A Supertramp billentyűs-énekese 81 éves korában, vérrákban hunyt el hosszú betegeskedés után.
Az 1944-es születésű Rick Davies első szerelme a dob volt, amin egy régi Gene Krupa-album hatására kezdett el játszani, de akkor talált igazán magára, amikor átült a billentyűkhöz. Húszas évei elején volt több együttese is – játszott például Jimi Hendrix későbbi basszusgitárosával, Noel Reddinggel is –, és felfigyelt rá egy holland milliomos, aki megfinanszírozta a karrierjét. Davies 1969-ben feladott egy hirdetést a Melody Makerben, amelyben zenésztársakat keresett, és erre válaszolt Roger Hodgson, aki a Supertramp másik dalszerző-énekese lett.
Davies és Hodgson nem is lehettek volna különbözőek – nemcsak mély/magas énekhangjuk, de személyiségük és a hátterük is élesen eltért: Davies munkáscsaládból, Hodgson magániskolákból jött –, de jól kiegészítették egymást. Kezdeti, progresszív rockos, visszhang nélkül maradt lemezeik után softrockra váltottak, és az 1974-es Crime of the Century végre meghozta számukra az áttörést; a Billboard-lista 40-es élbolyáig jutó albumra a zenekar klasszikus felállása is összeállt Bob Siebenberg dobossal, John Helliwell szaxofonossal és Dougie Thomson basszusgitárossal.
A dalok Davies és Hodgson közös szerzeményeiként jelentek meg, de amikor tíz éve interjúztunk vele, Hodgson elárulta, hogy a sikert épp az hozta meg, hogy egy idő után elkezdtek külön is komponálni. „Igazából az első lemezen egy harmadik szerző is közreműködött, Richard Palmer írta az összes szöveget. És bár eleinte valóban közösen komponáltuk, de semmi sikert nem értünk el a közös szerzeményekkel. A siker és a slágerek azután érkeztek, hogy Rick és én elkezdtünk külön komponálni. A Crime Of The Century idejére lettünk érett dalszerzők mindketten és a külön szült dalaink egyre személyesebbek és gyakran önéletrajziak lettek. Ugyanakkor a lemezeken megmaradt a dalok mögött a közös dalszerzői kredit, bár az összes számot külön komponáltuk és mindegyik a szerzője énekelte el.”
„A SIKER A LEGNAGYOBB PRÓBATÉTEL”: INTERJÚNK ROGER HODGSONNAL
A csúcsra az 1979-es Breakfast in Americával értek fel, ezen szerepeltek olyan ikonikus slágereik, mint a The Logical Song, a címadó, vagy a Goodbye Stranger. Bár a Supertramp legnagyobb slágereit Hodgson írta és énekelte (Dreamer, It's Raining Again, Give a Little Bit, The Logical Song stb.), Davies nevéhez is fűzödött jó pár nagy daluk, mint a Bloody Well Right, a Goodbye Stranger, az Ain’t Nobody But Me, a From Now On, a Cannonball, a Rudy, a My Kind of Lady, vagy a Crime of the Century; félreismerhetetlen Wurlitzer zongorás játéka pedig a Supertramp-hangzás egyik védjegyévé vált.
Hodgson 1983-as kilépése után Davies vitte tovább frontemberként a zenekart, és még két lemezt kihozott a Supertramppel (Brother Where You Bound, 1985; Free as a Bird, 1987), mielőtt hosszabb pihenőre vonultak volna. Utána jöttek még újjáalakulások és lemezek különböző felállásokban (Davies volt a Supertramp egyetlen tagja, aki mindegyik felállásban részt vett), de a 2015-ös turnét már le kellett mondani az énekes-billentyűs megromlott egészségi állapota miatt. Davies mielóma multiplexben, a plazmasejtek daganatos megbetegedésében szenvedett, amely gátolja a vérképzést és belülről roncsolja a csontokat. Szeptember 6-án, szombaton hunyt el több mint tízévnyi betegeskedés után Long Island-i otthonában.
„A színpadon kívül Rick melegszívűségéről, rugalmasságáról és feleségéhez, Sue-hoz való hűségéről volt ismert, akivel több mint öt évtizedet töltött együtt. Miután súlyos egészségügyi problémákkal küzdött, amelyek miatt nem tudta folytatni a turnézást a Supertramppel, élvezte, hogy szülővárosában élő barátaival játszhatott Ricky and the Rockets néven” – írja a zenekar közleménye.
