„Sokáig vártam – szép ez a boldogság!” – Semegi Zoltán-klippremier

Második szólólemezére készül a Yeux énekese, amin a Qualitons zenészei is játszanak. A Cseh Tamás-örökségből kiinduló, de fúziósabb (jazzesebb, világzenésebb) anyag első előfutára a Recorderen debütáló Szép ez a boldogság.

Semegi Zoltánt a funkos-pszichedelikus Yeux frontembereként ismertük meg, de tavaly egy Bereményi Gézával való találkozás akkora hatással volt rá, hogy félretette kifogásait, és összehozta évek óta halogatott első szólólemezét. „A hol szenvedélyesen elénekelt, hol énekbeszéddel előadott szövegek között vannak olyanok, amik személyes és amik társadalmi kérdésekről szólnak, illetve erős jelenetekkel is találkozhatunk (pl. a Minek örül az ember); vagyis a költészet, a tágan értett popzene és a mindennapi nyelv regiszterei is megszólalnak” – írtuk a Nem kell hozzá alkalomról, aminek már javában készül a folytatása.

A Szép ez a boldogság az új anyag első dala. „Tavasszal tartottam egy elvonulást, hogy a májusi lemezfelvételre minden kész legyen. Ezekben a napokban órákat ültem az üres papírok fölött, sikerült belerázódni a dalszerzői fókuszba. Szent és kiélezett helyzet, ilyenkor már egy akkordváltás vagy gyerekkori fotó is elég inspiráció tud lenni. Így alakult, hogy ennek a dalnak is egészen profán a keletkezési körülménye. Főztem egy zöldséglevest, de mivel nem pucoltam meg a karalábét, az utolsó pár kanálra jutott egy kis földes íz. Ez beindított valamit. Talán azért, mert ezt a különös ízt gyerekkoromban érezhettem utoljára ilyen intenzitással. Minden benne volt. Valahogy ebből a távlatból kerekedett ki egyfajta szembesítő számvetés” – meséli Semegi.

A stúdióban Weil Andrisnál (b-j): Hock Ernő, Weil, Semegi, Hankó Oszkár. Fotó: Chris Allan.

„A dalt átjárja egy erős, összegző érzés. Az idővel szemben, szerzőként könnyű az út-toposzhoz nyúlni: „Messziről jöttem (...)”, „Tovább kell menni (...)”, „gigászi lecke”, stb. Kirajzolódik egy folyamatban lévő zarándoklat, aminek csúcspontja valami megérkezés. A boldogság-metafora paradigmaváltás is: elfogadni az életet a leckékkel, végességgel és a ránk szabott feladatokkal együtt... Csak utólag jöttem rá, de az egyik strófában („kitárt karokkal az egekben égni – mindig van onnan tovább hova menni”) érezhető Weöres Sándor visszatérő hatása:

„ahol a határ határát veszti:
onnan mindég van tovább hova menni,
ottan többé nem ismeri senki.”

— Weöres Sándor: Az ég-sapkájú ember

A dalhoz a klipet Chris Allan készítette, aki koncerteken fotózni szokta a Yeuxt. „Az esküvői jelenet mellékszál, felidézett bennem egy Jancsó-hatást, ez volt a fejemben, amikor besétáltam a naplementében a jegyesek közé...” – mesélte Semegi (Cseh Tamás dalnokként hasonlóan sétált, körözött a szereplők körül gitárjával a régi Jancsó-filmekben).

Semegi azt is elárulta, hogy a második szólólemeze egy bátrabb, fúziósabb anyag lesz, amin a Qualitons két tagja, Hock Ernő és Weil András is játszik. „A legmeghatározóbb különbség a hangszerelés. Több major és szűkített hangzat került a lemezre. A Nem kell hozzá alkalomnál a fuvola és a cselló adta a tengelyt. A második lemezhez felkértem Hock Ernőt bőgőzni. Az, hogy ilyen rutinos és univerzális művészekkel dolgozhattam, szabadságot adott: tágította a határokat zeneileg is. Sokkal bátrabb anyag kerekedett ki, amelyben több a fúzió: maradtak ugyan népies motívumok, de a dalokat ezúttal meg tudtam meríteni egy világzenés, jazzes atmoszférában. Hankó Oszkár zongorista muzsikált az első lemezen, szép számmal hozta a rázásokat most is. Weil Andris jelenléte a stúdióban emberileg és szakmailag rendkívül inspiráló. Immár a harmadik album (az első a Yeuxé volt – a szerk.), amit együtt rögzítettünk, így mostanra sikerült igazán összecsiszolódni.”

Semegi Zoltán a Facebookon. Instagramon. Honlap.

Fotó: Chris Allan.

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.