A tökéletes BKV-zene és az év egyik legjobb zenei híre is befért gyönyörű black metalok és bölcs arab folkjazz mellé a Devil's Trade-es Makó Dávid és az ex-Meszecsinka-énekesnő Oláh Annamari listáján.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. A Psychedelic Source-os Ambrus Bence után ezúttal Makó Dávidot, aki a legnehezebb alkotói folyamatából a The Devil's Trade legkomplexebb és legsötétebb, ugyanakkor legfelszabadítóbb lemezét szülte meg a Nincs szennyezetlen széppel tavaly, ami már az előremutató underground zenék egyik kulcskiadójánál, a német Pelagic Recordsnál jelent meg. Valamint Oláh Annamarit, aki a pszichedelikus világzenét játszó Meszecsinka megszűnése után ősszel egy megkapóan szép dallal indította el a szólókarrierjét, majd ősszel kéthetes turnéra ment Bulgáriába, amiről podcastünkben is mesélt.
A The Devil's Trade január 22-én a Dürer Kertben mutatja be új lemezét, amin a Bipølaris és a Cvlt of Grace mellett Annamari lesz az előzenekar.
Fotó: Volume of Voids.
MAKÓ DÁVID
(The Devil's Trade)
Der Weg Einer Freiheit – Innern
Le kell szögeznem, hogy a végletekig elfogult vagyok a Der Weg Einer Freiheittel kapcsolatban, hiszen egytől egyig a barátomnak mondhatom őket, így bármit adnak ki, rajongani fogok érte. Olyan meghatározó alakjai az életemnek, hogy meg sem próbálom elképzelni, vajon ha nem ismerném őket, ez a lemez az első helyen állna-e. Ha csak egy kicsit is vonzódsz a black metal intelligens és mély verziójához, amit nem szennyeztek be a műfajt terhelő agyrémek, sem a nevetséges külsőségek, gyerekes pózok, ami sokszor messze túlmutat a műfaj határain, és amit ha egyetlen szóval kéne leírnom, az a gyönyörű lenne, hallgasd meg.
Dhafer Youssef – Shiraz
A Tidal szerint idén Dhafer Youssefet és a Gazat hallgattam legtöbbet. A '24-es listámon is szerepelt Youssef, és ugyan a tavalyi lemeze nehezebben adja meg magát nekem, mindenképp itt a helye. Nem minőségbeli nehézség, Youssef nem tért le az eddig kijelölt igen széles útról, a lemez nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak boldog, ezért nehezen találok megfelelő pillanatot hozzá. Fojtogatóan szép lemez, a tőle megszokott arab és közel-keleti népzene, valamint az európai jazz, amiből sugárzik a hála és a bölcsesség. Faültetéshez például tökéletes.
Primitive Man – Observance
Amíg Pesten éltem, a Primitive Man volt a tökéletes BKV-zene számomra. De ha csak arra volt szükségem, hogy valami azonnal elszigeteljen a külvilágtól, és átmosson a zenei pusztulat, akkor is ők voltak a tökéletes megoldás, mióta évekkel ezelőtt először láthattam őket a Robotban. A legújabb lemezük annyiban több, mint az eddigiek, hogy létrehozták a számukra tökéletes hangzást, amiben pont annyira hallható szépség, hogy ettől még ne romoljon el a rothadás. Borzalmas lemez, csodálatos!
This Gift Is a Curse – Heir
Az a fajta atmoszférikus black metal, amit az Ultha tud még hasonlóan, csak itt van még egy egészséges adag post- és doom-hatás is, valamint az indie horrorfilm ének helyett itt tesztoszteron-fröcsögés ad egy elég komolyan vehető ízt a gyűlölködésnek. Heti egy ilyen koncertet el tudnék viselni.
16 Horsepower – Összes
Tudom. Nem érdekel. Az év legszebb zenei híre számomra az, hogy újra összeáll a 16 Horsepower és turnézni fog, és ez önmagában toplistába rakja az összes lemezüket, bármilyen művészeti kategóriában.
EZEK VOLTAK MAKÓ DÁVID KEDVENC ZENÉI 2024-BŐL.
Fotó: Molnár Csaba.
OLÁH ANNAMARI
Már nem falom úgy az új zenéket, mint régen, és ritkán is hallgatok alapvetően zenét. Van, hogy elkap a lendület, és akkor egy-két hétig ugyanazokat hallgatom, aztán hetekig semmi, max. pár dalt néha meghallgatok mondjuk vezetés közben. Ebben az évben – magamhoz képest – sok koncertre eljutottam, azok voltak rám nagy hatással. Ilyenkor napokig az adott előadó dalait hallgatom és motiváltabb leszek tőlük.
Az egyik legnagyobb hatással rám a Dél-Kelet-Olaszországból származó Rachele Andrioli volt idén. Szólóban lépett fel, több hangszer és loop társaságában. Olyan erőteljes volt a színpadon, olyan profi és gyönyörű, hogy nem bírtam felfogni, hogyan tud egy ember ennyire megtölteni egy színpadot. Nagyon inspirált, és akkor döntöttem el, hogy én is bátrabban fogom majd tolni a színpadon. Neki köszönhetem, hogy még több hangszert elővettem, és egyre bátrabban nyúltam a dalokhoz.
A másik nő, aki nagy hatással volt rám, Michelle Gurevich. Annyira boldog voltam, hogy végre láthatom élőben, hogy elmondani nem tudom. Le sem tudtam venni a szememet róla, teljesen megbabonázott a mély, búgó hangjával, a lezser és vonzó megjelenésével, kisugárzásával. Ő nem énekel bravúrosan, nagy hangterjedelemben, alapakkordokat játszik a gitárján, hasonló hangnemben énekli a dalokat, és mégis, nekem az egyik legmenőbb, legizgalmasabb élményem volt, hipnotikus. Ő azt érte el nálam, hogy ne aggódjak a saját dalaimmal kapcsolatban, amikor egy akkordon játszom végig, vagy nem olyan kimunkált, bravúros az egész.
A Johnny Makam zenekart a szívembe zártam, velük turnéztam októberben Bulgáriában. A 10 állomásos turném felét velük töltöttem. Egy franciaországi székhelyű banda, akik között van francia, török és görög. Olyan bulit csapnak, hogy minden koncertjükön ugyanúgy ugráltunk, nem lehetett megunni őket. Akkorát táncoltam rájuk, nem is tudom, mikor ugráltam és dobáltam a hajam ennyit utoljára. Remélem, eljutnak Magyarországra egyszer.
Makó Dávid tavaly hívott meg maga elé játszani, és az a koncert volt az, ami után elkezdtem komolyan venni a szólózást. Hihetetlen nagy löketet adott az egész este, Dávid pedig egy rendkívül mély, érzékeny és tehetséges zenész. Olyan, akiről nem tudod levenni a tekinteted, egy jelenség. Tavaly jelent meg új albuma, a Nincs szennyezetlen szép. Mély, felkavaró és torokszorító album. És abban a szerencsében van részem, hogy január 22-én újra az egyik előzenekara lehetek a Dürerben.
Elektronikus zenét végképp nem szoktam magamtól hallgatni, pedig sokszor jólesik, de valahogy ez nálam kimaradt. Tavaly megismertem Paul Kalkbrennert a párom által, aki nagyon szereti és sokat hallgatta, és akkor figyeltem fel én is rá, hogy hé, ez elég jó. Augusztusban egy véletlen folytán sikerült eljutnunk a koncertjére, teljes mámorban úsztunk, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ott lehetünk. Maradandó élmény volt, végig táncoltunk fülig érő szájjal. Paul Kalkbrennernek nagyon erős kisugárzása van, általában az ő arca van kivetítve, ami minimálisan van megeffektezve, és közben csak élvezi, amit csinál, és ezt nagyon jó nézni. Ha belegondolok, talán őt és Michelle Gurevichet hallgattam a legtöbbet '25-ben.
„AZ URÁL HEGYEI KÖZÖTT NEM EVILÁGI KÉPEKET LÁTTAM” – OLÁH ANNAMARI A KONCERTSZTORIK PODCASTBEN
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!
nyitókép: Ács Péter (Annamari)
Ajánlott bejegyzések:
-
„Az a fajta béke, ami mögött rengeteg megvívott háború bújik meg” – The Devil's Trade kedvenc 2024-es zenéi
-
„Tisztán rímel a rideg jelennel” – Molnár Tamás kedvenc 2025-ös zenéi
-
„Az öregek megmutatták, hogy kell visszatérni” – A Wall of Sleep kedvenc 2025-ös zenéi
-
„Melankolikus szövegek, melodikus flow-k” – gyuris kedvenc 2025-ös zenéi
-
„Egy aranygaluska a magyar zene vaníliasodójában” – A Galaxisok és a Felső Tízezer kedvenc 2025-ös zenéi
