Eleven, sötét energia. Maiya Blaney: A Room With A Door That Closes (lemezkritika)

Egy átlagos sokműfajú lemeznél is jóval nagyobb távot fog be Maiya Blaney, a retró drum and basstől a törékeny soulon át a zajos grunge-ig és tovább. Ez a kritika először a Recorder magazin 126. számában jelent meg.

Vannak a sokműfajú lemezek, és van ez. Súlyos, a műfaj hőskorára visszakacsintó drum and bass, noise rockba vagy akár sludge-ba hajló grunge, törékeny-széttört soul, nyomott kísérleti ambient váltogatja egymást – szinte csak a kísérletező, de az érzelmekhez mindig kötődő hozzáállás a közös, meg némi nosztalgia a ’90-es évek iránt. Mindez az énekesnőként induló (az album írásával párhuzamosan a gitározásba és a producerkedésbe is beletanuló) Blaney hol sebezhetően törékeny, hol a riot girlöket megszégyenítő módon magabízó-dühös énekével válik kerekké.

Gyakorlottabbaknak is beletörne a bicskája ebbe, nemhogy egy második lemezes szerző-előadónak (az első neosoul volt, egy más világ). Az összekötő kapocs az az összetett érzelmi állapot, amit ő blue-nak nevez: „eleven, intenzív és sötét energia, amit azonnal ki kell fejeznünk, mihelyt érezzük” – szól a magyarázat. Leküzdhetetlen törekvés a kifejezésre: ez fogja össze végső soron a lemezt, no meg Maiya Blaney letagadhatatlan tehetsége.

Előadó: Maiya Blaney

Cím: A Room With A Door That Closes

Kiadó: Lex

Megjelenés: 2025. június 13.

Műfaj: dnb-metal-soul

Kulcsdal: Fumbled

8,5/10

Rónai András