„A legrosszabb, hogy boldog vagyok” – Sorbonne Sexual-klippremier

A Sorbonne Sexual új dala, a legrosszabb a Margit‑negyed éjszakai életén keresztül mutatja fel az eufória és az önpusztítás különös szövetségét.

A legrosszabb nem arról szól, hogy inni rossz vagy jó. Sokkal inkább arról, hogy milyen érzés összecsúszni önmagunkkal hajnal négy magasságában, amikor a vidámság utolsó hullámai egyre sötétebb mélyáramokkal keverednek. A két végpont – az eufória és a zuhanás – itt nem ellentétek, hanem ugyanannak a hullámnak a különböző szintjei. És a klip pontosan ezt mutatja meg: azt a félelmetes, mégis vonzó lebegést, amikor már nem tudod, hogy amit érzel, az felszabadít vagy felemészt. A dal nem moralizál; csak megmutatja, milyen törékeny a boldogság, ha túl közel csúszik az önfeladás széléhez.

A videóklip a Margit‑negyed utcáin, kocsmáiban és átjáróiban forgott. Handycam‑kameramozgás, földre csúszó fókuszok, villódzó neonok: a zenekar nem kívülről nézi a saját éjszakáját, hanem benne van, része annak, és a kamera is úgy viselkedik, mint egy ötödik, éppen billegő tag: hol ráng, hol gyengéden merül bele egy arcba, hol megtorpan egy padon ülő alak mellett. A klip ereje abban áll, hogy ugyanabban a pillanatban képes megmutatni a mámort és a szégyent, a felszabadulást és az eltűnést.

„Voltunk augusztus végén egy jóleső alkotótáborban, ott kezdődött el ez a dal is, amit aztán a Modus Recording égisze alatt, Horváth Tamás „Tomszi” keze munkájával formáltunk ilyenné. Érdekes volt ez az alkotómunka most, nem mindig voltunk ott egymás felvételeinél, és talán nyugodtabban, koncentráltabban tudtunk dolgozni. Vérbeli Sorbonne-dal lett. Mindenki benne van. Szügyig” – mondta Karádi Gergő, a zenekar frontembere.

Sorbonne Sexual a Facebookon. Instagramon.

Fotó: Németh Diána.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.