
Menőn bulis és melankolikus dalok a nagyvárosi életről - a norvég duó ilyenekkel rakta volna tele eddigi legsikeresebb lemezét, de aztán valami mindig félrement. Ez a kritika a Recorder magazin 126. számában jelent meg először.
Henriette Motzfeldt és Catharina Stoltenberg duója az art-/elektropop hol bulisabb, hol kísérletezőbb, kicsavart-torzított változatán dolgozik kábé egy évtizede. 2024-ben kiadtak egy EP-t egy fiktív popsztárral, meg egy albumot a norvég GAEA kórussal.
Eddigi legnagyobb sikerük sem az, aminek elsőre tűnik: bulis és szomorú dalok a nagyvárosi életről. Van, amikor majd’ kicsordul a hangfalakból az önreflexív menőség, máskor a mély, de cuki melankólia.
De soha nem (csak) az a zene, aminek látszik. Furi hangzások kerülnek elő, majd tűnnek el következmények nélkül; nyúlnak-zörögnek a neoklasszikus betétek; minimalista a hangzás, mégsem áll össze; váratlan referenciák lepnek meg (például a Bitter Sweet Symphony).
Az az igazán érdekes, hogy mintha nem „művészi” célja volna a szabálytalanságoknak; mintha nem szándékosan nem írnának rendes dalokat, csak valami mindig elterelné a figyelmüket arról, hogy formába gyömöszöljék a benyomásaikat, érzéseiket. A nagyváros, a modern idők, nyilván.
Előadó: Smerz
Cím: Big City Life
Kiadó: Escho
Megjelenés: 2025. május 23.
Műfaj: art-elektropop
Kulcsdal: Roll The Dice
8,5/10
Rónai András

