Ez egy fasza rocklemez, ilyen egyszerű. Nagyúr: Miami (lemezkritika)

Valójában nem ilyen egyszerű, vagy hát de. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Ez egy fasza rocklemez. Pont olyan, mint amilyennek egy fasza rocklemeznek lennie kell: fülbemászó dallamok, jó riffek, erős megszólalás; kiabálás és dallamos éneklés; okos, vicces, gúnyos és érzelmes szövegek. Egy kis fifika, váltások, meglepő kanyarok, megcsavart szerkezetek; egy kis direkt odaverés; egy kis ellágyulás.

De persze ez nem ilyen egyszerű, merthogy például a Nagyúr egy Isten Háta Mögött-utódzenekar, két ex-taggal (de benne van Pálinkás Tamás „popos” projektjének, a TEJ-nek az öröksége is), és a – jövőre visszatérő – IHM-nek olyan kultusza van, ami terhekkel is jár.

Meg az is van, hogy a Nagyúr túl köztes helyet foglal el: „a progosoknak egyszerű és buta, a rockereknek meg túl alter és köcsög az ének” – írják magukról. Ez tulajdonképpen igaz: nem nagyon van más magyarázat arra, miért nem sikeresebb a Nagyúr – de szerencsére elég elindítani a lemezt, és ezek a hülyeségek szertefoszlanak.

Előadó: Nagyúr

Cím: Miami

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2025)

Műfaj: rock

Kulcsdal: égegyadta

8,5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.