„Igen, így kell a gitároknak szólni!” – Nemes András kedvenc 2025-ös zenéi

2026.01.06. 16:30, soostamas

A Plutó-frontember és Biorobot-gitáros favoritjai az új Cseh-Bereményi-műsortól Deshen át a Kibaszott Emberekig.

2025-ben a Plutóval készítettünk egy albumot, a Random tengerészt bált, új és erőteljesebb hangzással, baritongitár-baritonszaxofon-dob felállásban, Vastag Gábor stúdiójában. Ez nemcsak az anyagi erőforrásaimat, de a zenei figyelmemet is eléggé lekötötte, a YouTube-on biztos sokkal többet néztem effektpedál- vagy gitársound-ismertetőket, mint újonnan megjelent klipeket. Meghatározó volt az is, hogy kétszer láttam katartikus 2025 turnéjukon kedvenc rockzenekaromat, a Queens of a Stone Age-t, Budapesten és Berlinben is.

Jobban tudjátok nálam, mik az aktuális jó zenék, inkább olyanokról írok, amelyekhez személyes kötődésem van. Cseh András barátom, az Újzenekar frontembere tavaly elkezdett dalokat írni a 80 éves Bereményi Gézával. Ez az új Cseh-Bereményi műsor. Teljesen misztikus, hogy 2025-ben összeül az ország egyik legjobb szerzője és egykori szerzőtársának fia, és ezekből a szerzői ülésekből kortalan dalok jönnek ki tizesével zseniális szövegekkel. Én egyike vagyok a tesztalanyoknak. Cseh Andris néha délelőttönként felhív a lakásába, megmutatja a termést. Gitárral érkezem és minimális pengetésekkel támogatom előadását. Már nagy érdeklődés van koncertszervezők részéről, de Andris még az inkubátorban tartja és többnyire egyedül viaskodik a dalokkal. Könnyen meglehet, hogy nagy figyelem irányul majd rá. Néha Kertész Endre csellista kíséri őt, vagyis most a legizgalmasabb, mert még alakul. Mellékelek egy telefonnal felvett otthoni demót, a dal címe az, hogy Alföldi Gábor balladája, és egy régi pesti szerelmi történet.

Be vagyunk zárva saját online információs buborékjainkba. A közösségi oldalak algoritmusai végtelen mennyiségű rövid tartalmakkal bombáznak minket, az én figyelmemet régi rockzenével, grunge-dzsal, Lennon-reelekkel térítik el állandóan. Ha nincs ez a cikkfelkérés, nem nézek utána és észre se veszem, hogy ’25-ben is megjelent egy Kibaszott Emberek-album. Pedig kifejezettem szeretem őket, egyszer össze is futottam velük, próbatermünk közvetlen szomszédságában stúdióztak. Ez egy alig ismert, de nagyon eredeti, nyers hangzású indie-gitárrock-zenekar, akik tesznek mindenre. Nincsenek fenn sehol – se Insta, se FB, se Spoti. Ennek ellenére minden évben kijönnek egy albummal, ami nagyon menő. A 2025-ös albumuk is olyan, mint az összes többi, tiszta, letisztult produkció ez, remek szövegekkel.

<a href="https://kibaszottemberek.bandcamp.com/album/f-nyes-f-rgek">Fényes férgek by Kibaszott Emberek</a>

Korábban nem hallgattam a Nagyúr zenekart – bár nagyra tartottam az Isten Háta Mögöttet –, de amikor szembejött tavalyi lemezük (Miami) első klipdala, akkor az jutott először eszembe, hogy igen, így kell a gitároknak szólni!

A Carson Coma albummegjelenéseit mindig figyelmesen végighallgatom. Tetszenek mai magyar kisnovelláik, Giorgio dallam- és akkordmenetei, Libikóka és Purgatórium. A sok közreműködőt őszintén szólva felesleges lejátszási optimalizálásnak tartom, megakasztja az albumot, kicsit ellene dolgozik eredetiségüknek, hogy ennyi különböző karakter és énekhang van a zenekarukon belül.

Tavaly néhányszor azon kaptam magam, hogy valamilyen interjút nézek Desh-sel, akinek aztán rámentem a klipjeire is. Van néhány kétperces dala (Strawberry, Rollin') Somogyvári Dani ropogós beatjeivel, amelyek felkeltik érdeklődésemet, elsősorban a különböző énekstílusok soronkénti keverése és a srác feelinges flow-ja.