„Mintha egy egész album előzetese lenne, közben meg egyetlen dalhoz készült az összes demó” – Paledusk-interjú

A zeneileg teljesen behatárolhatatlan, a metalcore, pop, hip-hop vagy éppen breakcore közt szabadon ide-oda ugráló japán Paledusk pár hete az Aréna színpadán mutatkozott be a hazai közönségnek, földijeik, a One OK Rock előzenekaraként. Mi pedig leültünk megfejteni velük, hogyan is állt össze ez a bizarr hangzásvilág, hogyan jutottak el a nemzetközi turnézásig, és a gitárosuk hogyan kezdett el zeneszerzőként és producerként a Babymetallal és a Bring Me The Horizonnal dolgozni.

A kérdések többségére Dai Dai, a zenekar gitárosa és fő dalszerzője válaszolt, időnként pedig az énekes, Kaito is hozzáfűzött még ezt-azt a mondandójához.

Ismertek vagytok arról, hogy rengeteg műfajt sűrítetek akár egyetlen dalba is. Milyen zenék voltak rátok leginkább hatással, és a lejátszási listáitok is olyan változatosak, mint a saját zenétek?

Dai Dai: Sokféle zenét hallgatok, például fúziós jazzt, metált, némi pop-punkot, és hatalmas hatással volt rám a japán popzene is, amire jellemzőek az őrült akkordmenetek, valamint a szokatlan hangzásvilág és dallamvezetés. Ezeket az ötleteket próbálom ötvözni a metálhangzással, és emiatt zsúfolok ennyi mindent egy dalba.

Mondanál példát a japán pop kedvencekre?

Dai Dai: Az egyik egy Tokyo Jihen nevű zenekar volt... ó, ismered őket?

Igen, igen, Shena Ringo (legendás japán pop-rock énekesnő) zenekara.

Dai Dai: Azaz! Ráadásul Shena Ringo a szülővárosunkból származik. Ő a legnagyobb példaképünk otthonról, sokat hallgatom a zenéit. Sok jazz és progresszív elem keveredik bennük a poppal, és sok ötletet merítek a számaiból. Gitárjátékot tekintve az Animals As Leaders az egyik zenekar, ami leginkább inspirál, de számtalan nagyszerű együttes akad még, akik hatással voltak rám. Továbbá az anime nyitódalok is inspirálnak.

A korai EP-itek még tipikusabb, hagyományosabb metalcore hangzást képviseltek, aztán 2019-2020 környékén – különösen a Happy Talk EP után – rátértetek erre a kaotikusabb vonalra. Mi volt az oka ennek a drasztikus változásnak?

Dai Dai: Az első EP-k idején még nem voltam tag, de miután csatlakoztam, elkezdtem én írni a dalokat, és egy idő után jöttek az olyanok, mint pl. a Happy Talk. Egyedi zenét akartam csinálni, olyat, amilyet senki más nem csinál. Még mindig próbálom megtalálni a saját hangzásomat, és úgy érzem, egyre közelebb kerülök hozzá.

Kaito: Az EP előtt be voltunk skatulyázva, és csak a szűken vett metál- és hardcore-színtéren belül játszottunk. De miután Dai Dai csatlakozott a Paleduskhoz, megváltoztattuk a stílusunkat a Happy Talk idején.

A dalaitok szerkezete nagyon szokatlan a rengeteg tempó- és stílusváltás miatt. Mi a dalszerzési folyamat? Egy hagyományosabb szerkezetű dallal kezdesz, és csak később adod hozzá a különböző elemeket, vagy már a legelejétől a változatos hangzásra törekszel?

Dai Dai: Amikor új dalt kezdek írni, először mindig egy szál akusztikus gitárral kezdek neki. Először az akkordmenetet és a dallamokat találom ki, majd utána összerakok egy dalgyűjteményszerűséget, ami olyasmi, mintha egy egész album előzetese lenne, közben meg egyetlen dalhoz készült az összes demó. Mint valami dj-mix. Gyakorlatilag több különböző dalt kezdek el írni egyszerre akusztikus gitáron, és miután megvagyok öt vagy hat demóval, szépen egybegyúrom őket, és így születnek a dalaim.

Mit gondolsz, miért van annyi zenekar Japánban, akik hozzátok hasonlóan előszeretettel kísérleteznek szokatlan műfaji crossoverekkel? Mint a SiM, a Hanabie., a Maximum The Hormone, vagy épp a Babymetal.

Dai Dai: Japán egy kis ország, és bizonyos stílusokban nincs elég zenekar, így például ha egy metálzenekar koncertet ad, gyakran más jellegű zenekarokat hívnak meg, akár pop, jazz, vagy éppen hip-hop stílusból. Ez Japánban eléggé megszokott. Amerikában, vagy itt, Európában, amikor egy metálzenekar koncertet ad vagy turnézik, inkább csak más metálzenekarokkal játszik. Japánban viszont, mivel normális ez a fajta műfaji keveredés, a nagyon különböző stílusban dolgozó zenekarok egymásra is hatással vannak, és ennek köszönhetően csinálnak ennyire egyedi zenét.

Szóval, ezért is alakult ki az úgynevezett loud rock színtér? (Így nevezik Japánban a sokszor nagyon különböző rockzenei műfajokból érkező, de mégis gyakran együtt dolgozó és koncertező együttesekből kialakult, lazán definiálható színteret.)

Dai Dai: Haha, igen, Japánban ezt a nevet használjuk rájuk. Én a Babymetal és a Maximum The Hormone zenéin nőttem fel, szóval számomra a metál és más műfajok keverése teljesen normális dolog. És azt hiszem, ez általában is igaz a japán emberekre.

Kaito: Abszolút egyetértek.

Nemrég leszerződtetek az Avex Traxhez, Japán egyik legnagyobb lemezkiadójához. A nagy kiadók időnként megpróbálják megváltoztatni az előadóik stílusát, egy rádióbarátabb és közérthetőbb hangzás felé terelve őket. Volt ehhez hasonló kísérlet az Avex részéről, vagy szabadon csinálhattok, amit akartok?

Dai Dai: Igen, ez időnként előfordul, de volt erre egy tervem. Tudtam, hogy ha egyszer eljutunk a nagykiadós szerződésig, akkor semmiképp sem akarom, hogy bármibe beleszóljanak. Szóval először bevártam, míg producerként már nagynevű előadókkal dolgoztam, és csak utána szerződtünk le, és emiatt abban a helyzetben vagyunk, hogy nem szólhatnak bele, hogy mit csinálunk. Mert ha megpróbálnák, azt mondhatnám, hogy hohó, én már dolgoztam ezzel-azzal, nekem nem mondhatod meg, hogy milyen zenét csináljak!

Jó stratégia.

Kaito: De amúgy az avexesek nagyon rendesek, megbíznak bennünk, tisztelnek minket zeneileg is, szóval nagyon jó a kapcsolatunk velük.

Dai Daitól amúgy is meg akartam kérdezni, hogy hogyan jött a közös munka az olyanokkal, mint a One OK Rock, a Babymetal és főleg a Bring Me the Horizon? (Utóbbinak a Post Human: Nex Gen lemezén vett részt produceri szerepben.)

Dai Dai: Az Instagramon kerestek meg. Elképesztő, nem? Még mindig nem hiszem el. A Bring Me The Horizon és a Babymetal... küldtek nekem egy-egy üzenetet, hogy "hé, dolgozzunk együtt!", így kötöttem ki Sheffieldben és Tokióban. És a One OK Rockkal is hasonló volt a helyzet.

Ha már szóba került a One OK Rock: milyen eddig a közös turnétok, aminek a mai a turnézáró állomása?

Kaito: Egészen fantasztikus.

Dai Dai: Mi – sok más japán zenészhez hasonlóan – az ő zenéjükön nőttünk fel, szóval nagyon sokat jelent nekünk ez az egész. Annyi szeretetet és inspirációt kaptam tőlük ezen a turnén, és ráadásul közben még zenéken is dolgozunk együtt.

Kaito: Európa bármely országában is léptünk színpadra, mindenhol rengeteg energiát és szeretetet kaptunk a One OK Rock rajongóitól, és bár szinte mindenki számára ez volt az első alkalom, hogy élőben láttak minket, mégis mindenhol nagyon meleg fogadtatásban részesítettek minket. Minden nap csodálatos volt, szóval nagyon jó ez a turné, életem legjobbja.

Beszámolónk és fotógalériánk a budapesti One OK Rock & Paledusk koncertről.

Mikor kezdtetek Japánon kívül játszani? Jól emlékszem, hogy 2022-ben voltak az első külföldi koncertjeitek? És hogyan jöttek össze az első külföldi fellépések?

Dai Dai: Ázsiában már játszottunk más országokban 2018-ban is, ha jól emlékszem. De Ázsián kívül 2022-ben, a világjárvány után jártunk először. Első körben leszerződtünk a Greyscale nevű ausztrál kiadóhoz, és az ottani menedzserünk lett végül a globális menedzserünk is, és nagyon jó kis turnékat hozott össze nekünk.

Míg a japán underground zenekarok évtizedek óta turnéznak világszerte, egészen a közelmúltig úgy tűnt, hogy a legtöbb nagy kiadó nem igazán törődik a nemzetközi piaccal. De úgy néz ki, ez a hozzáállás az utóbbi években végre megváltozott, és ők is egyre jobban elkezdtek nyitni a tengerentúl felé is. Mit gondoltok, mi volt ennek az oka?

Dai Dai: Igen, tíz évvel ezelőtt még tényleg nem törődtek semmivel, csak a hazai piaccal. De az internet és a közösségi média egyre meghatározóbbá válik, és egyre inkább elmosódnak a határok köztünk és más országok közt, és szerintem ez lehet az egyik oka annak, hogy a nagyobb kiadók is elkezdtek gondolkodni azon, hogy kilépjenek a nemzetközi piacra. Emellett sok japán előadónak az Instagramon, a YouTube-on és hasonlókon kifejezetten nagy az elérése külföldről, és emiatt is nyomják meg egyre inkább a nemzetközi promóciót.

Kaito, milyen témákkal foglalkozol általában a dalszövegeidben, és honnan szerzed az ihletet hozzájuk?

Kaito: A dalszövegeim számomra olyanok, mint egy napló, és általában sok ihletet merítek a hétköznapi életből, de szeretek ehhez fantasztikus elemeket is hozzáadni. Ha csak a fantasztikus rész lenne, szerintem a közönség nehezen értené, hogy miről is van szó, ezért keveredik a szövegeimben a való élet és a fantázia.

A számos korábbi kislemez és EP után most novemberben fogjátok kiadni az első teljes albumotokat. Mire számíthatunk?

Dai Dai: Szándékunk szerint ez az album olyan lesz, mintha azt mondanánk, hogy ez a Paledusk. Ha bárki nem ismert minket eddig, akkor elég lesz csak ezt meghallgatnia, hogy megértse, milyen zenekar is vagyunk.

Régebbi dalok is felkerültek rá, vagy csak újak?

Dai Dai: Csak pár már megjelent dalt fog tartalmazni, olyanokat, mint például a HUGs, a legutóbbi kislemezes dalunk (ami egyben a zenekar első animés betétdala is volt), de a többi mind új szám lesz.

interjú és fotók: Frank Olivér