Egy hely, ahol önmagunk lehetünk: premieren Csinszka TRANSFORMANIÁJA

Megjelent Csinszka második stúdióalbuma, a TRANSFORMANIA, egy különleges mérföldkő az énekesnő életében: ez az első döntően magyar nyelvű lemeze, amelyben a szerző egy belső világot épít fel – azt a helyet, ahol végül megnyugszik, és ahol az önelfogadásból születik meg a harmónia.

A lemez zenei anyaga sokrétű, ahogy az érzelmi íve is. A hárfa finom rezdülései és az újragondolt népdalmotívumok természetes módon találkoznak az alt-pop kísérletező, modern akusztikájával. A hangzás végig őrzi azt a belső békét, amit Csinszka keresett a felvételek születésekor, miközben teret enged az érzelmek teljességének: dühnek, félelemnek, bánatnak, örömnek. A TRANSFORMANIA tulajdonképpen egy önismereti dokumentációban a művész lassan, dalról dalra találja meg önmagát.

A magyar EQUAL kampány jelenlegi nagykövete egy székely származású, autodidakta szerző-előadó, aki néhány év alatt a hazai alternatív popszíntér egyik legizgalmasabb új hangjává nőtte ki magát. Sajátos stílusa az elektronika, a pop és a népzene határán egyensúlyoz, a szövegeiben pedig következetesen jelenik meg a személyes és a spirituális önreflexió.

Csinszka saját számainak producere, vizuális anyagainak rendezője és kreatív tartalmainak megalkotója. A vizualitás és a hang számára szorosan összekapcsolódik; mindkettőt az önismeret, a női autonómia és az identitás témái hatják át, amelyben a hagyományos népi szimbólumok és a modern női lét kérdései új fénytörésben jelennek meg. A természethez való visszatalálás, a gyökerek megtartó ereje és az egó elengedése egyaránt fontos rétegei a daloknak, akárcsak az a felismerés, hogy a belső béke nem a világ zajától való elszakadás, hanem annak elfogadása.

A szélesebb közönség először a Felsütött a napsugára című népdalfeldolgozással ismerte meg Csinszkát, amely hónapokon át szerepelt a Spotify magyar virális Top50 listáján. Ezt követte a szintén több százezres lejátszásokig jutó Airday (kiejtve: Erdély), amely TikTokon is erős közösségi életet kapott. Most pedig az Én vagyok az aki nem jó című dal egy szép klipet is kapott, ami az albummal együtt itt debütál a Recorderen.

Csinszka a dalokról is megosztotta a gondolatait:

Hibrid: „A Transformania himnusza, jól képviseli, amit képviselni akarok. Egyszerűen lefekteti a szabályokat, a saját szabályait, hogy valójában nincsenek szabályok. Lehet így is, úgy is alkotni. Írhatok angolul, írhatok magyarul, lehetek feminin, maszkulin. Inkább járom egyedül az utam, a zeneutam, lehet lassabb, de nekem biztosabb, avagy biztonságosabb. Nekem otthonosabb a saját ösvényem.”

Airday: „Egy mély levegővétel, ami elrepít engem egy helyre, ahol nyugodt vagyok, airős, és szabad. Szabad, mint egy madár. Mikor megírtam ezt a dalt, úgy éreztem, repülök. Inspirált a meditáció, a könnyűzene, a szél, a levegő. Azt akartam, hogy egy zene összekösse azt a két világot, amibe beleszülettem. Ez lehet Erdély és Budapest, de lehet az ébrenlét és az álom, amik között tapasztaltam egy nagyon nyugodt állapotot mindfulness gyakorlása közben. Ugyanígy találkoznak a dalban különböző zenei stílusok is, airősen könnyű zene, számomra talán nehezebb szöveggel. Ez egy vigadó dal, a honvágyban inkább valamit megtalál, minthogy siratná. Azt akartam, hogy minden korosztály, minden osztály mulathasson erre.”

Én vagyok az aki nem jó: „Egy olyan népdal, ami egy grandiózus transzformáción megy keresztül, úgy érzem, hogy a lélek meggyászolja magát a szerzeményben. Nyitogatja a fellegajtót, ott van egy nagy kérdőjel a lelkében, vajon való-e ő erre a világra? Az ég és föld közötti távolság, ami ránehezedik a műben tipegő lélekre. Viszont megtalálja a választ a kérdésekre, saját maga jön rá arra, hogyan tud ő ezen a földön vígan járni. Utat ad a búnak. Ez a transzformálódás számomra elképesztően megható. Ez a népdal volt, ami inspirált a magyar nyelvvel való alkotásra. Köszönöm dal.”

Intimacid: „Régen írtam ezt a számot, már vagy két éve, amikor úgy éreztem, elhervadok abban, hogy képtelen vagyok kapcsolódni, valószínű azért nem tudtam egy másik emberrel, mert saját magammal sem tudtam. Megtanultam viszont, hogy a türelem rózsát terem, és azt a virágot, amit locsolnak, gondoznak, az virágzik a legszebben, és az tud egyáltalán virágozni. Van, hogy néha tüskés, nehéz megközelíteni, de finoman, közelebb tudunk hozzá férkőzni. Ezek a gondolatok ráébresztettek arra, hogy minden beérik. Foglalkozom magammal, locsolgatom a kis magot, a lelkem magját, hogy kibújhasson mindig belőle valami új.”

Infinity: „Egyedül lementem két éve a Balatonra, nyár vége volt és hallgattam egy dalt, amiben egy hang annyira inspirált, hogy egyből kigurult belőlem egy keringő. Ez a dalocska angolul van, de nekem ugyanúgy intim, mert egy megélt érzésből fakadt ki. Egy kapcsolódásra epekedő zene, ami már érzi, hogy jön valami, pont azért, mert már elengedte, hogy jönnie kell. Minden szerelmesnek hangzó szöveget igyekszem úgy értelmezni, hogy nekem szól. Szerintem érdemes így hallgatni, hogy a dal saját magának énekel.”

Gyere Kicsi: „Szerintem ez a kapcsolódás ceremónia single-je. Azt ünnepli, hogy milyen, amikor kicsit elveszítjük az egónkat, helyet adunk, egy másik félnek. Szerettem ezt a Gyere Kicsit elkészíteni, ez volt az első magyar számom, ami megjelent. Imádok rá sétálni. Szerintem egy boldog szerelmes dal.”

Apart: „A második közreműködésem apukámmal. Az első lemezemre került, ami úgy készült el, hogy nem tudott róla. Itt ennél a megjelenésnél már tudtuk, hogy ez a kollaboráció meg fog születni, voltunk egyszer jammelni egy stúdióban, aztán azt a dalt dolgoztuk ki. Videochaten dolgoztuk ki, nem egy országban élünk. Azt hiszem, ez így tudott megszületni, így tudtunk kollaborálni, nem mindig egyszerű megférni egymás mellett. Olyan nekem Apa, mint Csaba Királyfi a székelyeknek, vezet engem a csillagösvényemen. Úgy érzem, ebben az alkotásban valahol a csillagok között vagyunk, külön univerzumokban, mégis együtt. Mert szeretjük egymást.”

Felsütött a napsugára: „A dal, ami öt versszakban az otthontalanságból hazatalál. Úgy érzem, közel van hozzám az érzés, ami végigmegy a sorokon. Ez a szerzemény is egy óriási transzformációt él meg. Amikor kész volt a felvétel, és hallgattam a metró aluljáróban, sírtam, sokszor sírtam, mikor hallgattam, éreztem a felszabadulásomat. Mintha ez a dal felrepítene az űr éterébe, hogy megküzdjek a világ fájdalmával. Hatással volt rám Hans Zimmer Interstellar filmzenéje. Olyan erősen mozgat ez a mű, hogy centrifugál mindent. Hogy tiszta legyen a lélek. Egy tiszta otthonban éljen.”

Hajnalka: „Az első saját producerelésű művem, az első próbálkozás, hangok, sávok. A nagymamámnak írtam, Hajnalkának. Annak a gyönyörű virágnak, ami hajnalban kinyitja magát kora reggel. Az én drága nagymamám hajnalban született szekérben, két falu között. Nekem Mama, a NAGY anyukám, ő is egy anyukám. Ezért neki dedikálom az első saját gyártású dalom, hisz ő fürösztött meg először, miután világra jöttem.”

Pill: „A múlt, jelen és jövő triumvirátusa. Ez a track mint egy kis kapszula a pillanat megéléséért vagy megértéséért jött létre. Realizáltam, hogy az idő nem tör meg, ha nem siratom a múltját, s egyszer megtalálom, ha a majd az most lesz. Egyszerűen, ha a múlton rágódunk, nincs jelenünk, se jövőnk. Csak énekhangokból alkottam a Pillt, a második dal, amit én produceráltam, vettem fel.”

Pillangó: „A Butterfly című szerzeményem ellentéte. Két éve januárban kiadtam egy dalt magamból, ami a kezdete volt a Transformania projektnek. Dühös, mérges szám volt. Jogosan, de én már nem akartam mérget a Transformaniaba, nem akartam beszólni senkinek. Megfordítottam az egész szöveget, magyarul írtam át, és az értelmét is. Szerintem azzal, hogy magamat szólítom meg, hogy Csinszka, mutasd meg a szabadságod, sokkal példaértékűbb, mint dühösnek lenni, és másoknak beszólogatni, hogy ti így-ti úgy. Bár szerintem mindig lesz bennem egy kis pikantéria, de egyre rugalmasabb vagyok, hogy sokszínűen gondolkodjak. Változunk, változik a világ, megváltozhat egy gondolat, hogy miről mit gondolunk. Néha jó elveszíteni, vagyis elengedni az egónkat, hogy kinyílhasson a világ, hisz annyi mindenki és minden van benne.”

Csinszka a Facebookon. Instagramon.

Fotók: Bede Kincső.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését az NKA Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.