Fúvósokkal, zongoristával, és jazzes csavarokkal játszott új lemezéről a Turnstile, de így is felspannolták annyira a közönséget, hogy a végére összehoztak egy stagedivingot és crowdsurföt az NPR irodájában.
A dallamos hardcore-t modern csavarokkal játszó Turnstile a műfaj legnagyobb sztárja lett az elmúlt években. Ami nem csoda, mert amellett, hogy szétveti a zenéjüket a hardcore-őserő, slágereket írnak, és úgy keverik elektronikával, hiphoppal, poppal a műfajt, hogy az nem csak a HC fanoknak emészthető. Idei lemezükön, a stílushatárokat mindenféle irányba tágító Never Enoughon például mariachi-hangulatot csempésztek a Dreamingbe, soult a Seein' Stars-ba, az I Care pedig olyan volt, mint egy elveszett és hardcore-ba oltott Police-szám a 80-as évekből.
FELEMELŐ NYERS ERŐ: A TURNSTILE ELŐZŐ LEMEZE MÉG AZ ANALOG BALATON KEDVENC ZENÉI KÖZÉ IS BEKERÜLT
Így aztán már nem is olyan meglepő, hogy az NPR kultikussá vált koncertsorozatában fúvósokkal és billentyűssel léptek fel, pláne, hogy a Never Enoughon a BadBadNotGood-os Leland Whitty is fújta a szaxofonját, a Sunshowerben pedig maga Shabaka Hutchings, a brit új-jazz prófétája fuvolázott. A Turnstile a Tiny Deskben csak az új lemezéről játszott, és nemcsak a Dreamingnek meg a Sunshowernek állt jól a szaxofonos-trombitás-billentyűs hangszerelés, hanem a többi dalnak is. A szintis-popos Never Enough-ból zongorás ballada lett, a Birds pedig kakofón jazzes felvezetésből váltott át igazi hardcore zúzdába, aminek egy pontján Brendan Yates énekes egy irodai asztalról vetette bele magát a közönségbe.
A Turnstile-nak nem ez az első legje a Tiny Desk történetében: 2022-ben az első hardcore bandaként léptek fel az NPR-nél. Amúgy meg ilyen őskáosz egy Turnstile-koncert:
