Vagány és sötéten romantikus. Rút: Rút (lemezkritika)

Szőke Abigél és Szilágyi Máté duójának lemezén van elektropop, darkoskodás, punkoskodás, móka és törékenység - de mindezt összeköti az erőlködésmentes fülbemászás. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

„Próbáltunk az egységesség ellen menni, és nem egy stílus keretrendszere szerint gondolni a dalainkra” – mondta bemutatkozó lemezéről Szőke Abigél és Szilágyi Máté duója, és ez igaz is: van itt elektropop, darkoskodás, technoid, szintipunkos és mókás dal, meg egy törékeny ballada.

Mégis összeköti mindezt az erőlködésmentes fülbemászás és az egységes hangzás. Kevés eszközzel, de jó ötletekkel dolgoznak; kifejezetten izgalmas, ahogy a szintik közé beilleszkedő egyedi (például szirénára hajazó) gitárhangzások végigkísérik és összefogják az albumot.

Ez pedig Szőke sokszínű – vagány, sötéten romantikus, gúnyos, kedves, sebezhető – előadását is összerántja: nemcsak ilyen-olyan dalokat hallunk, hanem egy történet részleteit. Elsőre is egy jó poplemez (kicsit alternatív, kicsit sötét), aztán kiderül, hogy több is ennél.

Előadó: Rút

Cím: Rút

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2025. november 16.

Műfaj: elektropop

Kulcsdal: Speed

8,5/10

Rónai András

Headerfotó: Alberto De Pablo Rodriguez

Lemezkritikánk elkészítését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.