
A Slow Village tagjaként tíz éve áll színpadon, de első saját EP-jét csak 2023-ban adta ki glsch, aki most első szólóalbumával - és a DDT méltó kíséretével - igazán megérkezett. Ez a kritika először a Recorder magazin 127. számában jelent meg.
Fejlődéstörténet az elveszettségtől az önmegtaláláson át a társra találásig: ma az ilyesmi nem ritkaság, de itt minden erőltetés nélkül működik, rengeteg konkrétummal, szájba egyáltalán nem rágott tanulságokkal. Ráadásul nem olyan egyértelmű a történet: a nagy ív igen, a részleteket kell és érdemes is bogarászni. Az életközeliség megfér a nyelvi játékokkal és költőiséggel, anélkül, hogy a sokszótagos rímek és más ravaszságok (például a rengeteg keresztrím) ráülnének a mondanivalóra. (Ebből a szempontból az Éjszakai igazán parádés.) No és mindez persze mit sem érne a hiteles előadás nélkül; egy sokat látott, de rutinra soha nem támaszkodó rappert hallunk.
A kísérőzenekari és produceri szerepben lévő DDT bőven túlmegy a „jazz-zenészek játszanak hiphopot” megközelítésen (a Jazzbois jó viszonyítási pont lehet a hozzáállásban). A lemez első, sötétebb, kattogósabb fele zeneileg izgalmasabb, mint a nyugisabb és néha egyenesen kedvesen lötyögős második rész. De a spoken wordös zárás kódájában aztán méltó lezárását adják ennek a több szempontból is igen erős lemeznek.
Előadó: glsch & DDT
Cím: Demerung
Kiadó: Blunt Shelter
Megjelenés: 2025. szeptember 8.
Műfaj: hiphop
Kulcsdal: Mérleg
9/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.


