„Pont olyasmi, ami gyerekként berántott a filmek mágikus világába” – Bull Ball-klippremier

„Csak a szoki: hiány, nosztalgia és feloldozás vidám keveréke” – mondja új daláról a Bull Ball, akik a Letters klipjében életre kelt Ken babaként zenélnek egy eldugott papírdobozban. Húzós dal, trükkös klip – premier!

„Az utca porával összekent groove-os hip-hop alapú metál, azaz nu-metál, ami néha kap egy lírikusabb grunge-os beütést, és visszarepít minket a 90-es és a 2000-es évekbe” – szól a Ball Ball önjellemzése, aminél jobban nem is lehetne összefoglalni a lényeget. A csapat pénteken adta ki második lemezét, a Too Late Came Too Soont, amelynek hatásai között pedig a '90-es évek nu metalja és Red Hot Chilije mellett most a Jane's Addiction koszos gitárzenéjét, a Stoned Jesus progos pszichedéliáját és egy messzire utaztató VHK-koncertélményt is megtalálunk. A lemezről a Pack It Up másolt kazis és a Rise & Fall visszatérő klipjét is mi mutattuk be, és most a Recorderen debütál a Letters videója is, ami a zenekar eddigi legnagyobb klipes munkája, és szokás szerint az egyik legjobb hazai kliprendező, Szombath Máté követte el.

A lemezt október 22-én, szerdán mutatják be a Gödörben az Icenap társaságában, akik a nu-metal mellé felfedezték maguknak a metalcore-t, a poszt-hardcore-t és az emót is a friss EP-jükön (T.I.M.E.). Jegyvásárlás, Facebook-esemény. Lentebb pedig a srácok részletesen is mesélnek a dalról, klipről.

Várhidi Adrián (gitár): Szeretem ezt a klipet, mert sok dimenziója van számomra, zenekaros és személyes. Egyrészt a belsős Bull Ball-sztori, ahogy a csodálatos táncosunk, Dóri, ezúttal nem táncosként, hanem „civilben”, személyes gesztusokkal zárja le ezt a lemezciklust és annak klipjeit, visszaidézve nekem a Rise & Fall misztikus esti forgatását és a Pack It Up marhulását. Másrészt szerintem minden 27+os sikertelen zenész (és nem sikertelen is talán) átérzi azt, hogy akármennyire is kiég az ember, valahol mélyen eldugva örökre ott lesz benne a világmegváltásra vágyó kezdő zenész, a végtelen naivitásával, álmaival, terveivel és energiájával. Harmadrészt az általános mondanivaló: ha már nem is akarod megváltani a világot, valamit érdemes örökre magaddal vinned a gyerekkorból, a sebezhetetlen fiatalságból… A stábnak pedig elképesztő köszönet a megfeszített munkáért, a díszletért, a babákért, a fotókért, a szendvicsekért, mindenért! Máténak pedig majd személyesen.

Bai Renátó (ének, basszusgitár): Talán ez a dal készült a legtovább mind közül. Jócskán kivette belőle a részét mindenki, több verziója született, mindegyikbe bele tudtam szeretni, elég nehéz is volt elengedni őket. Technikailag nem volt egyszerű a mondanivalót a zenei hangulatvilággal kohézióba hozni, hogy azért alapvetően olyan BB-s maradjon. Sok minden történt az elmúlt években, mind csapat szinten, mind egyénileg, ennek az érzelmi részét volt nehéz belevinni és megélni úgy, hogy az a hallgatóság számára is befogadható legyen, és mindenki a maga módján tudjon azonosulni a mondanivalójával. Nem szeretnék görcsösen belemagyarázni semmit, számomra egy különleges helyet foglal el ez a tétel, ha kicsit ködösen kéne fogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint egy üzenet egy fiktív világból, amit egy apuka hagy a lányának, akivel többé már nem találkozik, vagy sosem találkozott, de mindenki a saját nyelvére tudja fordítani. Igazából csak a szoki, emberek, létező/nem létező kapcsolódások, korszakok, kimondott/kimondatlan dolgok, hiány, nosztalgia és feloldozás vidám keveréke.

Az első dal, amihez semmilyen vizuális ötletem nem volt, vagyis csak olyan, amely önmagában nem állja meg a helyét, de szerencsére Máté leszállította a szokásos kvalitit kreativitás és gyártás terén is, de ez látszik. A zenekari rész forgatása egy brutál hosszú és kimerítő nap volt, de minden pillanata megérte, mindenki, aki ott volt és részt vett ebben, elképesztő lelkesen, végtelen türelemmel és profizmussal állt hozzá ehhez a projekthez, nélkülük nem sikerült volna!

Szombath Máté (kliprendező, manager): Próbáltam az egyszerű, de nagyszerű DIY szemléletből megközelíteni ezt a kliprendezést. Hát nem sikerült, csakis a DIY része. A nagyszerűben csak bízom. Cserébe egy olyan projektbe fektettem rengeteg időt, agyalást, számítgatást, kutatómunkát, fizikai erőt, beszerzést, szállítást, kétkezi munkát, kézműves matatásokat, berendezést, utómunkát, promóciót, némi pénzt, aminek méltó helye lesz az eddigi „életművem” szívemnek nagyon fontos darabjai között. Meg persze a Bull Ball-lal való közös munkám megkoronázásaként is tekintek rá, egy hosszú útszakasz zárásaként. Ebben a majdnem one-man showzásban azért nem egy nagyon kedves jóbarátom és szerettem segített rajtam. Állítólag mert nagyon tetszett a koncepció nekik. Ilyen volt például a régi zenekartársam a Tündérveséből, Bártfai Gábor, aki a Kazal Studio építészcéget vezeti. Pataki Szonjával együtt iszonyatosan nagy terhet vettek le a vállamról, hogy az általam csak vázlatos teóriaként kirajzolódó díszlet kartonfal statikáját megtervezték és kivitelezték kőkemény több órás építészettel (a teljes zenekar erejével kiegészülve) az Analog Music Hall nagytermében, akiknek szintén iszonyatosan hálásak vagyunk, hogy helyi zenekarként ilyen kedvező körülményeket biztosítottak számunkra. Gáborék nem csupán az építészettel foglalkoztak, hanem a zenekari forgatási napon beszkennelték a bandatagok fejeit 3D modellekhez, hogy aztán kinyomtassák az általunk beszerzett Ken babák testeire. A babák teljes stylingjáért édesanyám, Tóth Glória Jáde és én feleltünk konkrétan varrással, festéssel. A babák arcának megfestésével egy teljes napot töltöttem, mire a megszáradó festék besötétült. Nem baj – kifényeltem utómunkában.

Aztán ott volt még Bacskai Miki barátom, régi padawanom, aki végig világította és kamerasszisztálta nekem a zenekari és lakásos sztoris forgatási napot is. Szerencsére tudom, hogy ő tudja, hogy én ilyenkor kb. mikben vagyok, ezért nagyon jó Sancho Panzám volt. Én hát a (tökéletes) lakásban, amit szintén egy régi „szentgyörgyös” (Keresztes Cintia) adott nekünk oda, ott Veres Dóri legacy-je körbeért, ami a Rise & Fall klipjében kezdődött, majd folytattuk egyből a Pack It Upban és itt most először színtiszta színészkedést kértem tőle tánc nélkül. Nagyon örülök, hogy ilyen rugalmasan fogadta alapvetően táncosként (de igazából két szó: profi), főleg úgy, hogy a klip több mint felében ül egy doboz felett. Imádtuk a kis apró gegeket és momentumokat, amiket belevitt a dobozba mélyült nosztalgiázásába. Végül még itthon forgattam a dobozbelsőt a babákkal. Valahol pont ilyesmi, ami gyerekként berántott a filmek mágikus világába, amikor képzeletbeli vizuális világokat össze kell hozni egymással, különböző praktikus trükkökkel és ehhez lényegében csak játszani kell. Legutoljára, de nem utolsósorban Renátónak vagyok nagyon hálás, hogy bízott az elképzeléseimben és nagyon jó producertársam volt a klip gyártásában. Talán ez lett amúgy a legelső teljes értékű videóklip produkció, ami már a THETA phenomena stúdióm átnevezett korszakában készült elejétől a végéig.

Bull Ball a Facebookon. Instagramon. Bandcampen.

Fotók: Benkő Reni.

A Premier rovat cikkeinek megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.