„Megindulnak a bibliai szörnyek” – Dalról dalra a Jü Rudel című lemeze

Mi lett volna, ha a 80-as évekbeli New York-i hardcore zenészek kicsit több arab zenét hallgatnak? És hogy jön ide egy gyerekkori csoda története? A free rockos Jü mesélt Rudel című új lemezéről, amit január 16-án az újpesti Szabó Ervin könyvtárban is bemutatnak egy ingyenes koncerten.

A power rockot improvizációs kalandokkal dúsító trió négy évvel – a Recorderen 2021 legjobb magyar lemezei közé választott – III után, megújult felállásban hozta ki ősszel a Rudelt, az első albumát, amin Halmos András távozása után már Miklós Szilveszter dobol. A megjelenésekor így írtunk róla: „A Rudel kicsit talán nyersebben rockos megszólalással folytatja és alakítja újra a zenekar világát, de az alapvető vonzereje ugyanaz: a groove-ok, a noise rockos részek, az etnikus eredetű dallamok-ritmusok, az elszabaduló, játékos vagy meditatív improvizációk mind egymásba kapaszkodnak – ugyan széles a dinamikai, hangulati tartomány, amit a lemez bejár, de mindig viszi magával a hallgatót.”

Vedd le!

Miklós Szilveszter: Egy kamaszkori álmomban szülőházamból az utcára kilépve elfordítom fejem, balra nézek. Hatalmas erővel elsodor az árvíz, miközben a Dresch Quartet Tedd rá! című zenéje szól, én pedig küzdök az árral. Kezdeti félelmemet gyorsan felülírja az élni akarás, a hullámok nem gyűrhetnek le, mert a zene ugyebár felemel.

Van minden/Nincs semmi

Mészáros Ádám: A minden és a semmi mint ugyanazon dolog ellenpólusai. Befejezett mikrouniverzumok mechanikus ismétlődése vs. lassan hömpölygő linearitás.

For the Lamb

MSz: Ezek az elveszett bárányért szóló hangok, mert „megindulnak a bibliai szörnyek”.

Return of the Shashka

Hock Ernő: Ez gyakorlatilag a második része az előző lemez Shashka című rövid, gyors darabjának. Egyfajta fantáziálás azon – innen Magyarországról –, hogy mi lett volna, ha a 80-as évekbeli New York-i hardcore zenészek kicsit több arab zenét hallgattak volna.

The Risk of Crossing

MÁ: Miután ez 3 szabadon improvizált rövid tétel összeférceléséből született, nélkülöz bármiféle kognitivitást és intellektuális szándékot. Az intuíció pillanatnyi lenyomata, ami az utólagos értelmezést is ledobja magáról.

Enjoy the Trauma

MÁ: Az idioszinkratikus kiszámíthatatlanság mint az ellenállás eszköze. Azért is jó zenésznek lenni, mert adva van a keret, hogy olykor eldobd az agyad.

Eft

MÁ: Életem egyik csodájának története. Gyerekkoromban tarajos gőtéket gyűjtöttünk, hogy civilizációt alakítsunk ki belőlük, uralkodhassunk és megfigyelhessünk. Miután az egyik példány kimúlt, rituális keretek között eltemettük. A rituálé zárásaként barátommal hirtelen ötlettől vezérelve jó szándékkal levizeltük, aminek hatására nagyjából egy óra múlva a gőte visszatért az élők sorába.

Csoda? Hát persze.

„ANYÁM MINDIG MONDTA, HOGY NE LEGYEK SZODÉ” – MÉSZÁROS ÁDÁM-INTERJÚNK

Túri kattogós

HE: Egyfajta tűnődés azon, hogy mezőtúriként, alföldiként sikerült-e kellően „révületbe” hoznom magam az elmúlt években, illetve egyfajta főhajtás szülővárosom felé, ami jól megalapozta a mai zenei gondolkodásomat, hovatartozásomat.

End to End

MSz: Az End to End című szám fő motívuma egy parafrázis Barre Philips utolsó lemezére. A pattogó ritmus jelzi, a kocka el van vetve. Az én olvasatomban ez egy búcsú zenésztársainktól, barátainktól, akik már elmentek, illetve előrementek.

„MINTHA EGY PULZÁLÓ GUMIERDŐBEN KERGETŐZNÉNK” – DALRÓL DALRA A JÜ ELŐZŐ LEMEZE, A III