A lázadás melankóliája. Carson Coma: Purgatórium (lemezkritika)

2026.01.07. 12:12, Recorder.hu

Ha valaki csak és kizárólag a Carson Coma örvendetesen rendszeres sorlemezeiből tájékozódna, akkor is markánsan érezhetné a hazai közhangulat elkomorulását. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Az valahol természetes, hogy az évek múlásával a balatoni kempingek helyett már a rántott sajtról születnek dalok. Az viszont már az általános közérzet sötétedését jelzi, hogy még a tartármártásba is kerül egy cseppnyi keserűség. Vegetáriánusnak lenni sosem volt könnyű Magyarországon, különösen akkor, ha a posztkádári vendéglátásban szeretne valaki húsmentesen étkezni. A Purgatórium dalainak többsége éppen ezt a fojtogató nehézséget járja körül: hogy ma általában is nehezebb fiatalnak lenni, főleg akkor, ha valaki kalandvágyból inkább ebben az országban szeretne maradni.

Az ötödik Carson Coma-lemez akár feszes konceptalbumként is hallgatható: az egyre kiábrándultabb helyzetjelentésektől jutunk el a szerelmes számokig, majd vissza az általános nihilbe. A szövegek egyik fő motívuma a purgatóriumi állapot – egyrészt mint nagyon is konkrét „menni vagy maradni” dilemma, másrészt mint az a langymeleg közeg, amely ugyan nem pokolian elviselhetetlen, de mennyeinek sem nevezhető. A másik, részben ezzel összefüggő téma a toxikus maszkulinitás, amely különféle frontokon támad; a Szegény öreg Tóth úr című dalban például Bródy János közreműködésével.

A Purgatórium vendéglistája amúgy is változatos és impozáns, a hangzás pedig egységesebb, mint a kísérletezőbb előző lemezen. Ha figyelmesen hallgatjuk, a dalokban rengeteg apró rafinériát és ötletet fedezhetünk fel. Ilyen például a fúvósok erőteljesebb, mégsem balkánosan tolakodó jelenléte, vagy a finoman jazzes kanyarok – elég csak a Rengeteg rossz közül a legjobb csúcspontjára gondolni. A tizenegy dal harminchat percen át imponálóan fókuszált és lendületes; az album különlegességét mégis a fojtogató témák, a maró szövegek és a szabadon burjánzó zene között feszülő, jótékony ellentét adja. A Carson Coma erőlködés nélkül csinált egy újabb játékos, nagyon szerethető lemezt.

Előadó: Carson Coma