Csak hagyd, hogy megszólítson! Rosalía: LUX (lemezkritika)

Nagyszabású Művészi Alkotás vagy popzene? No és mi lenne, ha nem kéne a kettő között választani? Rosalía nem akar - az eredmény az év legjobb lemeze. Ez a kritika először a Recorder magazin 130. számában jelent meg.

Rosalía hazaér, leteszi a táskáját, a kabátját, elhúzza a függönyt és hopp: hát nem ott húzza a szobában a Londoni Szimfonikus Zenekar vonós szekciója?! Így kezdődik a LUX-ot felvezető első klip, a Berghain, és ebben sok minden benne van arról, milyen és mitől nagyszerű a lemez. Mert nézhető úgy, mint a Komoly Művészi Szándék bejelentése – de közben ez egy jó geg is. Értheted úgy, hogy „ez teljesen más, mint a többi zene” – és úgy is, hogy ennek a lemeznek a világában természetesen vannak jelen a vonósok.

„Szeretném azt gondolni, hogy a zeném pop. Kell, hogy legyen egy másfajta módja is annak, hogy popzenét csinálj” – mondta Rosalía a New York Times Popcastnak. Pop tizennégy nyelven, női szentek által ihletve, négy tételben? Egy teljes szimfonikus zenekarral, plusz egyes számokban flamenco, fado, hiphop, keringő, elektronikus zene?

Igen, pop, mert valójában nem is kér sokat (vagy inkább: ha soknak számít, amit kér, akkor nagy a baj) – csak azt, hogy hagyd, hogy megszólítson, és ne azzal törődj, hogy milyennek kellene lennie. Ha hagyod, olyasmikről beszél neked, amikről így csak ő tud; szenvedélyesen, szívbe markolóan, viccesen, grandiózusan, törékenyen.

Mindez persze csak úgy lehetséges, hogy Rosalía a kifejezőeszközök igen széles skáláját birtokolja fölényesen és erőlködés nélkül; vagyis nem csinál nagy ügyet abból, hogy hú, hegedű meg széttört kopogó gépdob, idesüss!; meg abból sem, hogy mi mindent tud kiénekelni (pedig!). Lehet élvezkedni azon, hogyan mondja, de az varázsol el, amit mond.

Előadó: Rosalía

Cím: LUX

Kiadó: Columbia

Megjelenés: 2025. november 7.

Műfaj: pop (!)

Kulcsdal: Divinize

9/10

Rónai András