A Cataflamingo már korábban is a magyar alternatív rock legegyénibb zenekarai közé tartozott, második albumán pedig már teljesen a saját útját járja. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.
A Cataflamingo már a 2023-as Ajtónak támaszkodni lemezével bizonyította, hogy az alt. rock legegyénibb zenekarai közé tartozik, a Döntetlenen pedig már teljesen a saját útját járja. Zenekritikusi nyelven a „lekerekítették az éleket” rosszat szokott jelenteni, a Cataflamingo esetén viszont pont ez a kulcs. A korábbinál kevésbé szögletes, inkább természetesen gördülő – bár olykor a halk-hangos dinamikát is bevető – dalaikban az egyszerre szenvedélyes és érzékeny ének a feltűnő, a kíséret mintha csak megágyazna neki.
De valójában rendkívül gazdag ez a zene. A legfontosabb vonása az, ahogy az egymásba kapaszkodó motívumokból sajátos sodrást alakít ki. Az is nagyon rokonszenves, hogy hiába különleges egy ötlet, nem akarják túlhasználni, sőt. Csak egyetlen példa: a Semmim nem voltál refrénje alatt kábé tíz-tíz másodpercre jelenik meg egy flamencót idéző ritmus, ami új jelentésrétegekkel tágítja a dalt, de csak akkor hallod meg, ha odafigyelsz. Hát figyelj oda!
Előadó: Cataflamingo
Cím: Döntetlen
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2025. november 14.
Műfaj: art rock
Kulcsdal: Semmim nem voltál
9/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
