
A Hocuspony második lemezén megteremti az illúziót, ami a garázsrock lényege: hogy ezek a srácok itt zenélnek a szomszéd garázsban, és akár mi is beugorhatnánk egy kicsit kajabálni velük. Ez a kritika először a Recorder magazin 126. számában jelent meg.
Soós Tamás kolléga már régóta hangsúlyozza, hogy a Hocuspony helye ott van a legjobb fiatal magyar rockzenekarok között, de engem most kaptak el igazán, ahogy a nyitó Hányszor volt megszólalt a többszólamú ének. A zenekar megteremti azt az illúziót, ami talán a garázsrock lényege: az érzést, hogy ezek a srácok itt zenélnek a szomszéd garázsban (ami nem is létezik), és akár én is beszállhatnék, ha másra nem, legalább együtt kajabálni valami szimpla, de menő szöveget Őziről, a túlsúlyos csivaváról.
Az egyszerűnek látszó (bár olykor ravasz műfaji referenciákat beépítő, lásd Nyár van) garázsos dalok közé hosszabb, elszállós, néha keleties jellegű pszichedelikus dalok kerülnek, de ezek is megőrzik a zenekar közösségi jellegét: nem „elvisznek egy utazásra”, hanem együtt megyünk. Közben amúgy – mintegy mellékesen – tele van a lemez fülbemászó dallamokkal, erős riffekkel, szellemes fordulatokkal.
Előadó: Hocuspony
Cím: Bumeráng alakban repkedő halak
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2025. május 30.
Műfaj: garázsrock
Kulcsdal: Nyár van
8,5/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.


