
Az ipari technót újragondoló Blawan mélyen személyes lemeze. De nem kell megijedni: megvannak a tőle elvárt koszos dobok, morgó basszusok, groteszk hangok, vad ötletek - és sajátos humora is a régi. Ez a kritika először a Recorder magazin 129. számában jelent meg.
Blawan a 2012-ben robbant be az ipari techno eredeti újragondolásával, majd élte a sikeres elektronikus zenészek életét, ennek velejáróival. Amikor ebben megcsömörlött, plusz Covid, akkor szerződött le a nagyágyú XL kiadóhoz, ahol kísérletezőbb, kevésbé táncos zenékkel jelentkezett. A SickElixirt érzi a valódi debütálásának, “mert mélyen személyes és a valódi hangomat tükrözi”.
Nem kell megijedni: tele van a lemez koszos breakbeatekkel, morgó basszusokkal; zörgős, reszelős, nyúlós, groteszk – és egy ízig csodálatos – hangok töltik ki a rendelkezésre álló teret. Emberi hang is van sok, általában effektek alá temetve mondogat valamit.
Sokan durvának hallják mindezt, de nekem nehéz elképzelni, hogy például a WTF vagy a Don’t Worry We Happy szinte basszussá torzult gyagya énekelgetése hallatán valaki ne vigyorogjon. Oké, a lemez nagyobb részéhez erősebb humorérzék, edzett fül kell, de számomra pont ez a vonzereje és (nem konvencionális) személyessége, hogy a csapkodástól a kerge mókázásig minden belefér, és mélyre ásva még érzelmeket is találunk.
Előadó: Blawan
Cím: SickElixir
Kiadó: XL
Megjelenés: 2025. október 10.
Műfaj: elektronikus
Kulcsdal: Rabbit Hole
9/10
Rónai András

