Tele van velük a Biblia. The Austerity Program: Bible Songs 2 (lemezkritika)

Eddig az első Bible Songs-lemez volt a The Austerity Program csúcsmunkája, most viszont már az első kettő az. Ez a kritika először a Recorder magazin 125. számában jelent meg.

Bírák könyve, 19. fejezet. Egy rabszolga ágyast a gazdája jóváhagyásával halálra erőszakolnak Gibea benjáminita férfiállatai. Az akarata ellenére „megszeplősített” nő holttestét az ura másnap feldobja egy szamárra, hazaviszi, ahol aztán tizenkét darabba vágja, a végtagokat és testrészeket pedig elküldi „Izrael minden határába”.  

Mocsadék egy sztori, aminek elvileg van valamiféle tanulsága. Csak egy lépést hátrébb kell lépni a konkrét történettől, kicsit el kell vonatkoztatni attól. Legalábbis egyesek szerint. Mások szerint meg egy ilyen tettet sehogy sem lehet és nem is lenne szabad racionalizálni. Mert ez az idézőjeles tanmese színtiszta téboly. Az ilyesmit magunkból kikelve, vöröseslilán dagadó-lüktető halántékerekkel, dülledve izzó szemekkel, észérveket trágárul köpködve-üvöltve lehet a legőszintébben kommentálni. Miközben zakatol egy túlhajtott gépdob, mázsásan döngöl a basszus és nyekeregve pusztít-passzíroz egy dühösen megkínzott gitár. Őrült történetekhez kattant zene illik. 

Noha a lassan három évtizede cséphadaró The Austerity Program dekadens, öntörvényű, disszonáns, bizarr és kíméletlen zajrock-borulásait mindig a hanyatlás – gazdasági, társadalmi, politikai – motívumai mozgatták, a brooklyni páros az utóbbi években a morális széthullás megéneklésére fagyott rá. A mindenkori moralitás elhasalásának eredője pedig Justin Foley és Thad Calabrese olvasatában a Biblia. Míg a 2019-es letaglózó Bible Songs 1 a megkérdőjelezhető bibliai bűnök és a még inkább megkérdőjelezhető büntetésük brutális, gonosz eszetlenségét járta körül, addig az idén májusban megjelent folytatás (lassan őrölnek) a minduntalan közelgő jóisteni végítéletbe belehülyültek erkölcsi-etikai tombolását boncolgatja. 

Ugyanakkor továbbra sincs szó ateista vádbeszédről, a The Austerity Program nem agitál, csupán felcseszett, szarkasztikus, gúnyosan ironizáló módon tüntetőleg rámutat arra, hogy a legkönyvebb könyv, amit valamiért a mai napig túl sokan forgatnak morális iránytűként, a legszemetebb, leggusztustalanabb, legembertelenebb szarságokkal van tele. Foley kántált-kiabált dalszövegeiben épp ezért – a frappáns oltások és sunyi allúziók mellett – nagy hangsúlyt kapnak a Bibliából átemelt, magukért beszélő szövegrészletek is. 

A Bible Songs 2 azonban nem csupán az első dalcsokor második fele, a két lemez karaktere – miként témájuk is – jócskán eltér. Azon túl, hogy mindkét lemez irgalmatlanul kiakadt fogvicsorgató morzsolás, a Bible Songs 1 sokkal acsargóbb és fékevesztettebb, mint a kíméletlen monotóniával préselő apokaliptikus Bible Songs 2. Foley és Calabrese – és persze a „Drum Machine” névre hallgató dobprogram – most nem csak szétdarál, hanem vezet, sodor, feneketlen szakadékokba, eszelős magasságokba, nyakficamító bólogatásokba. 

Mintha a Big Black, a Distorted Pony, a Melvins, a Jesus Lizard és a Godflesh egy zacskóból szipogná az angyalport, ami – valljuk be – sokkal jobban hangzik, mint bármi a Bibliában. Így vagy úgy mindegyik – újfent szöveghelyekről elnevezett – szám sújt, de a fent idézett Judges 19:22–29 mellett a Joshua 7:6–26 pörölyszerű riffeldéje sújt talán a legvaskosabban, simán az egyik legjobb cuccuk (1997-ben Polonium néven csináltak utoljára ilyen súlyos dolgokat). Eddig az első Bible Songs-lemez volt a The Austerity Program csúcsmunkája, most viszont már az első kettő az. És ha van Isten, a Bible Songs 3 is az lesz.

10/10

Pernecker-Jóvér Dávid