„Megkaptam a 15 perc hírnevet, de amikor véget ért, az nagy koppanás volt” – Gressai Ferdinánd-interjú

„Megértem a gyerekszínészeket, akik a kiskori sikereik után egy nehéz életszakaszba lépnek” – mondja Gressai Ferdinánd, aki alig 18 évesen a Magvető legfiatalabb publikált költője lett, sorra kapta festőként a díjakat, aztán megalapította a Verőköltőt, koppant egy nagyot, megküzdött egy függőséggel, majd megírta a zenekarával élete eddigi legjobb lemezét.

Új interjúsorozatunkban (Középpontok) olyan zenészekkel beszélgetünk, akik több zenekarban is játszanak, de nem kapnak akkora reflektorfényt, és ritkán készül, vagy még sosem jelent meg velük nagyobb, átfogó beszélgetés. Dom Beats és Mészáros Ádám után most a progresszív, alter-art-rockos Verőköltő frontemberével, a (halál;orgazmus) és a Felső Tízezer dobosával, a Hocuspony basszusgitárosával, és a Dupla Eutanázia személyi edzőjével, Gressai Ferdinánddal ültünk le egy kávéra. Beszélgettünk salgótarjáni hardcore-ról, korán jött sikerekről, grandiózus koncepciókról, Bródy János tanácsairól, és arról is, hogy miért az eltévelyedés a helyes út. A zeneileg hiperaktív énekes-gitáros-dobos-dalszerző március 21-én, a FERDIF35ZT-en ünnepli 35. születésnapját a Gólyában, amin négy zenekarával, a Verőköltővel, a Dupla Eutanáziával, az újra aktivizálódó (halál;orgazmus)-sal és a korai, mókás punkszámait feldolgozó Kadambabrederrel is fellép.

Milyen volt a salgótarjáni underground élet, amibe belenőttél a kétezres években?

Virágzó. Ott voltam a Szuicid Gombócok első és egyben utolsó koncertjén, amiben Pintér Gergő és Csank Laci játszott, akikkel később összehoztuk a (halál;orgazmust)-t. Csankival alapítottuk a Jolanát is. Az első gitárom egy Johnson basszusgitár volt, viszont a Lacinak egy csehszlovák Jolana gitárja volt, és én játszottam az ő Jolanáján, ő pedig az én Johnsonomon, és így duóban volt életem első koncertje. 15 évesen kezdtem el koncertezni, akkor már csak két helyen lehetett fellépni – a Kakukkfogóban és az STC-ben –, de azok pénteken-szombaton tele voltak, mindegy, ki játszott.

Ezzel párhuzamosan megalakult a Säw is, amiben basszusgitároztam, és már akkor kialakult, hogy van egy zenekar, ami a saját dalaimat csinálja meg (Jolana), és van egy másik, amivel valami más stílust játszok, ami érdekel. Nagyon élveztem a Säw hardcore punk zenéjét, hogy pogó van a koncerteken, és hogy beilleszkedtünk a punk életbe, és tudtunk menni vidéki koncertekre úgy, hogy azokon volt közönség. Játszottunk Hatvanban, Egerben, Pesten, meg egyszer Bécsben is egy foglalt házban. Az erdélyi turnéra viszont nem engedtek el a szüleim, mert ki kellett volna venni egy hétre az iskolából. Az élet tartozik még nekem egy erdélyi turnéval.

Tényleg zongorán írtad az első számaidat, és hörögtél mellé?

Gyerekkoromban szerettem a metált. Az unokatestvéreim rockerek voltak, és mutattak nekem System of a Downt, Slipknotot, Kornt, és még Dimmu Borgirt is, amiben megjelentek a drámai zongorás dallamok. Én is ezzel a vonallal próbálkoztam ötödikes koromban, és még mutálás előtt hörögtem a zongoránál. Aztán amikor megkaptam az első basszusgitáromat, már inkább punk dalokat kezdtem el írni mókás szövegekkel. Kamaszodtam, és Rózsaszín Pitbullt, Fürgerókalábakat, meg Csirkepogót hallgattam, ami nagy hatással volt rám. Az első dalom úgy jött, hogy leültem, és azt kiabáltam, hogy TELESZAROMAGATYÁM!, aztán játszottam hozzá valamit basszusgitáron.

Ferdi fiatalon.

Saját élmény, mint a labtorlorekakiltam.mp3 a Carson Comától?

Inkább csak valami jópofa, meghökkentő és abszurd szöveget szerettem volna belevágni a világba. Két év alatt megírtam kb. 130 dalt. Amikor megmutattam a szüleimnek a felvételeket, apukám azt mondta rá, hogy nagyon monoton, és hiányoznak belőle egyéb hangszerek. Tulajdonképpen igaza volt, ezért alapítottam meg évekkel később a Kadambabredert, mert most már meg tudjuk csinálni azt, amit akkor a fejemben hallottam.

Ezért tanultál meg a basszusgitár mellett dobon és gitáron is játszani?

Nagyon érdekelt a könnyűzene, és minden hangszer, amin játszanak benne. Magától értetődő volt, hogy ezeket megtanuljam. A legtöbb zenekaromban az öcsém, Manó (Gressai Mánuel – a szerk.) dobol. Én tanítottam neki az első dobtémákat a térdünkön dobolva, aztán együtt jártunk dobtanárhoz, és elég hamar lehagyott engem technikailag. Fantasztikus dobos. Néha meg se kell beszélnünk, hogyan játszunk egy témát, mert neki is pont az jut eszébe, mint nekem. Nagyon jó barátok és zenésztársak vagyunk. Ő a legfőbb szövetségesem.

Ferdi és Manó a Verőköltőben. Fotó: Völgyi Márton.

Hogyan lettél 18 évesen a Magvető legfiatalabb publikált költője?

17 évesen írtam egy könyvet, de azt gondoltam, hogy másoknak érthetetlen lenne, és beraktam a fiókba. Egy évvel később megtaláltam, és annyira megtetszett, hogy kijavítgattam, illusztráltam, és postán feladtam a Magvetőnek. Gondoltam, megvárom a visszautasító levelet, és csak utána küldöm el a többi kiadónak, de meglepetésemre felhívtak, hogy kiadnák.

Te 18 évesen már tisztában voltál a Magvető jelentőségével?

Igen. Varró Danit, Esterházyt már olvastam gimiben. Érdekelt az irodalom, és elég nagy sikereket értem el a képzőművészetben is. Bezsűriztek neves tárlatokra felnőtt művészek közé. A salgótarjáni Rajzbiennálén is szerették a munkáimat, a legnagyobb sikerem pedig az volt, amikor húszévesen megkaptam a Kapos ART díját a kaposvári Groteszk Triennálén. Az volt a képzőművészeti karrierem csúcsa.

Művészcsaládból jössz?

Anyukám festőművész és rajztanár volt abban az időben, de aztán átképezte magát tánc- és drámatanárrá, majd bábművésszé és bábkészítővé. Volt egy bábszínháza is, amiben játszottam, illetve egy mozgásművészeti csoportja – onnan ismerem Csank Lacit és Pintér Gergőt. Anyukám apukája Lóránt János Demeter, Munkácsy-díjas festőművész, az anyukája is művésztanár, tűzzománcokat készített, meg népművészeti jellegű festményeket, és rajztanár volt. Apukám ágán pedig mérnökök vannak a családban.

A Csupasz oltalom című köteteddel egyesek csodagyereknek könyveltek el, sokan viszont felháborodtak, hogy miért ad ki a Magvető ilyen fiatalon szerzőt.

Volt egy fórum, ahol fiatal költők elküldtek az anyámba, amiért kiadtak. Akkoriban én ezt nem éreztem jogosnak, mert nem láttam, mennyire nehéz bekerülni a Magvetőhöz. Utólag viszont teljesen megértem a frusztrációjukat, hogy éveken keresztül próbálkoznak, publikálnak és lépkednek fel lassan a szamárlétrán, én pedig odakerültem úgy, hogy előtte nem jelent meg tőlem semmi. De nem vágott földhöz ez az élmény, mert inkább azt tapasztaltam, hogy körberajonganak, hívnak tévékbe, rádiókba, felolvasóestekre. Megkaptam a 15 perc hírnevet.

Verőköltővel Pécsen. Fotó: Pál Zsombor.

Élvezted?

Valahogy természetesnek vettem. De meg is változtatott. Szerettem volna még írni, és több mindenbe belekezdtem, de megjelent a fejemben a közönség, hogy mit fognak hozzá szólni, mit fognak írni róla. Ez leblokkolt, mert addig nem gondoltam ilyesmire, csak írtam, ami jött belőlem. Végül nem is tudtam megírni a második könyvem.

Hogy élted meg, amikor elmúlt ez a nagy figyelem?

Na, az nagy koppanás volt. Addig minden nagyon könnyen jött az életemben. Csak csináltam, amit szeretek, és jöttek a sikerek erőlködés nélkül. Amikor elkezdtük a Verőköltőt Pesten, azt gondoltam, hogy majd ezzel is berobbanunk. És ez nem történt meg.

Fertő Dzsí a Dupla Eutanáziában. Fotó: Dürer Kert.

Az volt a fejedben, hogy vezető alternatív zenekar lesztek?

Igen. Hogy feljövünk a szokásos 10 év alatt a Kispál és a 30Y mellé. Nagyon rosszul érintett, amikor rájöttem, hogy ez nem fog megtörténni. Akkoriban több csalódás is ért. A Képzőművészeti Egyetemre szerettem volna járni, de nem vettek fel, ezért elvégeztem egy képgrafika OKJ-t. Évről évre felvételiztem intermédia szakra, de négyszer nem sikerült. Ötödjére azt mondtam, inkább elmegyek festőszakra, és oda felvettek elsőre. Viszont a Képzőn hamar rájöttem, hogy a képzőművészetnek ez a formája, hogy egyedül festek egy műteremben a gondolataimban elveszve, aztán azt kihelyezem egy falfelületre, az emberek megnézik, és lehet, valaki odajön, és azt mondja, tetszett, nem ad annyit, mint a zene. Annak a megírása is közösségi élmény, és az előadásánál is azonnali és közvetlen kapcsolat születik a közönséggel, együtt mozgatjuk az energiákat oda-vissza.

Hogyan dolgoztad fel, hogy nem ti lettetek a következő Kispál?

Hosszú évek alatt. Mostanra sikerült nagyjából elfogadnom. De megértem azokat a gyerekszínészeket, akik a kiskori sikereik után egy nehéz, kalandos életszakaszba lépnek.

Gressai Ferdinánd. Fotó: Alagi Mihály.

Neked is volt megmenős időszakod piálással, éjszakázással?

Inkább a marihuána-függőségbe csúsztam bele. Eleinte még inspiráló volt, mert ezerfelé kinyílt a gondolkodásom, és sok mindenbe belefogtam. De ahogy először ad, úgy később el is veszi a motivációt a marihuána. Volt egy időszak, amikor csak álmodoztam, és nem csináltam semmit. Az, hogy a 2019-es Eltévelyedés után hat évvel később jelent meg az új lemezünk, nagyrészt ennek tudható be. Volt, hogy abbahagytam a füvezést, és majdnem 3 évig nem szívtam, és azt gondoltam, már tudok mértéket tartani, de nem sikerült, visszacsúsztam. Hosszú idő volt, mire eljutottam arra a beismerésre, hogy nekem ez nem megy, ezért most már absztinens vagyok. Nemrég az alkoholt is letettem, mert éreztem, ha nem füvezek, akkor többet iszok. Sokat zenélek, és próbákon is megittam pár sört, meg koncerteken is, és ez elkezdett zavarni. Ha mindig iszok, amikor a környezetemben isznak, az nettó alkoholizmus.

Milyen most tiszta fejjel zenélni?

Elképesztően jó. Az a kiegyensúlyozottság, amit attól vártam, hogy folyamatosan adagolom a THC-t, most lett meg az absztinenciával. Voltak bennem kételyek, hogy jó-e fű nélkül zenélni, és kiderült, hogy igen. Sőt, koncertezni is nagyon jó. A koncert önmagában olyan felfokozott állapot, ami akár a kábítószer hatásához is hasonlítható. És ezt teljesen józanul is meg lehet élni, aminek nagyon örülök.

Mondtad, hogy a fű eleinte kreatívvá tett, aztán meg motiválatlanná. A dalszerzésen mennyit változtatott, hogy absztinens lettél?

Voltak idők, amikor nagyon összefonódott a dalírás és a füvezés az életemben. Fűvel rohamszerűen történnek a dalok, maguktól jönnek, aztán pedig nem jönnek egyáltalán. Most tudatosabban tudok a dalokkal foglalkozni, és konzekvensebben. A Verőköltővel egy egybefüggő dalfolyamon dolgozunk, ami pont ezt a témát dolgozza fel. Az első felét még úgy írtam, hogy a függőség problémáival küzdöttem, és megfogalmaztam, hogy éppen mi történik. A második felében pedig a lejövést írjuk meg.

Hallottad bongor új lemezét? Az is ez a koncepció, csak alkohollal.

Amikor megjelent az EXTÁZIS, kicsit szomorú lettem és irigy, mert arra gondoltam, hogy basszus, évek óta egy hasonló albumon dolgozok, és mivel amúgy is népszerűbb előadó nálam, és egy népszerűbb műfajban – hip-hopban – alkot, elveszi a hírértékét, hogy ő ezt megcsinálta. Ugyanakkor eléggé tetszik nekem ez a lemez, nagyon szép, jól összerakta bongor. Viszont ő nagyon szó szerint írta le, ami vele történt, én pedig magamtól elvonatkoztatva, átvittebb értelemben próbálom megfogalmazni az élményeimet, szóval más lesz.

„EZZEL A LEMEZZEL PRÓBÁLTAM MEGVÉDENI MAGAM A VISSZAESÉSTŐL” – BONGOR AZ EXTÁZISRÓL

A népszerűséghez fűződő dilemmáidat sikerült leraknod?

Az, hogy megpróbáljak valamilyen kompromisszumot kötni a siker érdekében, soha nem volt opció. Fel se merült, hogy azért írjak egy poposabb dalt, hogy az felkeltse az emberek figyelmét. Ma már jobban értékelem az apró sikereket. Annak a kevés embernek a lelkesedése, aki eljön egy koncertünkre, nagyon feltölt. Nagy sikernek élem meg, hogy tavaly végre sikerült a 30Y előzenekaraként körbejárni az országot. Lehet, hogy nem egy-két évbe került, hanem 11-12-be, de nagyon hálásak vagyunk a 30Y-nak, hogy átengedték nekünk a nagy színpadaikat és a népes közönségüket, nagyon jó élmény volt. Az Acoustic Manual Technoval is játszottunk sok ember előtt, az elmúlt időszakban pedig beléptem a Felső Tízezerbe és a Hocusponyba is, ami szintén megadja ezt az élményt.

A Verőfényben kelő simán a legjobb, legérettebb lemezetek. Ennek van köze ahhoz, hogy kitisztultál?

Van. De ahhoz is, hogy régóta keresgéljük, hogyan is kéne jól csinálni, amit csinálunk. Korábban úgy írtunk meg egy lemezt, hogy egy nagy íve legyen, most pedig azzal kísérleteztünk, hogy egy-egy dalban legyen meg ez a nagy ív. Eddig volt egy zúzós számunk, egy lájti számunk, aztán meg egy elektronikus, most meg ezeket egy-egy dalon belül ötvöztük.

A Verőfényben kelő vinylkiadására Bródy János írt méltatást. Ő hol figyelt fel rátok?

Ez úgy alakult, hogy összejöttem a lányával, és eljött egy koncertünkre, ahol összefutott a DraZe Records főnökével. Amikor a DraZe kiadta vinylen az új lemezünket, megkereste Bródyt, hogy írjon hozzá egy ajánlót, anélkül, hogy tudta volna, milyen személyes szál fűz össze minket.

„EGYENSÚLYBAN, HARMÓNIÁBAN SUGÁROZZON BELŐLÜNK AZ ÉLET” – A VERŐKÖLTŐ ÚJ LEMEZÉRŐL

És mit szólt Bródy a koncertetekhez?

Először a tízéves születésnapi bulinkra jött el ’21-ben. Utána azt mondta, hogy nagyon sok a ritmus- és az ütemmutatóváltás a zenénkben, amivel megzavarjuk a hallgatót. Azt javasolta, hogy simítsuk ki kicsit a durva váltásokat. Ez azért mókás, mert nemrég beszélgettünk újra, és azt mondta, hogy most, hogy megjelentek az AI-zenék, amelyek reprodukálják a rádiópopot, visszavon mindent. Csináljuk úgy, ahogy eddig, mert pont ettől lesz egyedi – az AI nem tudja megcsinálni ezt.

A Verőköltővel négy lemezt terveztél, aminek a címei összeolvasva egy versikét adnak ki (Én előttem / Későbe ér / Féltve őrzött / Eltévelyedés), és a négy borító is összeilleszthető. Az ilyen nagy ívű koncepciók inspirálnak, de közben eléggé megbonyolítod vele az életedet.

Hát meg. A Verőfényben kelővel ez ellen próbáltam menni, hogy ne legyen egy nagy koncepció, de most megint egy konceptlemezen dolgozunk, szóval úgy látszik, ez nem megy nekem. Természetesebben jön, hogy nagy egészben gondolkodjak, amiben minden összefügg mindennel. Szeretem a nagy műveket, a monumentalitást. Mindig is lemezeket hallgattam, és szerettem végigmenni diszkográfiákon, hogy halljam, honnan hova jut el egy zenekar, hogyan kristályosodik ki és tisztul le a zenéje. A festményeknél is azt érzem, hogy egy-egy festmény nem lehet olyan jó, mint egy kiállítás, ami egy sorozatot vagy korszakot mutat be. Sokkal inkább világokban gondolkodom, mint egy-egy szösszenetben.

A Verőköltőnek volt egy interaktív honlapja, amin Manóval mint játszható karakterrel végigmehettél az egészen. Az is egy komplett világ volt, rejtett poénokkal. Miért öltök ennyi energiát olyasmibe, amit csak pár ember fog látni és értékelni? Már tíz éve sem nagyon néztek az emberek zenekari honlapokat.

Ez nem választás kérdése: nem tudunk másképp hozzáállni. Vagy így megy, vagy sehogy.

És hogy van mindenre időd?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van hol laknom, nem kell lakbért fizetnem, ezért elég kevesebbet dolgoznom, és olyan munkahelyem van, amivel tudok sakkozni, hogy mikor megyek melózni, így körül tudom táncolni a munkámmal a zenekaraimat.

Te akkor egész nap a zenekaraiddal foglalkozol?

Úgy néznek ki a heteim, hogy próbáim vannak, koncertjeim és hangosításaim. Többnyire a Gólyában, de néha a Jurányiban és a Három Hollóban is hangosítok. A zenében élek.

Ha be kéne járnod egy irodába reggel 9-re…

Az nem menne.

Az első Verőköltő-lemez az Eltévelyedéssel indul és a negyedik album ugyanazzal a számmal végződik. Miért?

Ez egy kulcsdal a Verőköltő világában. Az első lemezre a már korábban megszületett dalaimat vittem, és az Eltévelyedés volt az első, amit azért írtam, mert kellett egy erős dal, ami indítja a lemezt. Ebben olyan kérdéseket sikerült megfogalmazni, amelyek nekem nagyon fontosak. Az eltévelyedés a helyes út, mert előbb el kell veszni, hogy aztán megtaláld, merre akartál menni. Ebben a dalban szerepel az a sor is, hogy „Annyira vártam volna még”, amiben azt írtam meg, hogy valószínűleg olyan hamar be fogunk futni, hogy még jó lett volna ezen az úton menni. Mint tudjuk, ez nem így történt, és egészen mást jelent, amikor visszatér a negyedik lemez végén. Elfogadod, hogy minden úgy lett, ahogy lennie kellett, és butaság azon gondolkozni, mi lett volna, ha másképp történt volna.

Neked mi volt a leggyümölcsözőbb eltévelyedésed?

Az az út, amit végigjártam a marihuána-függőséggel, fontos tanulságokkal szolgált. Olyan felfedezéseket tettem, amelyek felvérteztek a mindennapi élettel és a felelősségvállalással kapcsolatban. Hogy ne legyen mellébeszélés, és a tetteim meg a szavaim szinkronban legyenek. Egy időben mást mondtam, mint amit csináltam.

És zeneileg?

Azokat nem mondanám eltévelyedésnek. A Verőköltőn is hallatszik, hogy nagyon sokféle zenét szeretnék csinálni. Azért is alapítottam újabb és újabb zenekarokat, mert olyanfajta zenéket akartam játszani, amit nehéz volt egy projekten belül.

Most hány zenekarod van?

Kb. 6.

Vegyük végig őket. Kezdjük a (halál;orgazmus)-sal!

A (halál;orgazmus) az a zenekar, amiben bármit meg lehet csinálni, mert nincsenek szabályok. A 10. szülinapi koncertünkön az volt a kedvenc részem, amikor azt mondtam, hogy „Szilveszter, rappelj!” – és Szilveszter elkezdett rappelni. Ez a semmiből jött, és nem sok zenekar koncertjébe férne be.

Miért működik ennyire hektikusan a zenekar, hogy egyszer van, egyszer nincs?

Mi Pintér Gergővel csináltuk volna, de (Csank) Laci és (Kocsis) Szilveszter kevésbé akarta. Amikor inaktívvá vált a (halál;orgazmus), Gergővel megcsináltuk a Félhót, és kihoztunk két kislemezt, aztán elkezdtünk Orgazmo Postmortem néven koncertezni, de én besokalltam attól, hogy egyre többen lettünk, és az új dalok egyre kevésbé voltak frappánsak, rövidek és ütősek. Amikor kiléptem, átnevezték magukat Kronoszinklasztikus Infundibulumra, ami a mai napig működik. Közben néha elkezdtünk (halál;orgazmus)-koncerteket is csinálni, és rájöttem, hogy nekem nagyon hiányzik a punkdobolás és a gyors, ütős dalok, és mondtam Gergőnek, hogy csináljuk meg a dalötleteinket. Elkezdtünk dolgozni egy több kislemezes sorozaton, amiből eddig egy jelent meg, a (halál;orgazmus) leszáll a földre, és az új tagokkal meg szeretnénk csinálni a többit is. Szilveszternek a 10. szülinapi koncert volt az utolsó, és Manó, az öcsém lépett be a helyére szintizni, és Csank Lacival, a basszusgitárosunkkal is megbeszéltük, hogy neki ehhez most nincs kedve és ideje. Ő most a szovjet poszt-punk zenéket feldolgozó Leto nevű zenekarát csinálja, és nem zavarja, ha felveszünk mást a helyére. Eddig két próbánk volt, de nagyon ígéretes az új felállás.

„BERÚGTUNK, CSAJOZTUNK, MEGFENYEGETTÜK AZ ELŐZENEKART, BEALUDTUNK, FELKELTÜNK, BERÚGTUNK, JÁTSZOTTUNK, LEKÜLDTEK” – 10 ÉVES A (HALÁL;ORGAZMUS)

Kadambabreder.

12 és 14 éves korom között írtam kb. 130 számot. Az első lemezen 30 szám van, basszusgitár+ének, amiket diktafonnal felvettem. Ezeket megtanultuk, és Manó rádobolt valamit. Csak az a kérdés, hogy a dob tutu-csitu vagy tucsi-tucsi legyen. Az első lemezt már felvettük, csak még nem adtuk ki. Tervezzük, hogy megcsináljuk mind a hat lemeznyi anyagot.

Dupla Eutanázia.

Ez a zenekar az énekesnők, Miss Stress Sodoma és Zsidóra Pimpnő világán alapszik. A Dupla Eutanáziát már régen kitalálták, de ez sokáig csak egy képzeletbeli zenekar volt, amíg egy átmulatott éjszakán Fertő Dzsi azt nem mondta, hogy csináljuk meg komolyan. Fertő Dzsi ebben a zenekarban olyasmi, mint a Bëlgában DJ Titusz. Én pedig Fertő Dzsi személyi asszisztensének mondanám magam.

Ez a projekt közel áll a (halál;orgazmus)-hoz abban az értelemben, hogy ez is teljes szabadságot jelent, itt is bármi megtörténhet a koncerteken. Volt, hogy bekiabált valaki egy Tankcsapda-dalt, és anélkül, hogy valaha elpróbáltuk volna, vagy ismernénk az akkordokat, eljátszottuk.

Dupla Eutanázia. Fotó: Komróczki Dia.

Felső Tízezer.

Abba úgy léptem be, hogy együtt zenéltem Korándi Dáviddal a weirdo-disco-punkos Tetratsben, és panaszkodott, hogy ki fog lépni a dobosuk. Elgondolkodtam rajta, mert épp nem működött a (halál;orgazmus), és nem doboltam sehol. Aztán átgondoltam, hogy így is épp elég zenekarom van, az pedig egy jól futó projekt, és nem biztos, hogy beleférne az időmbe. De összefutottam egy koncerten Donáttal (Kelecsényi Donát, a Felső Tízezer gitárosa – a szerk.), egy másik koncerten meg Sallai Lacival (a Felső Tízezer frontemberével), és mindketten lelkesek voltak velem kapcsolatban. Úgyhogy elmentem egy próbára és megragadtam a zenekarban. Nagyon szeretem őket, nagyon jó a közeg, sokat járunk vidékre koncertezni.

„BRAVÚR VOLT, DE MINDENKÉPPEN CSÜCSKÖS SZITU” – FELSŐ TÍZEZER-KONCERTSZTORIK

Szakmai kihívás is volt számomra, hogy milyen ennyire egyenes gitárpopzenét játszani. Vissza kell fogni magam, hogy ne doboljam szét a számokat. Belőlem nagyon sokféle, sok váltásos, gyorsabb, agresszív, over-the-top zene jön, de nagy tisztelője vagyok Sallai Laci munkásságának, és szívesen részt veszek benne.

Azért is játszol ennyi zenekarban, mert nem tudsz nemet mondani?

Nem. (nevet)

AZ NEM AZ A SZMOKI, NICCOLÓ! – HOCUSPONY-NAGYINTERJÚNK

Hocuspony.

Nekem tavaly nyáron a Hocuspony lett a kedvenc koncertzenekarom – előtte a Keeymen volt, de a Hocuspony letaszította őket a trónról. Amikor megláttam Fb-n, hogy Fecó ki fog lépni a zenekarból, és basszusgitárost keresnek, egyrészt nagyon sajnáltam, mert a Fecó nagyon passzolt oda, másrészt arra gondoltam, hogy a basszusgitár a világ legegyszerűbb hangszere, a Hocuspony a világ legkirályabb zenekara, én ide jelentkezem, aztán majd megoldom valahogy. És így is történt. A nyarat már lehúztam velük, és elkezdtünk új számokon dolgozni. Nagyon élvezem.

Alkotóként mire vagy a legbüszkébb?

Ezekre a zenekarokra mind büszke vagyok. Még nagyon sok tervem van, egy szólólemezen is elkezdtem dolgozni a vírus idején. Hangzásban olyan lesz, mint a Verőköltő, csak még szélsőségesebben csapongó. Ezek a dalok a Verőköltőnek készültek, csak nem fejeztem be őket, vagy nem illettek hozzá. A költők összesített műveiben is nagyon tetszettek a töredékek, és arra gondoltam, izgalmas lenne zenében is csinálni ilyet. Egyszer kéne csinálni egy gyűjteményt, amiben benne van az összes lemez, amit valaha csináltam. Azt nagyon bírnám.

„A SZÖVEGELÉS LEFEJTI RÓLAD A HAZUG RÉTEGEKET” – GRESSAI FERDINÁND ÉS PINTÉR GERGŐ KEDVENC 2022-ES ZENÉI

interjú: Soós Tamás
nyitókép: Völgyi Márton

Az interjúhoz nyújtott segítségért nagy köszi Sallai Lacinak!

 

A Középpontok sorozat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.