Halálhörgés sose volt még ilyen cuki – ilyen volt a Hanabie. a Dürer Kertben

A brutális metalcore és a cuki J-Pop teljesen valószerűtlen ötvözetében utazó japán HANABIE. először idén nyáron járt nálunk a Sziget Fesztivál vendégeként, az akkori koncert viszont eléggé felemásra sikeredett. Így a vasárnapi, önálló Dürer Kert-es fellépésen leginkább arra voltunk kiváncsiak, hogy klubkörnyezetben jobban átjön-e, miért is lett belőlük pár év alatt akkora nemzetközi szenzáció. (Spoiler: átjött.)

A HANABIE. szigetes fellépésétől sokat vártam, mert miután az elmúlt két évben kb. minden fontosabb európai metálfesztiválon játszottak, úgy voltam vele, hogy biztosan kiválóak élőben, és a Sziget rendszerint nagyon jó közönsége előtt meg aztán pláne szuperül fognak működni. De nem így lett, és végül ezt írtam róluk: „szétesett az egész koncert, a lemezen működő bizarr stílushibrid itt darabjaira hullott, és habár a csajok láthatólag tele voltak energiával, mégis erőtlennek hatott az egész”. Szóval csalódás volt, de akkor is úgy voltam vele, hogy ha mindig ilyenek lennének, akkor biztos nem hivogatnák őket vissza a metálfesztiválok, ezért gyanús volt, hogy csak annál a koncertnél mehetett valami félre. Így kapóra jött, hogy a csapat alig pár hónappal később újra visszatért hozzánk, de ezúttal már egy, a Live Nation szervezésében létrejött, düreres headliner koncerttel.

Beszámoló + galéria a Szigetes HANABIE. koncertről.

Előre nem igazán tudtam belőni, vajon mennyi embert érdekelhet itthon a zenekar, de olyan 5-600 körülre tippeltem volna – ehhez képest már egy-két héttel a fellépés előtt elfogyott minden jegy a Dürer nagyjából 900 fős nagytermébe. Ami az arénás One OK Rock és a szintén telt házas, Akva Lokálos Mass Of The Fermenting Dregs után megint bizonyította, hogy mekkora közönsége lett mostanra itthon egyes japán zenekaroknak.

Ahogy várható volt, a setlist kb. ugyanaz volt, mint a Szigeten (egy-két dalt cseréltek csak le, plusz itt kettővel több szám fért az időbe), ennek ellenére a két koncert gyakorlatilag összehasonlíthatatlan volt. Az erőtlen, szétesős nyári produkció után itt nagyon egyben volt minden, a brutálabb, hörgős-zúzós részek elsöprő erejűek voltak, az énekes, Yukina hörgése egészen megdöbbentő és lehengerlő, a dallamosabb, cukibb kitérők pedig nem megakasztották a lendületet, hanem kis „fújjuk ki magukat” szüneteket biztosítottak – plusz, ahogy a lemezeken is, változatossá és szürreálisan szórakoztatóvá tették a zenét. Vizuálban nem nagyon hoztak semmi extrát, többnyire a csapat pinky logója virított a LED-falon, amit csak pár szám, mint a nemzetközi áttörést meghozó és itt is a legnagyobbat menő Osaki ni Shitsurei Shimasu alatt csaréltek le az adott dal klipjére. Viszont a négy lány színes, és a zenéjükhöz passzolóan kicsit kaotikus ruhái már önmagukban is adtak egy alaphangulatot. A ruháikat egyébként Tokió hírneves Harajuku negyedének őrült street fashion trendjei inspirálták, és ezek miatt kapta meg a zenekar a Harajuku core cimkét, ami egyébként mind a kiszámíthatatlanság, mind pedig a több forrásból merítő, de a végeredményt tekintve mégis teljesen egyedi stílus miatt is nagyon találó.

A koncert legviccesebb pillanatát viszont az egyik számközti leállás hozta. A japánok híresen szeretnek kipróbálni új ételeket és helyi specialitásokat, hazai koncerteken is rendszeresen téma, hogy pl. 

„húú, a városnézés közben ettem gulyást és imádtam!”, de azért így is meglepő volt, amikor Yukina váratlanul kijelentette, hogy „I can't wait for pogácsa!”, majd a backstage-ből kistányéron kihozott egy pogácsát (ami belsős infók szerint a hírneves Daubner Cukrászdából származott), csillogó szemekkel elrágcsálta, majd szépen kielemezte, hogy milyen érdekes az édes és sós közti ízvilága.

A turnén a német születésű, de Franciaországban élő Karoline Rose Sun szólóprojektje, a Sun volt az előzenekar, ami kb. úgy írható körül, hogy popdalokat játszik metálhangszereléssel, és a közönség nagy része láthatólag kifejezetten szerette a koncertjét, de nekem nem igazán jött át. A HANABIE. ellenben abszolút feledtette a felemás nyári élményt, és bizonyította, hogy nem véletlenül tartanak ott, ahol, annak ellenére, hogy mindössze két éve, 2023-ban jártak először Európában, akkor még kis klubokban turnézva.

Szöveg + képek: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

Hanabie.

SUN