALLAI LACI
(Felső Tízezer, Galaxisok, Platon Karataev, The Somersault Boy, Captain Average)
2025 nem volt a legjobb év a zene története során, de nem is volt a legrosszabb. Az elmúlt évekhez hasonlóan követhetetlen volt a rengeteg új megjelenés, és bár szerintem alsó hangon 100 lemezt végighallgattam idén és annál is többe belekezdtem, még így is rengeteget mostanság pótolok be. Az öt abszolút kedvencem alul lesz, mindenesetre azért pár lemezt megemlítenéki. Nagyon örültem a Pulp és a Stereolab visszatérésének, mindkettő tisztességes anyag volt, ahogyan a mclusky lemezét is nagyon vártam, és nem is csalódtam, ráadásul néhány héttel a megjelenés után meg tudtam őket nézni Brüsszelben, ami az év egyik csúcskoncertje volt nekem. Volt néhány olyan lemez, ami nagyon sokat pörgött, pl. Dean Wareham That's the Price of Loving Me-je, Jonathan Richmantől az Only Frozen Sky Anyway, de Craig Finn szólólemezét is nagyon bírtam. De a legtöbbet tavaly ezeket hallgattam:
The Taxpayers – Circle Breaker
Néhány évvel ezelőtt klipet forgattunk Nagymaroson a Felső Tízezerrel, és Justin Spike, az akkori gitárosunk mellékesen megemlítette, hogy annak idején Amerikában turnézott a Taxpayersszel. Én meg majdnem leszédültem a mólóról, mivel a Taxpayers az AJJ mellett a másik zenekar, amit nagyon szeretek a 2000-es évek amerikai folkpunk-hullámából. A Taxpayers egyébként tíz évig szünetelt, a Circle Breaker pedig több mint diadalmas visszatérés. Ez az egyik legjobb lemezük, egyes pillanatokban összeszorítja az ember szívét, a másikban pedig erre dobálna Molotov-koktélokat. A last.fm-statisztikám szerint az Evil Everywhere pedig a legtöbbet hallgatott dalom volt idén.
James McMurtry – The Black Dog and the Wandering Boy
A 2015-ös Complicated Game idején szerettem meg James McMurtryt, aki amúgy a népszerű amerikai író, Larry McMurtry fia. Ennek némi szerepe is van az új lemezen, a borítón látható skiccet apja barátja, a Száll a kakukk fészkére írója, Ken Kesey követte el, a címadó dalt pedig haldokló édesapja ihlette. McMurtry a '80-es évek vége óta eléggé egyenletes színvonalon alkot, a Black Dog pedig ebben a mezőnyben is kitűnik, McMurtry pedig továbbra is a történetmesélős dalok abszolút királya.
Chat Pile & Hayden Pedigo – In The Earth Again
Nem tudom, kinek az ötlete volt ez a lemez, de elsőre nem nagyon hittem, hogy ebből valami jó is kisülhet. Pedig a Chat Pile noise-rockja és Hayden Pedigo éteri folkgitározása tényleg működik egymás mellett, a Radioactive Dreams az év egyik dala volt nekem, és arra is simán rávett, hogy Pedigo szólólemezeibe beleássam magam, amik egyébként nagyon szuperek, és abból is készült egy idén, érdemes meghallgatni azt is (I'll Be Waving As You Drive Away).
Chris Eckman – The Land We Knew The Best
A listám másik bácsija Chris Eckman, aki régen a Walkabouts tagja volt, most pedig már jó ideje Szlovéniában él. A Land We Knew The Bestet hetekig hallgattam körbe-körbe, nagyon erős hangulata van és szuper dalok vannak rajta, amiket bűn lenne egy szép énekhanggal elrontani, szerencsére Eckman megfáradt, dünnyögős éneke éppen tökéletes hozzájuk.
Big Thief – Double Infinity
A ronda borítóért nagy kár, de a Double Infinity nekem az eddigi legjobb Big Thief-album. Az előzőeket is szerettem (némelyiket kevésbé), a tavalyi szigetes koncerttel is elégedett voltam, de ez az anyag, ami a legközelebb hozta nekem a Big Thiefet, az Incomprehenseble pedig az év egyik igazán emlékezetes nyitódala. Jöhetnének erre ezzel a lemezzel is.
Fotó: Becze Ferenc.
KELECSÉNYI DONÁT
(Felső Tízezer, Gulu Gulu, Beach Beach & The Boogey Mango)
Wet Leg – moisturizer
Berriloom & The Doom – The Garden of Necessity
Denevér – Economia Domestica
Wombo – Danger in Fives
Blood Orange – Essex Honey
Mild Orange – The//Glow
Whirr – Raw Blue
camille corot – nem látom a véget, talán nem is létezik
Fotó: Solymos Matyi.
KORÁNDI DÁVID
(Felső Tízezer, cappuccino)
Lael Neale – Altogether Stranger
Általam idén felfedezett izgibb singer-songwriter csaj. Kedves, melankolikus, de közben kicsit talán pszichedelikus is néha. Feleségemmel adtuk nagyon!
Frankie Cosmos – Different Talking
Szokásos kreatív dalírás, és elemekkel való játékosság jellemzi ezt az anyagot (is). Igazából ez az album egy elveszett Adventure Time rész, kedveses.
Mac Demarco – Guitar
Öreg ez a Mac már, de szép is egyben. Hangulat-lemez. Van, hogy ebben a hangulatban vagyok. Két büfiztetés után, 45 percnyi halk sóhajtozás mellé ideális.
Big Thief – Double Infinity
Adrienne Lenker szövegei mindig inspiráltak. Hozzá ez a folyami hangzás pedig gyönyörű dallamokat és kontextust ad az egész élethez, amiben fürdik ez a lemez.
Beach Beach & the Boogey Mango – Gonosz Buda
Aki érti, érti. Aki viszont nem, az költözhet vissza vidékre, vagy legalább is a Hungárián kívülre, cső. Lemezpremier.
makrohang – makrohang
Régóta várt és elég nagyot bacó lemez! A Badbadnotgood is megirigyelhetné ezt az albumot. Interjú.
The Somersault Boy – Dogs in the Wild
Csak a szokásos: legszebb sallangmentes énekdallamok a világon, amik utána hetente felbukkannak a fejemben. Dalról dalra.
Verőköltő – Verőfényben kelő
Gressai Ferdi egy aranygaluska a magyar zene vaníliasodójában. Nagyon okos zene, metszően frappáns szövegekkel. Jobb, mint a 30y és a Kispál egyben. Interjú. Lemezpremier.
Berriloom and the Doom – The Garden of Necessity
Gyönyörű parafrázis egy Bosch-képre. Az egyetlen gondom vele, hogy túl jó. Lemezkritika.
Jü – Rudel
Mészáros Ádám már egy ideje a kedvenc gitárosaim egyike, ha nem a... Ez az album pedig olyan, mintha a Mester és margaritából csöppent volna elő a zenekar, és Behemót garázdálkodásait követné nyomom. Kontrollált káosz. Zseni. Dalról dalra.
Kibaszott Emberek – Fényes férgek
Történetmesélés a felső polcról, zseniális szövegek. Ezek a Kibaszott Emberek mindig úgy viselkednek, mint a Kibaszott Emberek... Nincs kivétel.
William Basinski – Aurora Terminalis
Ez nem tudom, hogy '25-ösnek számít-e pontosan. Amikor ezt hallgatom, akkor igazából semmit se tudok, csak lebegek a merengésben.
Small Forward – Crush
Folk + britpop + emo = US indie? Nem is tudom. tök kedvesen mindenféle énekes-gitáros zenéből szed valamit. Közben pedig a lelkedet szeretné megszólítani. Az enyémet megszólította.
Denevér – Economía Doméstica
¡Viva la revolución! ¡Csatolják Budapesthez a Balatont! ¡Számoljuk fel az egyenlőtlenségeket, és égessük el az összes pénzt! ¿Nem tudom, hogy azért egzotikus-e ez a zene, mert budapesti underground spanyolul, vagy azért budapesti underground spanyolul, mert egzotikus emberek csinálják? Lemezkritika.
Mayberian Sanskülotts – Nem álmodom semmiről
Gyönyörű magyar szövegek, gyönyörű dallamok, gyönyörű hangszerelés. egy egész szcéna elöregedő korfája várta ezt a lemezt, és olyan is lett, amiért megérte várni. Ebben az apróra töredezett káoszban egy biztos fogódzkodó a Mayberian zenéje, és az elfogadás, amivel az emberi érzéseket megközelítik.
Błoto – Gryzby
Nem tudom, hogy találtam, de jó borult lengyel alter-jazz. Sötét katakombákba lerakott baba-bombák. Elektronikus elemek izgalmas dobokkal avantgárd rétegződésben, andalító billentyűkkel és fúvósokkal néhol.
Jasss – Eager Buyers
Szembejött és megtetszett nagyon. Inspirál arra, hogy a zenémben több elektronika legyen. Akár formabontó, beteg szinteken. Meglátjuk, hogy sikerül-e
Amik még tetszettek:
Tunde Adebimpe – Thee Black Boltz
Nyűg – Álomfogó (single)
Polygonia & Wata Igarashi – Cross Passage EP
Geese – Getting Killed
New Fossils – Ecosphere
Tropical Fuck Storm – Fairyland Codex
The Weather Station – Humanhood
Black Country, New Road – Forever Howlong
Frog – The Count
Monoflow – Everyday Objects Shriek Aloud
Perfume Genius – Glory
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
Még több zenész '25-ről:
Ambrus Bence (Psychedelic Source)
Makó Dávid (The Devil's Trade) és Oláh Annamari
Nemes András (Plutó, Biorobot)
Gerdesits Feri (Quimby, Marlboro Man)
Barkóczi Noémi és Szczuka Panka
nyitókép: Bradák Soma
Ajánlott bejegyzések:
-
„Álmokból előszűrődő hipnotikus antislágerek” – A Galaxisok és a Felső Tízezer kedvenc 2024-es zenéi
-
„Bravúr volt, de mindenképp csücskös szitu” – Koncertsztorik: Felső Tízezer
-
„Pipacsok közt heverészve dúdolgattam volna” – Cz.K. Sebő és Sallai Laci kedvenc 2025-ös zenéi
-
„Már nem harcolunk aktívan a közönségünkkel és nagyon élvezzük” – Galaxisok a Koncertsztorik podcastban
-
Jön, jön, jön, jön a kicsi forradalom! Itt a második dal az új Felső Tízezer-albumról
