„Lesznek még botrányok, de jó úton haladok” – Pogány Induló-interjú

Fejben már a Puskás felé fordul, februárban európai turnéra megy, új HBO-sorozatában (az utolsó rész holnaptól nézhető az HBO Maxen) pedig tőle eddig nem látott mélységben enged betekintést az életébe és a küzdelmeibe Pogány Induló. Miért volt izgalmas, aztán meg pokoli a forgatás? Miért látta magát idegesítőnek a sorozatban? Mikor volt óriási gombóc a torkában? Szirmai Marcival arról is beszélgettünk, hogyan vette el a pénz egy kis időre az eszét, miért dobta ki a kukába a teljes harmadik lemezét, és miért nem ír már egyetlen dalt sem öt perc alatt. Ez a Recorder magazin 130. számában megjelent interjú bővített változata.

Kevés interjút adsz, és azokban sem szoktál beszélni a privát dolgaidról. Miért egyeztél bele, hogy sorozat készüljön az életedről?

Rettenetesen féltem a magánéleti dolgaim kikerülésétől, de annyi energiát és bizalmat fektetett belém és a sorozatba Tóth Olivér Márk (rendező), Józsa Laci (producer) és az HBO, hogy végül el tudtam engedni a félelmeimet. Amikor elém rakták az első vágatot, akkor tudatosult bennem, hogy ebből tényleg lesz valami.

Ha tudtad volna, mi lesz a sorozatban, akkor is elvállalod?

Igazság szerint azért vállaltam el, mert izgalmasnak találtam, hatalmas dolog volt, hogy valaki forgatni akar velem. Mindegy volt, hogy ki vesz és az hova kerül ki, kurvára tetszett, hogy mindig van mellettem egy kamera. Aztán kettő meg három, és még reggel is vettek, amikor felkeltem, beépült az életembe teljesen a stáb.

Végig élvezted, hogy vesz egy kamera, vagy ez idővel változott?

Az első év baromi jó volt, a második kettő meg baromi szar. De megtanultam mellettük élni, és elviselni a kamerák jelenlétét annak érdekében, hogy egy jó anyag szülessen. Ezért olyasmibe is belementem, amibe eleinte nem akartam. Például hogy a családomat is vegyék, a szüleimet ráadásul egy válás közepén, vagy az én párkapcsolatom – szakításom – utolsó fázisait. Ezek olyan dolgok, amikről a legnagyobb bizalmasodnak is nehezen nyílsz meg, nemhogy ország-világ előtt. Néha mérges voltam, de ez a düh nem rosszindulatból, hanem a szomorúságomból fakadt. Néha a hátam közepére sem kívántam őket, de utólag, amikor már a szüleim helyzete és az én életem is rendeződött, minimálisan megszépültek az emlékek.

Beton.Hofi mondta, hogy az első két részt megnézve gombóc volt a torkában. Neked is az volt?

Nekem aközben volt, amikor ezeket a dolgokat megéltem. Akkor óriási gombóc volt a torkomban. De visszanézve egy tanulságos és jó anyag született, amiből a saját viselkedésemről is sokat tanultam. Úgy voltam vele, hogy „hülyegyerek voltam, nem baj, vágjátok bele nyugodtan”.

Magadról mit tanultál?

Azt, hogy kívülről nézve elég idegesítő vagyok. Ez csak akkor esett le, amikor megnéztem a sorozatot. De pozitív dolgokat is észrevettem, például hogy ki volt mellettem. Amikor vesz a kamera, de én nem nézek oda, és oldalról rám pillant például a Balázs (Mihálku Balázs, azaz Zomblaze, Pogány Induló producere és menedzsere – S.T.). Láttam, hogy amikor kivagyok, akkor is figyelnek rám.

Miért láttad magad idegesítőnek?

Amikor örülök, vagy szomorú vagyok, nagyon szélsőségesen ki is fejezem az érzelmeimet. Nem tartok semmit magamban. A másik, hogy nagyon rossz részeg vagyok. Erről fogalmam se volt. Mindig úgy keltem fel, hogy de jó volt a buli, menjünk tovább. Ilyen dolgokból tudtam tanulni.

Tudsz azon változtatni, hogyan éled meg az örömedet, vagy milyen részeg vagy?

Persze. Úgy tudok változtatni, hogy nem nyúlok alkoholhoz, főleg, ha olyan helyzet van, ahol oda kell figyelnem. Tudom, hogy most egy nullás sört kéne felbontani, mert megyek egy interjúra. Pedig szívesen töményeznék.

A sorozatban látszik, ahogy iszol, túlhajtod magad, megborulsz, aztán visszaveszel. Aztán megint túltolod, megborulsz, és megint próbálsz leállni az ivással és a bulizással, ami annyira megterhelte a szervezeted, hogy egészségügyi paráid is lettek belőle. Azóta sikerült már kilépned ebből a körkörösségből?

Ez egy folyamatos küzdelem, amit nem lehet két perc alatt megoldani. Egyszer fent, egyszer lent – az életem és a lelkiállapotom is egy hullámvasút. Valamikor kurva jól érzem magam, máskor meg kevésbé. Biztos lesznek még botrányok és megzuhanások, de úgy gondolom, jó úton haladok, és egyre tisztábban és felnőttesebben fogom fel a dolgokat. Például egy szakítás után ma már nem az az első dolog, hogy elkezdek inni. Bocsánat, be is fejezem az alkohollal való példálózást.

2025 legjobb sorozatai - Nézd meg, hányadik a toplistán a Vajon mit mondana anya!

Mi segít most neked stabilan maradni?

A tudat, hogy sok mindenki számít rám. Ha nincs kedvem, akkor is tovább kell mennem, mert ott a családom, meg a kiadónk Zomblaze-zel. Az alkalmazottakat el kell tartani, a családomra vigyáznom kell. A környezetem segítségével tudok továbblépni a nehézségeken.

Mai fejjel mit mondanál a 17 éves Pogány Indulónak, aki épp belecsöppent a zeneiparba?

Mindent csináljon ugyanúgy, ahogy csinált. Majd benő a feje lágya.

Anyukád mondja a sorozatban, hogy sok mindent megértett veled kapcsolatban, amikor elolvasta Máté Gábor Szétszórt elmék című könyvét. Az ADHD mennyire nehezíti meg a mindennapjaidat? 

Azt mondják rólam, hogy vannak gondok, és papírom is van róla. De ezzel is meg lehet tanulni együtt élni. Az ADHD-nak nemcsak negatív, hanem pozitív hozományai is vannak. Például a zenében jobban tudok teljesíteni. Ami nem érdekel, azon nem ragad meg a figyelmem, de a zenén annál inkább.

Faterod is mondta, hogy valamiben 0%-ot, másban meg kétszázat tudsz teljesíteni.

Abszolút. Az ADHD-t az előnyömre is tudom fordítani: pörgök, egyszer ezt csinálom, egyszer azt, és rotációban viszem a dolgokat. Nem tudok leülni és egyben végigcsinálni valamit – van, hogy egy zene is hónapokig készül. Ezért sincs még kész a harmadik lemez, mert inkább a sorozatra koncentráltam, és száz másik dolgot is csinálok ezzel párhuzamosan.

Az Elvonásban van az a sorod, hogy „Ne legyen soha sok pénzem, mindig elmossa az agyam”. Ezt ma már másképp gondolod?

A pénzzel meg kell tanulni bánni. Nem mindenkinek való sok pénz a kezébe. Kezdetben nekem se tett jót. Volt, hogy meghülyültem tőle. Nem szálltam el, nem lettem nagyképű, de ha a kezembe került egymillió, akkor mentünk a kocsmába.

Elittál egymilliót?

Simán. Volt olyan estém. Ittunk, kaszinóztunk, vagy a Gucciban költöttem el egy vagyont ruhákra. De ezeket meg kellett élni. Ha egy gyereknek annyi pénzt adsz a kezébe, amennyi életében nem volt még a környezetében se, akkor fogalma se lesz, hogy mire költse. Nekem se az volt az első gondolatom, hogy na, ezt most befektetem. De még így is maradt, és most már befektetem. Nem baszom el a pénzt, csak arra, ami tényleg fontos.

Mit volt a legnehezebb feldolgozni a sikerben?

Kurva nehéz volt nyilvánosság előtt felnőni. Nem a zene, nem a koncertezés volt nehéz, hanem az, hogy bármit csinálok, figyelik. Nem szeretnék panaszkodni, de ez embert próbáló tapasztalat volt. Egészségesebb húszévesen befutni, mint tizenhét évesen, amikor még nincs kialakulva az ember személyisége. Egy kicsit még formálódnom kellett volna, hogy már az elején egy kész rapelőadót kapjunk. De mivel túl hamar beindultak a dolgok, ez útközben forrt ki, amikor már pörgött a karrierem. Ezért is van az, hogy ha megnézel két jelenetet a sorozatban, teljesen más szettben vagyok és másképp is viselkedek. Azt látod, hogy keresem magam. Könnyebb lett volna, ha érettségi után jön be ez az életembe, és át tudom gondolni, hogyan tovább.

Most hogy vagy a sikerrel? Ismerve az árnyoldalait, hogy mit jelent, ha figyelik minden lépésedet, hogy nézne ki számodra az ideális mértékű siker és ismertség?

Én szeretem azt, amiben most vagyok, és bírnék még többet is. Azon vagyunk, hogy még nagyobb sikerünk legyen, hogy jól sikerüljön az európai turné, hogy utána tovább tudjunk menni majd nagyobb helyszínekre, és persze reméljük, hogy az HBO-sorozat is sokakhoz elér majd. Arra készülök, hogy egyre nagyobb lesz ez a produkció. Alig bírom ki, hogy ne beszéljek róla, de olyan projektekben vagyok benne, ami még jobban meg fogja dobni ezt a sztorit.

Filmek, színészet?

Tényleg nem mondhatok semmit. Köt a titoktartási.

Akkor beszéljünk a harmadik lemezről. Tényleg megírtátok, aztán kidobtátok az egészet a kukába, pont a megjelenés előtt?

Ha nem is az utolsó pillanatban, de az Aréna-koncert előtt, igen, kidobtuk, és azóta se bánjuk. Csak mindenki más. Azóta is rágják a fülemet, hogy mikor jön az új lemez.

Miért dobtad ki az albumot?

Mert elvárásokra épült, és azt gondoltam, ez nem én vagyok. Lehet, hogy tetszett volna a közönségemnek, de nekem nem tetszett – mondjuk, akkor valszeg nekik se.

 A karizma megvan - kritikánk Pogány Induló első lemezéről

Milyen egy Pogány Induló-szám, ami elvárások alapján született?

Szar. Ha az van a fejemben, hogy meg kell feleljek az embereknek, azt baromi nehéz kikapcsolni. De úgy érzem, most sikerült, és készülnek a számok. Azt beszéltük meg Balázzsal, hogy nem fogunk ráfeszülni semmire, kiélvezzük a sikert, és örömzenélünk. Aztán majd lesz belőle valami, EP, mixtape, vagy single-ök. Folyamatosan jönni fogunk zenékkel, nem hagyunk cserben senkit, de nagylemez terén most pihenő van. Csak akkor lesz, ha összeáll.

A megfelelési vágy mikor jött be az életedbe?

Nem egyik pillanatról a másikra. Ahogy egyre jobban sulykolták belém, hogy mit kéne csinálni, az baromi kellemetlen volt. Elgondolkodtam, hogy tényleg ezt kéne? Vagy magamnak feleljek meg? A családomnak? A kiadómnak? Vagy mindenkinek? Ezeket a kérdéseket ki kellett kapcsolnom az agyamban, és most már szerelemből írok. Ha szar, akkor szar, elmentem a demót, és megyek tovább.

Érzel magadon nyomást, hogy olyan számokat kéne írnod, amiket sokan szeretnek?

Nem. Amíg őszinte a cucc, és nekünk tetszik, addig mindenkinek fog. A külső elvárások lecserélődtek belső elvárásokra. Tízből kábé két dal marad meg, és azokon dolgozunk tovább.

Minden szempontból nagy szintlépés - kritikánk Pogány Induló második lemezéről 

A kidobott harmadik lemez kapcsán azt mondtad a nyáron, hogy rástresszeltél, mi lesz, ha előbb-utóbb valamelyik dalod nem fog tetszeni az embereknek. Ezt el tudtad engedni mostanra?

El, mert a hallgatóim türelmesek. Úgy érzem, ismernek, és ha kiadnék egy kevésbé jó dalt, azt mondanák, hogy „Marcika, haladjunk, csináld tovább”. Nem kapnék rossz kritikákat, annyira támogatóak a sok szarságom után is, pedig megértettem volna, ha elpártolnak tőlem. Ma már nem izgulok, mert nekem van a legjobb táborom.

Végül is jót tett neked, hogy nem nagylemezt csináltál ebben a hektikus életszakaszban, mert a látványos, nagyköltségvetésű klipekkel nemcsak nagyobbat mentek a számok, de gyorsan is tudtál reagálni arra, amiben éppen vagy, és nem kellett összevárnod őket egy albumhoz.

Pontosan. Szeretem a zenék történetét, mert emlékeztetnek rá, hogy miben voltunk. Az Egy/Kettő és a Kettő/Kettő is reakció az akkori lelkiállapotomra, a Lelkem, nyugodj pedig válasz a nagy botrányokra.

Lelkileg melyik számodat volt a legnehezebb megírni?

Az Egy/Kettőt. Azt ki se akartam adni, annyira személyes. Aztán valaki rávett. A Székelykaput se akartam, de utólag már nem bánom. A Székelykapu a szüleim válásáról szól, és abban is az a legjobb érzés, hogy sokan írtak, hogy ők is ebben vannak és együttéreznek velem. Szeretek adni, és ha látják, hogy én is ebben a cipőben járok, akkor erőt vesznek magukon, hogy a Pogánnyal is ez van. És ez visszafele is hat: ha ennyien írják, hogy ők is kibírták, és legyél stabil, Marcika, akkor rájövök, hogy ez egy generációs probléma, mindenkinek a szülei válnak, veszekednek. Jó látni, hogy nem vagyok egyedül, és kimondani, hogy ti se vagytok egyedül, bírjuk ki közösen.

Beton.Hofi mondta rólad, hogy egy dalban előbb mondasz ki dolgokat több ezer embernek, mint adott esetben saját magadnak.

Magamnak mondom ki először, amikor megírom a számot, és amint megvan a jegyzetben, úgy tudatosul bennem is. Terápiajellegű nekem a szövegírás, mert sok minden nem jön ki belőlem a baráti beszélgetések során. De amikor magamban vagyok, akkor le merem írni és ki merem mondani hangosan, és utána fel tudok készülni rá, hogy felvegyem és kikerüljön. Lehet, hogy bizonyos dolgokat magamnak se vallok be, de a zenében mindig őszinte vagyok.

Melyik szövegedre vagy a legbüszkébb?

Most a Lelkem, nyugodjra. Mindig a legújabbat szeretem a legjobban. Egy ilyen botrány után nehéz megnyílni. Azt is egy próbatétel volt megírni, és alávágni Marsi Anikót, amit szégyellni kéne elvileg (Pogány Induló a szegedi borfesztiválon részegen kötekedett emberekkel, az erről szóló TV2-híradórészletet vágták be a számba – a szerk.). Vállalni a következményeket és megírni ezt 2x16 sorban, szerintem vagány dolog.

Felelősséget akartál vállalni a hibáidért, amikor ezt a számot írtad?

Persze. Az volt bennem, hogy ne haragudjatok, ismertek, megcsúszok néha, de rendben leszek.

Hosszú folyamat, mire eljutsz odáig, hogy dalt tudsz írsz egy ilyen megborulásról?

Ez is a terápia része: ha ki se adom, akkor is ki kell írjam magamból, mert másnak nem tudom elmondani.

Sok olyan szöveged van, amit magadnak írtál terápiás céllal, de nem adod ki?

Napi szinten írok ilyeneket. A stúdióban van egy kis demószobám, egész nap ott ülök, csinálom magamnak a beateket, és amit érzek, azt kiírom magamból.

A legtöbb szöveged olyan, mintha egy lendülettel kifolyt volna belőled. A Gettó csirkében flexelsz is azon, hogy öt perc alatt írtad. Ma már többet szöszölsz a szövegeken, vagy akkor lesz jó, ha egyben kiszakad belőled az egész?

Megmondom az őszintét, már soha nem írok öt perc alatt verzét. Van olyan, hogy heteket, hónapokat is dolgozok egy szövegen. Megírok négy sort, aztán félbehagyom. Találunk egy alapot, megint írok rá négyet, és egyre jobban összeáll. Idő kell, hogy ezek megérjenek. Nem bánom, hogy egyre jobban lelassul ez a folyamat, mert úgy gondolom, hogy egyre jobbak a zenék, és egyre minőségibb szövegeim vannak.

Miben fejlődtél a legtöbbet a kezdetek óta?

Sokkal türelmesebb vagyok. Mind a munkában, mind az emberekhez való hozzáállásomban. Korábban, amikor például nem volt kész a harmadik lemez, és semmit se tudtunk biztosra, simán kiírtam, hogy várjátok nyugodtan, mert megcsináljuk, ha beleszakadunk is. Bükiékkel is (Büki Balázs, Pogány Induló több klipjének a rendezője – S.T.), ha nem is veszekedtünk, de voltak nézeteltéréseink a forgatásokon. Utólag jöttem rá, hogy én voltam a fasz, mert ők csak egy jó anyagot szeretnének csinálni, én viszont ellenkezek, mert már a következő snittet forgatnám. Ezeket megtanultam kezelni, és várni, mert mindennek megvan a maga ideje.

Az első két lemezedről mit gondolsz mai fejjel?

Szeretem mindkettőt. A Megálló az idő még gyerekcipőben járt, de annak is megvan a varázsa, a Vagy mindent vagy semmit pedig elég erős. Már két éve azzal megyünk mindenhova, de még nem unják.

Az MVM Dome-os lemezbemutatón mondtad, hogy a Vagy mindent vagy semmit esetében is voltak stresszes dolgok. Például a Törökhegedű nem készült el időben, csak később jött ki, pedig a te fejedben az is az albumhoz tartozik. Az a lemez nem volt elsietve?

Nem azzal volt a gond, hanem a jogosításokkal. Naivan vágtunk bele, és azt hittük, simán fog menni, de kiderült, hogy nem mindenki szereti a munkásságunkat és nem akarja a nevét adni hozzá. Főleg az idősebb korosztály, és főleg a szövegírók. Megláttak egy olyan szöveget, mint a Skit, hogy „nagyobb a faszom a gondoknál”, és nemet mondtak. Akkor csomó dalt újra kellett írni. A Törökhegedűnél is jogosításpara volt. De nincs hiányérzetem, teljesen jól sikerült az a lemez.

Volt olyan számod, amin meglepődtél, hogy mekkorát ment?

A Székelykapu. Azt nem éreztem be először annyira. Az volt az első és máig az egyetlen dalom, amiben refrén van. Ezért is dobtuk ki a harmadik lemezt, mert az már súrolt egy határt. Nem azt mondom, hogy popzene volt, de nagyon keskeny mezsgye a popzene és a hiphop között.

A Székelykapuban a Parno Graszttal zenélsz, ami meglepő húzás volt tőled. Aztán ők is elhívtak a saját lemezükre, de hogyan született meg anno a Székelykapu?

Erdélyben turnéztunk, és ott hallgattunk magyar és cigány népzenéket. Köztük volt a Csókolomtól a Lulu-Valse, ami a minta lett a dalban, és amikor hazajöttünk Erdélyből, azonnal bementünk a stúdióba. Aznap jött be anya, ki volt borulva, és ezen felindulva írtam meg a szöveget. A kiadónk, az ASAN egyik énekesnője, Tilda az első sort továbbvíve írt egy refrént, és elküldtük a Parno Grasztnak. Először nem akarta senki, csak a Józsi hitt benne. Ő győzte meg a többieket, hogy jó lesz, és tényleg tök jól sikerült.

Miért a Parno Grasztnak küldtétek el a refrént?

Mert őket is hallgattuk Erdélyben. Én akkor hallottam először a Már nem szédülöket, meg a többi dalt, és belehallottuk őket a Székelykapuba. Két hétre rá már Törökbálinton voltunk felvenni. Egyből klappolt minden.

A Zárkában is van cigányzenei idézet.

Az Dombóvári Rolly meg Nyári Kálmán. Cigányzene és mulatós. Ezeket a turnébuszban üvöltettük. Régen nagyon rá voltam pörögve a cigányzenére. Olyan jó minták vannak azokban is, amiket fel lehet használni, hogy előszeretettel hallgatok ilyen zenéket. Bár ma már kevesebbet.

Refréneket direkt nem írsz, vagy ez is abból fakad, hogy egysvungos rapjeid vannak?

Mindkettő. Ha lenne egy jó refrénötletem, írnék, de nekem nem ez az erősségem. Szeretek 16 sorokban gondolkozni, plusz egy átvezetőben a két 16 között, ami lehet akár egy zenei minta. Én olyan zenéket hallgattam, amikben általában nem volt refrén. Egybefüggő 2x16-okat szoktam hallgatni, és nem értem, a kettő között miért kell elismételni négy sort? Egyszer elmondod, megértették, mész tovább. Nem kell az elejére meg a végére berakni egy refrént. Kivéve a Székelykapuba, mert annak jól állt.

"A Gettó csirke a legkisebb szelete annak, aki vagyok" - korábbi nagy Pogány Induló-interjúnk

Nem raknál egy dalodba refrént azért, hogy népszerűbb legyen?

Szerintem nem lennék vele népszerűbb. Sőt, lehet, kevésbé népszerűbb lennék. Bizonyos körökben legalábbis biztosan.

Underground rapen, Kamarán, Bio9023-n, Bobakrome-on, Bobafetten nőttél fel. Mostanában miket hallgatsz?

Ezeket. Már nem napi rendszerességgel, mint régen, de ha megyünk koncertre és hosszú az út, ugyanúgy benyomok egy Biot. Vagy a stúdióban is. Ez a bázis: ha el vagyunk veszve, az UG-hez térünk vissza.

Februárban Európa-turnéra mész. Van olyan ambíciód, hogy külföldön is csinálj karriert, vagy a kinti magyaroknak játszol majd?

Egyelőre a kinti magyaroknak fogok játszani, de nem titkolt vágyam, hogy Európában és nagyobb országokban is megismerjenek – magyar nyelvű szövegekkel. Ha magyarok hallgatnak német rapet, akkor a németek is hallgathatnának magyart, csak még nem találták meg azokat az előadókat, akik izgalmasak lehetnek a számukra.

Tavaly lenyomtál egy számot a Jazzbois-zal Párizsban, mert pont ott nyaraltál, amikor felléptek. Azt mesélték, hogy nagyon bírt a közönség, pedig ők nem tudták, ki vagy, és egy szót se értettek a szövegedből.

Nagyon vicces volt, pont találkoztunk Párizsban a Jazzbois-zal, aminek a zongoristájával, Molnár Benczével én sokat zenélek, és felhívott a színpadra. Nem volt megbeszélve semmi, a fiúk elindítottak egy jamet, egy random instrumentált, én meg rárappeltem az egyik szövegemet. Amikor láttam, hogy mennyire élvezi a párizsi közönség a magyar rapet, akkor döntöttem el, hogy kéne egy full saját európai turné is.

Élőben egy ideje már zenekarral lépsz fel, amit Molnár Bencze vezet/hangszerel, de nincs dobosotok, hanem élőben is Zomblaze hozza az alapokat. Miért akartatok ilyen hibrid – zenekar + dj – felállást?

Ez Zomblaze ötlete volt, de én is hittem benne. Azon gondolkoztunk, hogyan lehetne úgy megzenésíteni a számokat, hogy az eredeti hiphop témája és érzése is megmaradjon, és úgy döntöttünk, hogy behívunk zenészeket, viszont a dob marad HD. Soha nem lesz dobosunk. Én nagyon egyhangúnak érzem a zenekaros rapkoncerteket, amiben minden zenén dob van, mert a hangzás minden számban hasonló. Rockzenében megállja a helyét, de rapben nem.

Játszottál már az Arénában és az MVM Dome-ben. Következőnek jöhet a Puskás? Az Arénában már utaltál erre.

Így van, utaltam rá, és a szavamat mindig betartom, de dátumot nem mondtam. A Puskást most még korainak találtuk, de nyilván az a fő álom és a fő cél. Ha az HBO-sorozat több mindenkihez elér, és a többi projektem is beér, akkor melléjük a Puskás is be fog.

Ezt melyik évre tippelnéd?

’26-ban lesz egy meglepetés egy nagyon extra helyszínnel, és ’27-ben nyomjuk a Puskást. (Az interjú óta kiderült, hogy a jövő évi extra helyszín az MVM Dome lesz május 9-én – a szerk.)

Zomblaze mondta, hogy eleinte még nem hagyományos helyszínekre is terveztetek koncerteket, mert ehhez a koszos, underground raphez az elhagyatott, ipari helyszínek illenének a legjobban. Ezekből miért nem lett semmi?

Túl körülményes lett volna. Működési engedélyek, büfészolgáltatás, színpadbérlés… De én iszonyatosan szeretem az arénákat és a hatalmas csarnokokat. Annyira jó élmény ezeken a helyeken játszani, hogy már nem is gondolkozunk extrém helyszínekben.

Az MVM Dome-ban mondtad, hogy amikor először kinéztél a tömegre, az annyira megütött, hogy elsírtad magad az öltözőben, és a Parno Graszt-os Oláh Józsi vigasztalt meg: adott egy pálinkát, és addig zenéltek, amíg jobb kedved nem lett.

Egy aréna azért is jó, mert ott derül ki, hogy igazából mekkora a tábor. A streamek így kimondva nem tűnnek olyan soknak. De amikor látod a színpadról a tömeget, az már egészen más.

Azért elég sok az a 15-20 millió megtekintés, ami egy-egy számodon van.

Igen, de úgy értem, hogy nem lehet felfogni ezeket a számokat. Amikor két év klubozás után kinéztem a telt házas MVM Dome-ra, akkor tudatosult bennem, hogy ennyi embert is el tudunk érni. Belém jött a stressz, az izgulás meg a bizonyítási vágy, mert mindenki elvárásokkal jön a koncertre, és azoknak én teljes mértékben meg akarok felelni. Ezért volt az MVM Dome baromi ijesztő. Előtte csak a Barba Negra volt nagyobb helyszín háromezer emberrel, és utána rögtön az MVM jött tízezerrel. Meg az volt az első zenekaros koncertünk is. Nem telt el sok idő azóta, de olyan fiatalon, gyerekfejjel nehéz volt ezt megugrani.

Az Arénát már jobban élvezted?

Abszolút. Az MVM Dome-ban akkora extázisban voltam, hogy gyakorlatilag nem emlékszem a koncertre. Az Arénában már úgy mentem fel a színpadra, hogy minden percét kiélvezzem. Jobban át tudtam adni magam a közönségnek. Ott már nem volt sírás, nem volt izgulás, csak kőkemény felkészülés és tudatos jelenlét a színpadon.

Az MVM Dome végén az volt a slusszpoén, hogy a börtönből frissen szabadult Khaze feljött veled a színpadra. Ez spontán ötlet volt?

Amikor Khaze-t elvitték, másfél évig kábé semmit nem tudtunk róla. Aztán egyszer kaptam egy telefont, hogy pattanunk be a kocsiba, megyünk Esztergomba, mert szabadul. Pont akkor jött a Dome, és még egy próbát is kihagytam miatta, hogy lássam. Egyből mondtam neki, hogy figyu, én azzal tudlak támogatni, hogy feljössz az utolsó számra egy ilyen flashmob- vagy meglepetésszerűségre. Sajnos november végén visszament még három évre, de várjuk ki, és csináljuk majd a közöseket.

Lehet, pont a Puskásra fog kijönni.

A Puskásról már lecsúszik, de nem baj, majd duplázunk!

interjú: Soós Tamás
fotó: Fábián Soma