Charli XCX privát bulit tartott a Szigeten, és meghívott rá mindenkit – Ilyen volt a Sziget első napja

Little Simz koszos lendületet és naplementés vájbokat hozott a nyitónapra, Charli XCX pedig eljuttatta az eufóriáig a Nagyszínpad előtti teret zsúfolásig megtöltő tömeget. Fotógaléria + beszámoló.

A szerdai nyitónap Charli XCX-ről szólt. Bármerre fordultam, a brat summert hirdető pólókat és neonzöldet láttam az embereken, óriási tömeg volt kíváncsi a trendformáló szupersztárra. A leglelkesebb rajongók már délután befészkelték magukat a Nagyszínpad elé, én a Kiss Of Life koncertjének utolsó néhány számára értem ki, őket még egy kisebb méretű, de lelkes K-pop fan kontingens éltette, de a hétkor kezdő Little Simz már kénytelen volt Charli előzenekaraként funkcionálni, még ha itt-ott néhányan ismerték is a szövegeit a közönségben.

SOSEM APRÓZZA EL – ITT ÍRTUNK LITTLE SIMZ ÚJ LEMEZÉRŐL

Volt némi kétségem, hogy Simz mennyire fog működni a Nagyszínpadon. Na, nem mintha a londoni rapper ne lenne rendkívül karizmatikus előadó, és ne tudna olyan erős bangereket szállítani, mint a zárószámul választott Gorilla a maga nagyszabású fanfárjával. De mégiscsak egy introvertáltabb zene az övé, amely legalább annyira táplálkozik a neo-soulból, mint a karcosabb, fesztivál-kompatibilis hiphop műfajokból. De végül ideálisnak bizonyult ez a slot: a zenék hangulatához passzolt a kora esti naplementés vibe, Simz mosolygósan, melegen befogadó, wholesome módon örült annak, hogy itt lehet, a közönség meg ugyanígy annak, hogy kezdődik a fesztivál, végre kiszakadva a taposómalomból, így kedves volt a hangulat.

Az is segített, hogy a picit több mint egy órás koncert setlistje tudott építeni a Lotus című idei lemez punkrock húzású, vaskosabb számaira, mint a Thief, a Flood vagy az Enough, amelyek koszos lendülettel indították be az estét. Az első fél órában Simz meg is tartotta ezt az energiát, hamar hozta a Venomot, amihez több-kevesebb sikerrel igyekezett moshpiteket és pogózást generálni a tömegben. A Drop 7 EP-ből kreált kis clubbing miniblokkra is jobban megmozdultak az emberek, az volt talán a csúcspont, utána a koncert hátralévő részére már soulosabb vizekre eveztünk, némi afrobeattel fűszerezve.

Simz profi élő zenekarral nyomta le a bulit, akik a változatos műfaji paletta mindegyik elemét autentikusan meg tudták szólaltatni, meg egyébként is ez a jelző villant be, hogy Simz maximálisan autentikus előadó, aki a teljes személyiségével van jelen, és még egy ekkora tömeghez is tud úgy kapcsolódni, mintha egy intimebb hangvételű klubkoncerten lennénk. Ezt a közvetlenséget vittem el magammal, mint ahogy random lepacsizott az egyik biztonságival, amikor a Selfish alatt lement a közönségbe, vagy ahogy emlékeztette magát, milyen rövid az élet, és meg kell élnie az ilyen pillanatokat.

Amilyen személyes kapcsolatot teremtett Simz, olyan performatívan vette be a Szigetet aztán Charli XCX. A tavalyi év legjobb poplemezét szállító sztár gyakorlatilag egy jó értelemben vett magánszámot tolt, mintha kibérelte volna a saját klubjaként a Nagyszínpadot, hogy ott eljuttassa magát az eufóriáig – vagy az orgazmusig –, és mellesleg minket is meghívott rá, hogy ha van kedvünk, csatlakozzunk. Egy-két kiszólást leszámítva (például amikor az egyik számot egy kék bikinis lánynak címezte, vagy amikor elnézést kért, hogy nem tudja elolvasni a rajongója által lengetett táblát, mert szar a látása) nem igazán kapcsolódott direkt módon a közönséggel, sokkal többet kontaktált például a színpadon lévő operatőrével, így a kivetítőt nézve az az érzésünk támadhatott, hogy egy Charli-videóklip forgatásába csöppentünk. De a közönség nem is igazán igényelte a párbeszédet, élvezték, hogy együtt őrjöngenek Charlival, a legnagyobb partiarccal, aki a klubok hamelni patkányfogójaként vezeti őket az eksztázisig.

Ha nagyon akarnék, levezethetnék ebből egy kisesszét arról, hogy hogyan képezte le ez a buli a Gen Z és/vagy/sőt még inkább az alfa generáció többszörösen mediatizált mindennapi életét, a közösségi élmények individualizálódását vagy a Reeleken keresztül történő paraszociális kapcsolódás természetét, de annyira nagyon nem akarom, meg oké, hogy Charli egy erősen konceptuális művész, de ugyanúgy a nyers buliztatás híve is, és ez utóbbi dominált tegnap. Sárga topjában, forrónadrágjában és csizmájában ikonikus magabiztossággal hódította meg a színpadot, inkább a showműsor állt a középpontban, mint az éneklés, hol modellként vonult a kifutón, hol erotikusan twerkölt és szexizett, az egyik percben A szer című film szatirikusan túlfűtött főhősét idézte meg, a Track 10 alatt meg Flashdance-be váltott a rá zúduló esővel.

A koncertvizuál végig topon volt, a kivetítőn hol szétcsúszott lassítással effektezték Charli mozgását, hol epileptikusan villódzott a neve. Zeneileg meg nem is kérdés, hogy az egyik leginnovatívabb popelőadó jelenleg, aki a kortárs hyperpop keretein belül az önfeledtségig tudja buliztatni a fiatalokat. Most ennek megfelelően szinte kizárólag a bratre támaszkodott, nem is nagyon kellett másra, kijött belőle simán egy koncertre való anyag. Főleg úgy, hogy válogathatott a remek remixek közül is, a Girl, so confusingból és a Guessből természetesen azok szólaltak meg, máshol csak egy intrót vagy outrót vett kölcsön, de a 365-ből mindkét verzió elhangzott. Egész este fékezhetetlen energiákat szabadított fel a Nagyszínpad előtti teret zsúfolásig megtöltő, örömittas nézőkből, egészen a záró cover, az I Love It tombolásáig.

És aztán még jött egy meglepő epilógus, ami számomra egészen izgalmasan keretezte be a Charli-performanszt: megjelent egy felirat, hogy ő eredetileg úgy gondolta, csak egy nyárig lesz a brat, de miért ne tarthatna örökké. Ez eddig még semmi extra, de azzal, hogy a felirat hozzáteszi, „mert nem tudom, enélkül én ki vagyok, kérlek, ne hagyjátok, hogy vége legyen”, szinte kétségbeesett könyörgéssé válik a kérés, mintha meglegyintené Charlit saját egyéni apokalipszisának szele. Ami ennyire felfokozott, az előbb-utóbb összeomlik, tegyünk meg hát mindent, hogy ezt elodázzuk – ennél jobban nem is ragadhatná meg senki a korszellemet.

„A FIATAL ELŐADÓK KEZÉBEN A HATALOM” – CHARLI XCX-INTERJÚNK 2013-BÓL

szöveg: Huszár András
fotók: Lékó Tamás

Még több kép a koncertekről: