
Zseni pszichedelikusok, ausztrál csemegék, szupertökös power triók és Bandcampes értékek Ambrus Bence válogatásában.
Miután listába szedtük a legjobb külföldi és magyar lemezeket, filmeket és sorozatokat, idén is megkértünk zenészeket, hogy gyűjtsék össze a kedvenc dalaikat, albumaikat az évből. Elsőként Ambrus Bencét, aki a zenészkollektívaként is működő jamkiadót, a saját műfajában nemzetközi hírnevet szerző Psychedelic Source Recordsot viszi. A Psychedelic Source '25-ben is jó évet zárt: jött ki náluk remek elreptetős space jazzrock, meg mindenféle pszichedelikus rockolás, jammeltek a Band In The Pittel, év végén pedig a Qualitons egyik próbán rögzített, spontán jamlemezével leptek meg minket.
A legnagyobb dobás persze az volt, hogy csináltak lemezt a japán pszichedélia szerény gurujával, a Kikagaku Moyo dobos-dalszerzőjével, Go Kurosawával (The Initiation Outlaws), akit egy interjúra is elcsíptünk a decemberi Recorderben. 2026-ban pedig tovább emelik a tétet, és a Para Hobóval megrendezik az ország első heavy psych/stoner/kraut rock/doom metal fesztiválját, a Jam In The Psych Castle-t a pusztazámori Öreg Tölgy Kastélyfogadóban. (Bence lebegős gitáros ambientjéről ITT, a rockosabb-utazós Diablo in Alpujarras-lemezéről pedig ITT írtunk, a Psychedelic Source-ot pedig kövessétek Bandcampen, mert egyik közösségi médián sincsenek fent.)
Idén végre lemondtam a Spotify-előfizetésem, így sikerült kikerülni a zenei robotszamszárából. Megtanultam használni a Bandcampet és elég jó zenékre akadtam.
„KING GIZZARD, DE NEM ELBOHÓCKODVA” – A PSYCHEDELIC SOURCE KEDVENCEI 2023-BÓL
A kedvenc perui kiadóm két mesterművet is hozott '25-ben, amiket a lehető legtöbbször meghallgattam. Szóval a no.1 az ez, bár közben rájöttem, hogy egyszer már 2018-ban is elérhető volt. Szeretem az olyan zenéket, amelyek hangzása leutánzatlan, egyedi, mint a Wovenhand, a Hills, a Los Espiritus vagy a korai Grails. Órákat töltök azzal, hogy kiszelektáljam a gyenge utánzatokat a valódi értékek közül. Ráadásul teljesen elkápráztat a spanyol nyelvű éneklés, szóval olyan, mintha nekem teremtették volna ezt a bandát, ugyanis a fent említett zenekarok tökéletes egyvelege. Mintha lenne egy mindent látó AI az égben, aki meghallgatta volna a fohászt és generált volna kifejezettem nekem egy húsvér bandát.
A másik Necio Records-os nagy találatom, szintén elbűvölő instrumentális:
A dán trió sosem hagy cserben, bár kicsit simses lett:
Jópofa szakállas angol világutazó bácsi viszi tovább a Cale–Knopfler-féle boogie-t. Mindez az utcán felvéve:
Ennél fehérebb brit gyerekek nem is játszhatnának ennél afrikaibb típusú precíz öregemberzenét, mindkét idei kiadvány teljesen zseniális, ráadásul szerintem óriásiak a hangzásbeli technikai megoldások, ahogy pl. a dobos kézzel kompresszálja magát.
Az ausztrál vonal is hozott néhány csemegét, többek között a világ legrosszabb nevű…
…és a legjobb nevű zenekarától (ami sokak szerint valójában a legrosszabb nevű):
Egyébként utóbbi nem egészen zenekar, ugyanis egyetlen úr csinálja.
A kaliforniai szupertökös power trio még annak ellenére is nagyon bejött, hogy idén 4 EP-t adtak ki, így kicsit fárasztó Bandcampen hallgatni, mert mindig tovább kell kattintgatni.
Elektronikus kategóriában az athéni Mystic Sound Records legfrissebb három kiadványa sokat ment az éjszakai autózások közben, főleg a Dreaming Cooper:
Illetve egy nagyon fontos darab, a kedvenc összeesküvés-elméletes bluegrass-folk zenekaromtól:
Zsenge korom nagy kedvence (legszerencsétlenebb nevű, című és borítójú díjamat is elnyerte idén) sok-sok év után végre kiadott egy lemezt, ami ha nem is olyan jó, mint az első kettő, de legalább nem lett ugyanolyan:
További melegen ajánlott remekművek, amiket gondolom, mindenki ismer és szarrá hallgatott: The Budos Band: VII, Dead Meadow: Voyager to Voyager, Causa Sui: In Flux, Dub Spencer & Trance Hill: Synchronos.
Magyarok közül ajánlom ezeket: Jü: Rudel, The Great Marton Conspiracy: Gathering Axis, The Space Huns: Cosmic Mountain Rush.
Böngészd át a szerkesztőség kedvenceit is!

