2025 legjobb lemezei a Recorder szerint

Szívbe markolás és szívkiöntés, tomboló kreatív energiák, teljes elborulás, törzsi erő, manipulált harangok, gonosz humor, sőt, egy teljes szimfonikus zenekar – ezekkel mind találkozhatunk az év legjobb lemezein. A szerkesztőség közös, huszonötös listája mellett ismét megmutatjuk szerzőink személyes kedvenc lemezeit. Ez az összeállítás először a Recorder magazin 130. számában jelent meg, nézd meg a többi éves toplistánkat is!

25. Ho99o9: Tomorrow We Escape

A rap és zaj közti határterület mostanában ismét egyre izgalmasabb, ezt bizonyítja a newarki duó új lemeze is, amin a bennük tomboló düh olyan kreatív energiává formálódik, amit korábban nem sikerült megzabolázniuk. Slusszpoén, hogy a legtartalmasabb pillanatok azok, amikor két káoszkitörés közt levegőt vesznek. Velkei Zoltán

24. DJ K: Radio Libertadora!

A bruxaria zene a baile funk veszélyes, pszichedelikus, zajos továbbgondolása. Ennek az egyik teremtője DJ K, aki ezúttal egy kevésbé kísérletező, inkább tánctérbarát albummal jelentkezik, ami az európai fül számára is befogadható. Brazíliában zajlanak most a legizgalmasabb elektronikus kísérletek. VZ

23. Jake Muir: Campana Sonans

Egy váratlan ambient-tanulmány: német és angol templomok harangjait halljuk manipulálva, különböző hangkollázsokon. A két emlékezetes tételből az egyik egy elnyújtott, hosszú drone, a másik pedig matematikai szabályszerűségekre épülő, erősebb sorvezetésű darab. VZ

22. Ethel Cain: Willoughby Tucker, I'll Always Love You / Perverts

Ethel Cain meghatározó témája a szerelem szépségének törékenysége. A helyenkénti Twin Peaks-hangulat remek, a folk- és slowcore-elemek mesteri alkalmazása Lana Del Rey méltó kihívójává teszik. A Perverts pedig a teljes elborulás: ez történik, amikor a szerelmet valaki a legborzasztóbb módon abuzálja. VZ

21. Wolf Alice: The Clearing

A zenekar első nagykiadós lemeze, amivel kapcsolatban a Fleetwood Macet emlegették, de Ellie Rowsell akár még Axl Rose-t is megidézi. Kate Bush, a Queen és az ABBA, de a klasszikus folk rock is előkerül a sokszínű, a korábbiaknál is személyesebb albumon.

20. Jako Maron: Mahavélouz

Jako Maron füstös, súlyosan poliritmikus és transzformatív tánczenéje Réunion sziget maloya és sega tradíciójára épül. Törzsi erő mozgatja a lábakat ópiumgőzős psych-techno végtelenségben. A bobre viszi a prímet, ez a lopótök-rezonátoros, egyhúrú hangszer, megunhatatlanul vad hangszínskálájával. Fekete Ádám

19. Stereolab: Instant Holograms On Metal Film

A rögtön felismerhető hangzású Stereolab 15 év kihagyás után kábé ott folytatja, ahol abbahagyta: a krautrocktól a könyvtárzenén és a francia yé yén át az exoticáig sok mindent szintetizálnak könnyed, színes, puha dalokban. Néhány új elem is van: melegebb ének, kozmikus puttyogások, kamarazene. Rónai András

18. Deftones: private music

2025 a meglepően erős tizedik lemezek éve volt. A Deftones a 2010-es évek eleje után ismét Nick Raskulinecz producerrel dolgozott ezen a lemezen, ami hol visszatekint, hol új hatásokkal frissíti a védjegyszerű hangzást; töményen megmutatja, miért vannak az alt. metal csúcsán lassan négy évtizede.

17. Mark Ernestus' Ndagga Rhythm Force: Khadim

Szenegál tradicionális tánczenéjét lengi körbe a 90-es évek berlini technójának szelleme: lebegő basszusok és rezgő dub-akkordok közé szőtt történeteket hallunk árulásról, spirituális ébredésről, vagy éppen az iszlám szerepéről a posztkoloniális országban. Elképesztő mélység és színtónusok vannak minden tételben. VZ

16. Blawan: SickElixir

Valami teljesen új: a SickElixir az a fajta album, amire a klubzenének óriási szüksége lenne, de egy ideje csak szökőévente jön. Ez a semmihez sem hasonlítható gyűjtemény lelassítja a tempót és merészen variálja a ritmust, olyan hangokat és ötleteket dob be, melyek frissek és lenyűgözik a közönséget is. VZ

15. Smerz: Big City Life

Sokan megénekelték már a nyüzsgő nagyvárost, de a norvég duó valami mást, izgalmasabbat csinál: az önreflexív menőségtől túlcsorduló, vagy éppen mélyen, cukin melankolikus dalaik csak épphogy, de mindig félrecsúsznak. Mintha valami elterelné a figyelmüket, pont mielőtt rendesen összevasalhatnák a zenét. RA

14. mclusky: the world is still here and so are we

Huszonegy év kihagyás után ezek az arcok karcosabbak és vitriolosabbak, mint valaha. A számok kirobbanó noise-rock energiája, Andrew Falkous polemikus spoken word hörgősikolyai, valamint az abszurd és mizantróp rigmusok az idei év legenergetizálóbb zúzását produkálják. Éljen a gonosz humorú undor és a tűéles vehemencia! FÁ

13. Wet Leg: moisturizer

A Wet Leg lányduóból öttagú zenekarrá bővült, és ami még durvább: Rhian Teasdale szerelmes! Ezzel együtt a beszólogatás sem hiányozhat a második lemezről, ami továbbviszi és gazdagítja a 2022-es bemutatkozás vagány, dögös, mókásan harapós, csuklóból slágeres indie-pop/punk hangzását.

12. Sumac & Moor Mother: The Film

Összezárják az avant-sludge metal és a kísérleti hiphop jeles képviselőit egy szobába, akik egy óra múlva egy zaklatott és intenzív, az emberi sötétségre fókuszáló művel állnak elő. Erre a kollabra senki nem számított, és ez adja a zsenialitását. Apokaliptikus látomás még sosem volt ennyire sugárzó. VZ

11. Alan Sparhawk: With Trampled By Turtles

A Low (és felesége, Mimi Parker halála) után Sparhawk első akusztikus lemeze a gyász, a bénultság és az újrakezdés témáját forgatja kilenc gyönyörű fohászon át. A Trampled By Turtles bendzsós-hegedűs bluegrass-felállása himnikus, mégis földközeli egyszerűséggel kíséri az úton. Alig fél óra, de megrázó, kimeríthetetlen. FÁ

10. Mogwai: The Bad Fire

A skót posztrock legendák a személyes tragédiák elől bújkálva építettek zenei menedéket. A lemez emiatt könnyedebb és éteribb, még elektronika is van rajta, ami az ősrajongók egy részét irritálhatja. De a visszafogott feszültségből és rafinált textúrákból most is epikus utazások épülnek, ezúttal a remény felé. Huber Zoltán

9. Turnstile: NEVER ENOUGH

A keleti parti hardcore felől érkező zenekar pofátlanul egyszerű, mégis nagyszerű sikerreceptje, hogy a kemény stílus poposabb alkotóelemeit kimazsolázzák, majd a lehető legszélesebb skálán keverik el. Headbang és dreampop, punk és szintik, hörgés és nosztalgia, keménység és líra, energia és lágyság egyszerre. HZ

8. Pulp: More

A kilencvenes évek nosztalgiája olyan szinten tombol, hogy huszonnégy év után Jarvis Cockerék is új lemezzel indultak turnéra. Bár anno a britpophoz sorolták őket, mindig is amolyan művészsulis összekacsintók voltak, amire most sok életbölcsesség rakódott. A hangzás meg pont olyan, mintha örökké ‘98 lenne. HZ

7. Viagra Boys: viagr aboys

Sötéten vicces, nyegle és feszes punkslágerek, gúnyban és fekete humorban bőségesen megforgatva: a Viagra Boys hozza, ami miatt megszerettük. A frontember szerint „egyszerű és hülye” negyedik lemez valójában a legsokszínűbb: még ballada és jazz-punk is van rajta, és bizarr figurák minden mennyiségben. 

6. billy woods: GOLLIWOG

Jordan Peele óta tudjuk, hogy a fekete művészek remekül értik a horror műfaját, a hiphopban viszont kevesen alkalmazzák olyan művészi és zsigeri módon, mint billy woods. A későn érő rapperről már évek óta mondják, hogy a csúcson van, és a GOLLIWOG is egy újabb felejthetetlen borzongás. VZ

5. Blood Orange: Essex Honey

Dévonté Hynes progresszív soulja kattogós és éteri, dalaiban az idei lét legelviselhetetlenebb könnyűsége vibrál. Tele melankolikus emelkedettséggel, laza csuklójú gitározással, szintiszőnyegekkel és érzelmes kórusokkal, ez a lemez hatalmas szívvel ötvözi a psych-pop dalszerzést a digitális éra bukolikájával. FÁ

4. Suede: Antidepressants

Nem kellett idén se összeállniuk, se visszatérniük, Brett Andersonék glamrockos britpopja egy kis szünetet leszámítva harmincöt éve tartja magát. A hangzás most feszesebb és nyersebb, a teátrális posztpunkos gesztusok remekül illeszkednek a modern szorongásos szövegekhez. Simán karriercsúcs tizedik lemez. HZ

3. Bad Bunny: DeBÍ TiRAR Más Fotós

Kulturális identitásvesztés, dzsentrifikáció, aggasztó politikai helyzet: nehéz témákkal dolgozik a Puerto Ricó-i popsztár, viszont pont e kockázatvállalás miatt ez az album az eddigi legjobbja. A hagyományos latin zenék és a reggaeton modern fúziós találkozása új történelmi fejezetet eredményez. VZ

2. caroline: caroline 2

Szívkiöntős emo-folk-posztrock-kamarazene, olyan szabadságfokkal, amihez képest minden jól megcsinált pop lélektelennek tűnik. A természetességet olyan trükkök ellenpontozzák, mint a műfaji idézetek (R&B-től house-ig) vagy az Autotune. Csodák csodájára megható, megjegyezhető dalok lesznek mindebből. RA

1. Rosalía: LUX 

Formabontó, avantgárd popalbum. Rosalía szimfonikus hangszerelésű, sokszínű dalait hallgatni igazi művelődés; 14 nyelven énekel a lemezen, a portugál fadótól a flamencóig rengeteg zenei stílusban. Témái a misztikum, a hit, a nőiség, a halál: annyi rétege van, ami csak sokszori hallgatással fedezhető fel. Bárdos Kata Kincső

SZERZŐINK SZEMÉLYES KEDVENCEI

Bárdos Kata Kincső
Rilès: SURVIVAL MODE

Ez az album óda a rawdoggingoláshoz. Az autodidakta énekes-dalszerző-producer Rilès energikus pop-rap lemezt rakott össze, amelyet egy 24 órás ultrafutással mutatott be. A francia-algír művész önfegyelemről, kitartásról és identitásról szóló dalaiban francia, angol és japán nyelven is énekel.

Dezső Bálint
DARĀGE: 2045 

Engem idén teljesen beszippantott ez a posztapokaliptikus dili, ami le sem tagadhatná a King Gizzard és a Thee Oh Sees hatását, amivel persze az égvilágon semmi probléma nincsen. Az album spektruma a krautrockos pszichedelikus megmenéstől az eggpunkos mókázásig terjed, ráadásul az is kiderül, hogy 2045-ben egyáltalán lesznek-e még macskák és kutyák. (Igen, de ne mondd el senkinek!)

Fekete Ádám
أحمد [Ahmed]: سماع [Sama'a] (Audition)

Miután ötórás zenefolyamával a Giant Beauty tavaly mindent lesöpört az asztalról, a minimalista-brutalista jazzkvartett idén kurtább tételekkel jelentkezik. Ahmed Abdul-Malik ‘58-as Jazz Sahara című lemezének újragondolása mégis radikálisabb; időprésben még nagyobb hatásfokú ez az időt-teret megbontó alkímia.

Frank Olivér
Palastleben: manufacture

Az ismert underground zenészekből összeállt tokiói Palastleben a ’80-as évek környékének műfajaihoz nyúl vissza a posztpunktól a new wave-en és shoegaze-en át a dream popig, hol hisztérikus szintifutamokkal, hol álomszerű hömpölygéssel. Úgy tud izgalmas és előremutató lenni, hogy közben meg nagyon retró az egész.

Huber Zoltán
Lady Gaga: Mayhem

Vattacukros utazás a görkoris diszkók villódzásától a motoroskesztyűs, rózsaszín rágót fújó karneváli galeriken át a füstöt átfúró lézerfényekig, retró B-filmes hangulatokkal. Lady Gaga csúcsra járatja, amit a legjobban tud, energikus és instant mosolyra késztető dalai nosztalgiát keltenek olyasmik iránt, amik meg se történtek velünk.

Rónai András
Jules Reidy: Ghost / Spirit

Első, második, ötödik hallgatásra nem gondolná az ember erről a szanaszét darabolt, sűrű, pulzáló-hullámzó gitár-szinti-törtdob zenéről és a mögüle kikandikáló énekről, hogy ez olyasmi, amin meghatódhat, sőt: ami a szívéhez nőhet. Például a Necks: Disquietről elsőre tudtam, hogy ez fog vele történni, de ez igazán meglepett.

Varga Ferenc
Cool Sounds: Party Punisher

Amikor meglátta, mit hallgatok, Fanni lányom azzal cikizett: „Apa, te úgy keresel zenét, hogy beírod a Spotify-ba, hogy cool sounds?!” Pedig nem is! Ezt a lemezt a Perfectly Imperfect hírlevélben ajánlotta valami kúl arc úgy, hogy „olyan, mint a Shrek soundtrack, csak britpop, vagy Moby.” Hát, több sem kellett!

Velkei Zoltán
Oneohtrix Point Never: Tranquilizer

A Warp öröksége tovább él. Daniel Lopatin fantasztikusan frissíti azt az elektronikus high concept hangzást, amiben ott van a jelen-múlt-jövő szentháromsága, a futurisztikus életérzés, valamint a hangokban rejlő intimitás és izgalom. Vagyis minden. Az OPN-művekben tizenöt év után is minden lehetséges.

A listát Bárdos Kata Kincső, Fekete Ádám, Huber Zoltán, Pawlowszky Tamás, Rónai András, Soós Tamás és Velkei Zoltán szavazatai alapján állítottuk össze.