Kicsit gyagya világvége. DARĀGE: 2045 (lemezkritika)

Krautrockos, világvégés lemezt adott ki a garázsrockból indult DARĀGE, de szerencsére a megtartották a "magát nem túl komolyan vevő mentalitást" is. Ez a kritika először a Recorder magazin 125. számában jelent meg.

Én már annak is örülök, ha egy itthon alulreprezentált műfajban megjelenik egy jó lemez, szóval a garázsrockból indult DARĀGE krautrockos, világvégés albuma eleve jól indult nálam. Pláne, hogy nemcsak a zakatoló alap + tekergő gitárok, szintik képlet határozza meg ezt a 26 percet: vannak itt megoldások a garázs-, sőt, a szörfrockból is. Jók a szinti- és gitárhangzások, jól szól az egész (nem a polírozottság, hanem a hatásosság értelmében).

A legjobb pedig az, hogy sikerült belevinniük a sokszor (igaztalanul) komolykodónak tartott műfajba és a világvégés tematikába a zenekart jellemző „kicsit gyagya és magát nem túl komolyan vevő mentalitást”. Az egyik végpont a semmibe menetelő, de azért nem 100%-ban komoly Semmibe, a másik a hülyülős Robotzsaru; az ideális közép az X-Akták: „kutyák, azok vannak, macskák is léteznek / ne mondd el senkinek, téged is elvisznek.” Még fontosabb, hogy nemcsak szöveges, de zenei poénok is vannak. 

Előadó: DARĀGE

Cím: 2045

Kiadó: Darazzz

Megjelenés: 2025. május 9.

Műfaj: krautrock

Kulcsdal: X-Akták

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.