"Végül a teljes hülyeség nyer" - Bëlga-interjú

A Bëlga három MC-jével ültünk le dumálni az Egyre gondolunk című új lemezük apropóján. Szó esett a zenekar hatásáról és helyéről a magyar popban; a teljes hülyeségekről és a demokráciáról; Wittgensteinről és Zsoltiról, a békáról. Ez az interjú először a Recorder magazin 126. számában jelent meg.

Ezt ismeritek? „Hallottam egy számot / nem volt benne más, csak valami sebváltók / »Gipigipigip«, ezen mulattak, apám negyvenes haverja mutatta / (…) Ezek poén tagok, ezek legalább nem játsszák el, hogy ők a faszák / Szarnak mindenre.”

Még5lövés: Valami fiatal lehet, az biztos.

HOLI: Kis magyar raptöri. És azt tudjátok, ki csinált lemezt Honnan a név címmel?... Lil Frakk.

Tokyo: Pedig vele összefutottunk, de nem említette.

A Carson Coma-kapcsolat megvan, gondolom.

Bauxit: Igen, feldolgozták a Tini rockot (Kkor Init címmel a IV lemezen – a szerk.). Úgy volt, hogy valami közös dolgot is csinálunk.

Még5lövés: De őket is meg minket is szorított valami határidő, ezért nem jött össze.

Hogyan alakult a Bëlga helye a popzenében? A magyar pop 1998 óta nagyon sokat változott, ti jóval kevesebbet.

Bauxit: Nem tudom, van-e ma popzene olyan értelemben, mint mondjuk Lionel Richie volt. Van trap rock, rock pop…

Tokyo: ...roma pop, etno pop.

Bauxit: Tehát valami és pop. Az a klasszikus popzene, ami a kilencvenes évek végéig létezett, már nincs. Azok a zenekarok, akik megtöltik a Parkokat, játszhatnak rapet, rockot, mulatóst, bármit. Zeneileg szinte semmi közös vonásuk nincs, míg régen volt ilyen.

Tokyo: Régen viszont különbözött az, hogy milyen eszközzel csinálják a hiphopot vagy a rockot. Most már ugyanazzal csinálják az összeset.

Még5lövés: Jobban szétszakadtak a generációk, mint régen. Amikor mi voltunk fiatalok, a nagyszüleimnek volt a Záray-Vámosi; a középkorúak rock and rollt és beatet hallgattak, mi meg megint mást. De most hat-hét különböző generációt is meg lehet különböztetni.

Tokyo: Akkor még egyetlen korosztály járt koncertekre; a mi szüleink máshogy szórakoztak. Most már mi is elmegyünk koncertekre, meg a zenekarok is megöregedtek. Negyven-hatvanévesek töltik meg az arénákat.

Még5lövés

És a ti helyetek? Az stimmel, hogy egy kívülálló zenekarból egy igen sikeres, de továbbra is kívülálló zenekar lettetek?

Bauxit: A kívülállóság is egy hely, nem tagadása a többinek. Műfajilag pedig mindenből van nálunk, amit mások is játszanak. Bár mondjuk az vicces volt, amikor valamelyik egyetemi napokon a BSW tagjai mondták, hogy „maguk az alapja mindennek” – így magázva. Próbáltuk fejtegetni, hogy az ő zenéjükben és a miénkben mi a közös vonás.

Még5lövés: Az üzenetben tényleg kívülállók vagyunk, de közben ugyanazokon a helyszíneken lépünk fel.

Van hatásotok, de nincs olyan zenekar, ami azt folytatná, amit csináltok.

Még5lövés: Rengeteg zenésztől halljuk, hogy ha valamilyen zenét beraknak a buszban, akkor az Bëlga szokott lenni. Ugyanakkor én az első három lemezünk után sokkal több és nagyobb hatást gondoltam rólunk. Azt gondoltam, hogy ezeket a számokat kiadtuk, most már mindenkinek van rálátása arra, hogy nagyjából milyen hibákat lehet elkövetni a könnyűzenében. Így innentől kezdve már nem fognak a szövegírók ugyanolyan szövegeket írni, mint tíz-húsz-negyven éven át. De semmi ilyesmi nem történt.

Tokyo: Szerintem pont az a hatásunk, hogy most már mindenki szar szöveggel is ki mer állni. Most végig lehetne menni, hogy hogyan változtak a szövegek; például Lovasi is nagyon sokat lazított azon, hogy miket mondhatsz, és mi is. Ebből a szempontból egy csomó fiatalnál érzem a hatást. És a zenei hozzáállásban is. Fellazult, hogy ki zenélhet, ki állhat színpadra, ki képzelheti magát zenésznek: bárki. A közönség fog dönteni, nem valaki egy kiadónál.

Bauxit: Ezt sokszor mondogatták nekünk: „Jó nektek, ti azt csináltok, amit akartok”. Jó, de amúgy te is azt csinálhatsz, amit akarsz.

Bauxit

Még5lövés: „Nektek könnyű!”

Bauxit: Ezt kiharcoltuk.

Még5lövés: Ez kicsit olyan ez, hogy „ti tudtok olyan jó számokat írni, mint – és sorolja –, én meg csak ilyen rossz popot tudok.”

Bauxit: „Ti bármiről írhattok, nekünk nem szabad” – miért? Van szád, tollad meg gitárod. Lekorlátozzák magukat ilyen-olyan szempontok, érdekek, vágyak alapján.

A Redditen futottam bele abba a kérdésbe, hogy „mitől akkora közönségkedvenc a Bëlga Egy-két-há című száma? Bármelyik koncertjükön ott vagyok, a közönség folyamatosan ezt követeli.”

Még5lövés: Akik eljönnek egy koncertünkre, valószínűleg nem olyan emberek, akik ezeket a kifejezéseket napi szinten, nyilvánosan használják, esetleg kiabálják is. Itt ezt megtehetik, ráadásul úgy, hogy a tömegben senki nem veszi észre. Ez egy nagyon kellemes érzés: „Hú de izgi, lebukom, nem bukom le? Ilyet nem szoktam, máshol nem is csinálom ezt, nekem nem szabad.”

Az oké, hogy egyszer-kétszer jó, de igazából századszor is örömet okoz.

Tokyo: Mert ilyen dallamos, kellemes dal. A zene nagyon egyben van a szöveggel. Ez a legpopulárisabb dalunk, közös nevező.

Van olyan számotok, ami szerintetek megérdemelt volna olyan figyelmet, mint a legnagyobb slágerek, de nem kapta meg?

Tokyo: Ilyen mindig van, mert nincs elég figyelem egy teljes lemezre. Lesznek olyan dalok, amikről azt gondolod, hogy ez végre jó lett, nem teljesen hülyeség – de végül a teljesen hülyeség nyer.

Még5lövés: A Gyarmatot nagyon szerettük, azért is csináltunk rá klipet, de nem lett akkora siker.

Bauxit: A metálverzió még jobb lett, és arra gondoltunk, hogy majd elindul és az lesz a tömegrendezvényeken, de még mindig nem érkezett meg.

Még5lövés: Vagy még mi nem jöttünk rá, hogy miért gondoltunk róla többet, mint amit a közönség.

Nekem a Gagyi fáj.

Még5lövés: Igen, az sem lett egy nagy sláger. Ha szólsz előre, hogy melyik koncertre jössz, akkor lejátsszuk.

Azt is jó lenne énekelni, és ráadásul megfog valamit a Bëlga leglényegéből. Arra gondolok, hogy például „a gagyi összeköt minket, a gagyi közös bennünk”. A Bëlga tulajdonképpen egy nagyon demokratikus zenekar.

Még5lövés: Igyekszünk, szeretjük a demokráciát.

Tokyo: Ez a hobbink.

Még5lövés: Több mint hobbi. Jól működik egyébként, vétójog van a zenekarban.

Bauxit: A közönségben pedig a nézetek okozta különbségek feloldódnak, sőt, még csak szóba sem kerülnek: mindenki megtartja magának a saját értelmezését és bulizik. Ez egy demokratikus helyzet.

Tokyo: Nem kényszerítünk senkit a mi síkunkra, mindenki a saját síkján bulizhat velünk együtt.

Még5lövés: Soha nem mondtunk olyat, hogy te ne hallgasd meg, te ezt félreérted és azt hiszed, hogy a Nemzeti arról szól, hogy…, de közben nem. Én őszintén örülök neki, hogy bárki bárhogy ért bármilyen számot, ott ugrabugrálnak egymás mellett.

Ezért érdekes az új lemez címe, hogy Egyre gondolunk. Miért lett ez a cím? Ironikus vagy nem ironikus?

Tokyo: Elsősorban azért lett ez a cím, hogy feltehesd ezt a kérdést. De nem fogom most megválaszolni, mi az egyetlen jó értelmezés.

Bauxit: Ez pont olyan, ami ironikus is lehet és komolyan is lehet gondolni.

Még5lövés: Most már tapasztaltak vagyunk, a számcímeken már nem filózunk annyit, de az albumok mindig a legvégén kapnak címet. 

Bauxit: Amúgy nem mindig értelmezzük a dolgokat, egyszerűen csak érezzük, hogy ez jó cím. Ez olyan, mintha festenél. „Ide kéne egy kis piros” – gondolod, odarakod a pirosat, és jobb lett a kép, mintha zöldet tettél volna oda. Kábé így egyből megjött, hogy ez jó cím lesz.

Tokyo: Sok mindent bele lehet magyarázni.

Bauxit: Például azt a demokratikus dolgot, amit mondtál.

Akkor megmondom, hogy nekem mi jutott eszembe a címről és a lemezről: Wittgenstein.

Még5lövés: Nekünk is!

Tokyo: Nagy kedvenc!

Tokyo

Ő írja a Filozófiai vizsgálódásokban kábé azt, hogy valójában jóval több mindenben egyetértünk, mint gondolnánk, mert közös a nyelvünk, vagyis közös az „életformánk”.

Még5lövés: És akkor miért van az, hogy rengeteg mindenen vitatkozunk? Ehhez képest, hogy közben meg a legtöbb dologban egyetértünk.

Mert amiben egyetértünk, az nem feltűnő, nem megbeszéljük, hanem megéljük.

Bauxit: Hát akkor rá is találtunk a megfejtésre.

Tokyo: Mindenki mindig ugyanarra gondol.

Még5lövés: Milyen vicces lenne arról beszélgetni, hogy „Látod, itt ez a szék. – Te is látod? Én is látom.”

Sok számotok van, amiket az határoz meg, hogy mi a témájuk, mert senki más nem írt még arról, és feltehetőleg nem is fog. Ezeknél az ember azt érzi, hogy „ezt én is meg tudnám írni”. Tehát például ha összeszedném, hogy én miket mondok, amikor a seggembe jön valaki vezetés közben, akkor kábé ugyanez jönne ki.

Még5lövés: Egyrészt senkinek nem jut eszébe…

Bauxit: Aztán senki nem meri bevállalni.

Tokyo: Nekem a BKV is ilyen volt, az első számunk, amiről én is azt gondoltam, hogy azt bárki megírhatta volna, nem volt egy költői vagy egy nagyon szépen megírt dolog, és szerintem pont ezért lett ilyen sikeres. De amúgy ha bárki megpróbálná, valószínűleg mégsem ilyen lenne az eredmény.

Bauxit: Amikor valaki ír valamiről valamit, pont ezektől a szótárakról, szituációktól, életvilágoktól próbál meg elrugaszkodni, valamilyen absztrakt költői szintre emelni. Mi meg pont az ellenkezőjét csináljuk. És nem könnyű! Úgy megfogalmazni, hogy bárki azt mondja, hogy „hát ez van a fejemben, amikor ebben a szituációban vagyok”.

Bauxit: Mindenki magáénak érezheti. Egyre gondolunk.

Mi az, ami nem könnyű ezekben a szövegekben? Mennyi munka van bennük?

Bauxit: A Ne gyere a seggembe egyszerű volt, de mondjuk a Dzsin kumiszhoz utánajártam, hogy nyírfakéregből készült párlatot ittak, tanulmányoztam a nyelvemlékeket. A kertészes számhoz is rendesen meg kellett nézni a gombákat meg vegyszereket, hogy ha meghallja egy gazdaboltos, akkor hiteles legyen abban a világban. A Királyok a házban is nagyon kutatós volt. A Trepnihez gyűjteni kellett a szavakat, rímbe foglalni.

Még5lövés: Végigolvastam és kijegyzeteltem a palóc szótárat az elejétől a végéig, aztán ezt kellett leszűkíteni. A Philosopher’s Delight úgy néz ki, mintha nagyon egyszerűen lenne leírva pár sorban, de ahhoz is rengeteget kellett olvasni, hogy minden filozófustól pont az legyen benne, ami rá nagyon jellemző, és ezen kívül legyen benne valami, ami nekem nagyon fontos tőle. Az Egy-két-há viszont nekem kábé öt perc volt.

Bauxit: Én abban az időben gyűjtöttem káromkodásokat. Szóval teljesen változó.

Próbáltam kicsit kívülről nézni a koncerteteket, és rádöbbentem, hogy mennyire abszurd, hogy többezer ember azt kiabálja, hogy „Zsolti, a béka”. Erre ti rá szoktatok csodálkozni?

Még5lövés: Régebben viccesebb volt, amikor ez még friss élmény volt. Most már olyan régóta csináljuk, hogy megszoktuk, hogy igen, van Magyarországon rengeteg ember, aki szereti ezt énekelni, és ők is érzik, hogy ez fura, de élvezik.

Bauxit: Nekem inkább az szokott eszembe jutni, hogy ültünk egy asztalnál, kitaláltuk ezt és elénekeltük. És egy asztal mellől végül a Parkba került. Ez egy nagyon érdekes dolog és tök jó végigkövetni, hogy valami teljesen önkényes faszság, amit kitalálsz, hogyan jut el az emberekhez és ők meg szeretik ezt.

Tokyo: Én annyira nem húznám le faszságnak ezt a “Zsolti, a béka”-dolgot, mert a zene, a művészet egy ilyen fantasy dolog. Csomó zenekart mondhatnánk, ami fiktív dolgokról énekel. Értem, hogy mit mondasz, de én látom a helyét a popkultúrában annak, hogy azt énekeljük, hogy „Zsolti, a béka”. Angolul sokkal nagyobb baromságokat szoktak énekelni. Az emberiség itt tart, ezt tudjuk, ez egy evolúciós lépés.

Bauxit: Annál, hogy „How much is the fish”, egy fokkal jobb.

Oké, hogy fantáziavilág a popzene, de általában valami érzelmedre rákapcsolódik.

Tokyo: Egyrészt Zsolti is kapcsolódik érzelmekhez, gyerekkorhoz, ilyesmihez. Másrészt nem lehet folyton érzelmeskedni. Kivagyok tőle, hogy ma minden zenekar mentálhigiénés tanácsadást tart a számok között, elmondja, hogyan érezd magad, hogyan élj. Nem is értem: tök másról énekel, de ezt még el akarja mondani? Van erről végzettsége?

Még5lövés: Ha egy szövegben megírta, de valaki nem érti, azoknak két szám között elmondja. Ha meg nem írta bele, mert nem tudta, akkor azért mondja el.

Tokyo: Mi meg úgy vagyunk vele, hogy lófaszt! Bulizzunk!

Még5lövés: Minden, amit mondani akarunk, ott van a lemezeken.

Tokyo: Az összes életfilozófiánk. Van, akinek nem adatik meg, hogy a dalaiba beleírhassa a véleményét. Mi szerencsések vagyunk, hogy beleírhatjuk, ők nem – de számok között elmondják.

Bauxit: Kéne írnunk egy ilyen számot, tanácsadós, okoskodós, életvitelest.

Még5lövés: A Töltelékszámba elég sok ilyet írtunk.

Tokyo: Meg a Legyen lazaságba, és annak sem lett olyan hatása, hogy nem írnak több ilyet.

interjú Rónai András
fotó Csákvári Péter