„Boldog dalt írni nekem sokkal nehezebb” – Filo-interjú

Év elején hozta ki eddigi legjobb lemezét Filo Perem címmel, amin végre összeért a pop-punkos trapből, befordult R&B-ből és slágeres alterpopból kikevert stílusa, az On The Low trapkollektíva szétszéledése után pedig leigazolt egy kiadóhoz. Fuchs Benjámin elárulta, miért lett vége az OTL-nek, mi a TikTok csapdája, mit csinál jól ByeAlex, mit adott neki a seholse sikere, miért ment el majdnem webfejlesztőnek, és miért nem tudod itthon egy feattel eladni magad. Ez a Recorder magazin 125. számában megjelent interjú bővített változata. Filo a zenekarával ma este játszik a Budapest Parkban Manuel előtt.

Miért robbant szét az OTL?

Az OTL egy baráti társaság volt, és nem találtuk meg a módját, hogyan tudna professzionális menedzsmentté alakulni. Ez a vezetőség feladata lett volna, ami rendre rossz döntéseket hozott – egy idő után anélkül, hogy velünk erről normálisan egyeztetett volna –, és fenntarthatatlan gazdasági modellt képzelt el, így tönkrement az OTL. Én aláírtam a Gold Recordhoz, és úgy látom, a többiek is egyénileg képzelik el a jövőt. Szerintem mindenki megtalálja majd a saját útját.

Te az elmúlt években tudatosan mozogtál át az underground trapből a mainstream popzene felé?

Igen, de közben az élethelyzetem is sokat változott. Más dolgok érdekelnek, más zenéket hallgatok, más tetszik egy zenében, mint húszévesen. Ma az érdekes flow-kat keresem, amik könnyedén gurulnak. Az egyszerű, de izgalmas dallamok és a jó bemondások érdekelnek, amik sok élethelyzetre illenek, mégsem túl általánosak. Keresem azt is, hogyan lehet különböző műfajokat összehozni és elhagyni a trapet, de megtartani belőle, ami fontos nekem. Annál ösztönösebben írok zenét, hogy eldöntsem, ilyen műfajú dalt írok erről a témáról, de ahogy fejlődik a produceri és a hangszeres tudásom, úgy tudok egyre jobban összefűzni dolgokat.

Mi az, ami fontos számodra a trapből?

Az 808 mindenképpen. A trapben a dobok olyan keretet adnak, amibe bármit bele lehet tölteni. Soha nem voltak még olyan jó dobok a popzenében, mint a trapdobok. Annyiféle tempót és lüktetést ki tudsz hozni belőle, hogy az simán lehet lassú R&B vagy rage pogó is. És itt nem csak a two-step hi-hatre gondolok: a dobsoundok annyira jók és változatosak a trapben, hogy mára az egész popipar átvette.

Eleinte utáltad a saját zenéidet. Ez mikor változott meg?

A Peremmel már elégedett vagyok. A Még nem még nem sikerült olyan jól. Arról nagyon elvitte a figyelmet a seholse, és a többi dal egy kicsit görcsös volt, mert ráfeszültem, hogy minden évben csinálni kell egy lemezt. Utána eldöntöttem, hogy a következő nyárra nem fogok. Kellett ez a másfél év, hogy fejlődjek. Most jutottam el oda, hogy meg tudom valósítani, amit kitalálok, és nem véletlenül tekerek valamit jóra.

A Peremre értél meg arra, hogy jó popzenét csinálj?

Nekem nehezebb jó popzenét csinálni, mint jó undergroundot. A Peremmel az volt a célom, hogy megtaláljam azt a szűk mezsgyét, ami az alter és a pop határán táncol. Ez Magyarországon nagyon keveseknek sikerült.

Szerinted kinek?

Például ByeAlexnek. A szövegeiben van értelem és nagy megfejtések, de az is, hogy csokko, csokko, babus. Ízlés kérdése, hogy ez kinek tetszik, de ő nagyon jól eltalálja, hogy alter is meg pop is.

A seholse volt az első slágered, amiről először sokan azt hitték, hogy ByeAlex dala. Ez bántott?

Nagyon sok emberhez eljutott az a dal, engem is sokan megismertek általa, és láthatóan nagyobb lejátszásaim lettek, úgyhogy nem foglalkoztat, kiének könyvelik el. Én írtam, de a végeredmény közös munka eredménye. Somogyvári Dani jócskán belenyúlt a beatbe.

Megvannak a veszélyei, ha a mainstream és az alter határán akarsz egyensúlyozni. Ezekkel hogy állsz?

Kihívásnak fogom fel. Ha az underground már nem kíváncsi rád, a mainstream pedig még nem, akkor előfordulhat, hogy két szék között a földre esel. Az OTL-lel az is probléma volt, hogy építettünk egy erős közösséget, és egy ponton rádöbbentünk, hogy ezt a munkát el kell végezni önállóan is. Számomra az idei év kihívása, hogy olyan törzsközönséget építsünk, ami tovább tud lökni előadóként. Közben néha köpködnek, hogy szar a zene, régen mennyire jobb volt, de ezzel nem tudok mit csinálni.

Megvisel?

Egy idő után megszokod. Engem naponta küldenek el a picsába, kommentben, üzenetben. Ha rossz lábbal kelsz fel, és egy buta ötlettől vezérelve rögtön megnyitod a telefonodat, azon a TikTokot, azon meg a kommenteket, és valaki éjjel beírta, hogy mennyire szar, amit egész addigi életedben csináltál, az nyilván rosszul esik. De a helyén lehet ezt kezelni, mert sokkal több pozitivitás árad felém.

Lil Frakk mesélte, hogy őt az undergroundból bekóstolták a WellHello-featért. Téged is a ByeAlexért?

Igen. Kiraktam egy részletet a seholséból a TikTokon, ami tök jól bepörgött, és csináltam egy nyolcütemes loopot, amire lehetetett verzét írni. Kifejezetten figyeltem rá, hogy feltételes módban fogalmazzak, és azt írtam, ha valamelyik verze olyan jó lesz, akkor rákerülhet a számra. Ezt látta Alex is, és végül ő jött rá a számra. Akkor nagyon durván kaptam az ívet, hogy átvertem mindenkit. Sokan azt gondolták, hogy mások jobbat raktak, mint Alex. Én ezzel nem értek egyet. Lil Frakkot meg azzal találták meg, hogy eladta magát, pedig ez nem így működik. Attól, hogy csinálsz egy közös számot egy ismert előadóval, még nem biztos, hogy az jót fog menni és jó pénzt keresel vele. Egy feates dal bevétele sokfelé oszlik, ráadásul Európán belül Magyarországon fizetnek a legkevesebbet a streamingszolgáltatók, és abból a kiadó meg a disztribútor is leveszi még a jussát. Magyarországon nem tudod egy feattel eladni magad.

Te nem tartasz tőle, hogy két szék közül a földre esel?

Nem. Egyelőre minden jó. Elértem azokat a célokat, amik után már azt tudom mondani, hogy minden egy bónuszkör. Nagyon sok célom és tervem van, de már nincs bennem görcs ezzel kapcsolatban.

Ehhez mit kellett elérned?

Jó megtekintéseket, írni úgymond slágert, bekerülni rádióba, összehozni a zenekaros felállást, és saját koncerteket adni. Ősszel vidéki turnéra is megyünk, és utána lesz egy Akva Nagyhallunk december 13-án.

Korábban görcsöltél ezeken?

Az talán túlzás, mert türelmes és magabiztos voltam ezen a téren. Kezdettől fogva másképp csináltam ezt a projektet, nem követtem azokat a szövegbeli, beatbeli, promócióbeli, klipbeli sémákat, amik a trapszcénában elvártak voltak.

Arra gondolsz, hogy a te zenéd mindig érzelmesebb volt?

Vegyél YouTube-ról vagy BeatStarsról egy jól szóló beatet, és mondj rá nagyokat Autotune-nal. Durván leegyszerűsítve ez a traprecept, amit nem akartam követni. Kitartottam amellett, amit kitaláltam, és úgy érzem, jól döntöttem. Már az első számaimnál az volt a célom, hogy saját világot teremtsek, és a Peremen ez már egész jól körvonalazódott.

Mondtad, hogy a mostani hallgatottságodat nagyrészt a TikToknak köszönheted, de azt is, hogy ez egy becsapós platform, mert fennáll a veszélye, hogy csak TikTok-híres leszel. Mik a TikTok csapdái?

A TikTokon olyan reklámeléréseket lehet csinálni, amit más platformon csak nagyon sok pénzből tudnál. Ez az egyik nagy előnye, de attól, hogy van egy catchy, jó bemondásokkal telerakott részed, amire sokan tátognak a TikTokon, még nem biztos, hogy sláger a dal.

Egy jó refrén nem elég?

A Boldog akarok lenni TikTokon majdnem akkorát ment, mint a Hajnalok a gangon, és YouTube-on fél év alatt 500 ezer megtekintés van rajta, a másikon meg 5,5 millió egy év alatt. Spotifyon is ötszörös a különbség.

Mitől függ, mi megy nagyot?

Túl sok mindenen. Milyen dropok vannak aznap, milyen az időjárás, bent vannak vagy kint buliznak az emberek satöbbi. Ezt nem lehet átlátni, de talán nem is kell. Én másfél évig tiktokoztam úgy, hogy nem volt videóm, ami átlépte volna a 12 ezres megtekintést, ami ott kifejezetten kevésnek számít. Aztán beindult, pedig nem csináltam semmit másképp. Lehet, hogy holnap megint csavarnak valamit az algoritmuson és kezdhetem az egészet elölről. Az biztos, hogy tartani kell egy rendszeres mennyiséget, de amúgy nem tudom a TikTok titkát.

Nem zavar, hogy gyártanod kell a contenteket a közösségi médiára ahelyett, hogy csak a zenével foglalkoznál?

Tudom, hogy sokan panaszkodnak erre, de engem nem zavar. Én egy introvertáltabb arc vagyok, nem azzal kelek, hogy levideózom a reggeli rutinomat. De elfogadom, hogy ez most szükséges, ha főállásban akarok zenélni. Régen meg mást kellett megcsinálni. Bemenni például a VIVA tévébe.

Szívesebben tátognál a VIVA-ban, mint a TikTokon?

Ízlések és pofonok. Én sajnálom, hogy nincs VIVA, vagy valamilyen popzenével foglalkozó csatorna. Mélyinterjúk vannak a Telex Afteren, és ennyi. Meg Sláger TV.

Nem élvezetesebb hobbiként, teljesen szabadon foglalkozni a zenével?

Nekem az volt az álmom, hogy főállásban zenéljek. Ez egy is munka, egy életforma. Ha nincs munkahelyed, mondhatod, hogy akkor van szabadnapod, amikor szeretnéd, de a valóság az, hogy soha az életben nem lesz többé szabadnapod. Látom a barátaimon, hogy péntek délután négy és hétfő reggel kilenc között nem gondolnak a melóra, de nekem nincs ilyen. Nehéz beosztani a saját idődet. Nekem például egyáltalán nem megy.

Mikor döntötted el, hogy a zenélésből akarsz élni?

Két éve elvégeztem egy webfejlesztő-képzést.

Három lemez után elmentél webfejlesztőnek?

Kellett egy biztonsági háló, és tágítani akartam a fejemet. Jólesett, hogy más területét használom az agyamnak. Amikor végeztem, felmerült, hogy el kéne kezdeni dolgozni, de akkor jött ki a seholse, ami adott egy löketet, és úgy döntöttem, hogy marad a zene.

Az Eltörölni Frankot című film, aminek a rendszerellenes punk főhősét játszottad, hatott arra, ahogy a zenéről gondolkodsz?

Lehet, hogy a világnézetemre hatott, de nem tulajdonítok neki semmilyen konkrétumot.

A Biztos?! nem ebből született? Az egy emo/pop-punk EP, aminek Deli Soma (Middlemist Red) volt a producere, és stúdióban (Gál Máténál), zenekarral vetted fel.

Régóta szerettem volna egy ilyen koncepciózus anyagot, és nem is sikerült rosszul, de jó nagy bukás lett belőle. Maxi dobolta fel, aki azóta nagyon jó barátom és a dobosom lett, és Kovács Pali gitározta fel, aki tök jól elkapta az oktávozásokat, amik kellenek ebbe a zenébe. Élveztem, hogy egy szűk keretben kell gondolkodni, de azon a boxon kívül, amiben alapból mozgok. A zenékkel ki vagyok békülve, de nem hozták azokat a megtekintéseket, amiket kellett volna. Nem is promotáltuk jól, nagyon rossz időpontban, január 5-én hoztuk ki az EP-t.

Meg tud borítani, ha egy dalod nem hozza a megtekintést, amit remélsz tőle?

Nem. Realista pesszimista vagyok, mindig kicsit rosszabbat várok, mint amennyi lesz.

Stúdiózni milyen élmény volt?

Nagyon izgalmas volt hangszereket, főleg dobot felvenni élőben, de az éneknél nagyon nem jött be. Rám sokkal jobb hatással van, ha a megszokott, biztonságos környezetemben énekelhetem fel a számokat. Ha kieresztem a kontrollt a kezemből, akkor van egy rossz érzés bennem. A stúdióban nem egyedül döntöm el, hogy megtartom-e az adott felvételt, hanem kompromisszumra kell jutni másokkal, ami jól is sülhet el, de nekem ez nehéz. A jövőben mindenesetre szívesen csinálnék még ilyen koncepciózus műfaji kitekintéseket.

Van az a Galaxisok-sor, hogy „a fejemben gyönyörű dallamok, amiket nem tudok elénekelni”. Neked az Autotune az, amivel el tudod?

Nem. Egyre kevesebb Autotune-t használok. A koncerteken szeretném majd teljesen elhagyni, de nem ismerek olyan zenészt, aki stúdióban ne használna Autotune-t. Lehet, hogy a zenész nem is tud róla, de tesznek a hangjára, mert ha nincs hardra beállítva, akkor nem fogod hallani, csak kiszűri a hamisságot. Én el tudok dúdolni dallamokat, le tudom játszani gitáron, billentyűn, és egyre jobban kezelem a hangszíneimet is, de fontos eljárnom énektanárhoz és fejlődni ebben is.

Annak, hogy tavaly óta zenekarral koncertezel, volt köze a Biztos?! EP-hez, vagy ez egy olyan zeneipari lépcsőfok, amit muszáj volt megugrani ahhoz, hogy nagyobb színpadokon játszhass?

Már amikor felléptem a Kikeltetőn, azon gondolkodtam, hogyan tudnám megcsinálni zenekarral. Ez régi vágyam volt, másrészt ez a zene alkalmas rá. Grasát vagy ekhoe-t például rossz ötlet lenne átültetni zenekarra. De nagyon sok tudás, pénz, idő és energia szükséges hozzá, és mostanra érett meg a produkcióm annyira, hogy ez beleférjen. Lehet ezt zeneipari döntésnek is mondani, mert sok kapu kinyílik vele, de valójában arról van szó, hogy koncerten teljesen más energiája van egy zenekarnak, főleg a dobnak, mint egy DJ-nek. Engem mindig frusztrált kicsit, hogy egyedül állok a színpadon, és tök jó érzés, hogy most tudok másokkal kapcsolódni. Szóval nem anyagi döntés volt, hogy drágábban tudjuk eladni a produkciót, mert annyit kellett rákölteni, próbatermet bérelni satöbbi, hogy én egyelőre rosszabbul jövök ki belőle. Szeretek a srácokkal játszani, a közönség is élvezi, ez a lényeg.

Régóta stabil párkapcsolatban élsz. Nehezebb így szomorú szerelmes számokat írni?

Nem biztos, hogy egy szerelmes szám a szerelemről szól. Ha meghal a kutyád, vagy eltávolodtok egymással az egyik testvéreddel, hasonló folyamatok zajlanak le benned, mint amikor véget ér egy párkapcsolat. Attól, hogy épp egy egyszerűbb szakaszában vagyok a kapcsolatomnak, tudok szomorú szerelmes számot írni, mert visszanyúlhat az ember a régi élményeihez, vagy táplálkozhat abból is, amit épp olvasott.

Szeretnél néha vidámabb számokat írni?

Eddig egy vidám dalt írtam, és az lett a legnagyobb szólódalom, a Hajnalok a gangon. Szeretnék többet is, de boldog dalt írni nekem sokkal nehezebb, mint szomorút. Egy vidám szám könnyen átcsúszik gagyi liftzenébe.

Melyik számodra vagy most a legbüszkébb?

A Szembogarára. Nagyon ritkán szoktam mintázni, de ott tök jól eltaláltam azt a gospel sample-t, amiből elindult a dal. A beat is izgalmas, érdekesek a flow-k, a dallamok. Méltatlanul kevesen hallgatják.

interjú: Soós Tamás
fotó: Valami Hektor