Káosszal kacérkodó durvulás, humorral. Human Leather: Here Comes The Mind, There Goes The Body (lemezkritika)

Dob-basszus, férfi-nő, elsöprő energiájú dalok, összetevőkkel a punktól a noise rockon át a sludge-ig. Ez a kritika először a Recorder magazin 128. számában jelent meg.

A Human Leather férfi-nő rockduó, de senkinek nem a White Stripes fog eszébe jutni róla – sokkal inkább a Lightning Bolt, és nemcsak a dob-basszus felállás, hanem a zene sűrűsége és káosszal kacérkodó zabolátlansága miatt is. Bár itt nem a dobos énekel (nem kell hozzátapasztani a fejéhez a mikrofont), hanem Amée Chanter basszusgitáros énekel-kiabál-hörög, Thomas Close pedig csépel.

A majd’ egy évtizeddel a megalakulásuk után megjelent debütáló albumukon a punktól a noise rockon át a sludge-ig sok mindent magukkal sodornak az elsöprő energiájú dalok. A Human Leather szereti a váratlan kanyarokat, de közben azért figyelnek arra is, hogy fülben ragadó dallamok, riffek is legyenek dögivel. Sikerül továbbá összeegyeztetni a durvulást és a társadalmi problémákkal foglalkozó szövegeket a humorral, játékossággal is. A zárás pedig egy jó kis digital hardcore meglepi.

Előadó: Human Leather

Cím: Here Comes The Mind, There Goes The Body

Kiadó: Wrong Speed

Megjelenés: 2025.

Műfaj: noise punk

Kulcsdal: A Birthright Sham, A Downright Shame

8/10

Rónai András